Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Koncz Lajos: Az üdvösségtörténet Istene
TANULMÁNYOK Koncz Lajos AZ ÜDVÖSSÉGTÖRTÉNET ISTENE A választott nép történelmének drámai órájában hangzott fel a kérdés: Kicsoda Isten? Kelet legnagyobb népének hatalmas uralkodója, az egyiptomi fáraó itt a két dező, akihez Mózes és Áron megérkeznek a transzcendens üzenettel: „Ezt mond Jahve, Izrael Istene: Engedd el népemet!" (Kiv 5,1—2). De a feltett kérdés örök ké. dés, és nemcsak az Istent nemismerőknek, a hívők számára legalább annyira. Igaza ban mindig mindenki újra meg újra felteszi a kérdést, amelyre nincs teljes értékű, fogyatkozás nélküli válasz, mert „bármennyit beszélhetünk, kifogyunk a szavakból" (Sir 43,27). A REJTŐZŐ ISTEN. Ő ugyanis a „rejtőző Isten" (Iz 45,15), a „fénynél is fényesebb sötétség" (Areopagita Dénes), aki „a sötétséget öltötte magára lepelként" (Zsolt 18,12). Ez a zsoltárrészlet a mottója szinte az Areopagita munkájának a Misztikus Teológiáról, vagyis Isten titokzatos ismeretéről, amely „nem ráció, nem az értelem gyümölcse, mert nem olyan, amire erőnkből futná; sőt, az értelem teljes visszavonulása azzal a felismeréssel, hogy az Isten mindent meghalad és felülmúl, amit az ész beláthat" (PG 111,1015). Egy másik műve szerint — Az Isteni Nevekről (PG III, 595) „az Isten egyrészről anonim, másrészről mindennevű", hiszen „minden dolgok forrása", ezért minden dolgok nevét jogosan birtokolja. Nazianzi Szent Gergely (34.) beszédében hivatkozik Platonra, aki a Timaioszban azt vallja, hogy nehéz az Istent értelemmel felfogni, de beszélni róla, kimondani őt — egyenesen lehetetlen. Az I. Vatikánum tömör fogalmazásában: Az Isten kifejezhetetlenül mindenekfeletti (DS 3001). De aki ennyire „kimondhatatlan" és „mindeneket felülmúló", lehet-e egyáltalán ismert és megismerhető, bármi módon (kozmikus „rejtjelekből" vagy emberek ajkára helyezett szavakból)? Kierkegaard és Jaspers filozófiája éppúgy gyötrődik a rejtőzködő, „egészen más" Istennel, mint Luther és nyomában az ún. negatív, dialektikus protestáns teológia, de akár Rahnert is idézhetjük. Ezért hangozhatik fel a hittel szemben újra meg újra a keresés, számonkérés, sajnálkozás és gúny hangsúlyaival vegyesen a Zsoltáros számára is már ismert másik kérdés: „Hol a te Istened?" (42,4). A mai ember életérzéséből fakadt rahneri teológia is érzékeli és szenvedi az Isten távollétét, beszél vele kapcsolatban a sötétség, hallgatás és névtelenség tapasztalatáról. Az Isten csak a keresztben és szeretetben érhető el, mint ahogy abban is nyilatkoztatta ki önmagát. Az Isten-eszme és az Istenről való minden gondolkodás csak annyiban eredményes és legitim, amennyiben az isteni önfeltárás alapján történik. Az Isten akkor lett megismerhető, amikor átadta magát az embernek.1 ANONIM, KOZMIKUS KINYILATKOZTATÁS? Isten világába tehát csak a történelmi, természetfeletti kinyilatkoztatás adta kezünkbe a kulcsot. Isten igazi megismerését csak saját önközlései tették lehetővé. Bár a skolasztika kinyilatkoztatásnak nevezte a természetes, kozmikus „kinyilatkoztatást" is, de erőtlenségét jól ismerte. Az újabb teológia megkérdőjelezi, hogy lehet-e egyáltalán a nyilvános, történeti kinyilatkoztatáson kívül igazában „kinyilatkoztatásról" beszélni.2 Izraelen és a kereszténységen kívül csak az anonim, s ezért kétértelmű, bizonytalan kozmikus jeladás létezett. Valami megsejtés azért felderenghetett az emberben az isteni üdvözítő szándékról, azáltal, hogy lelke ellenállhatatlanul a boldogság-keresésre van hangolva, s ezzel ösz- szefüggésben egy magasabbrendű abszolút Létnek a sejtelme is megjelenhetett benne vallási tudatának megélésével. Baudelaire verse szépen érzékelteti ezt: ,,Templom a természet: élő oszlopai — időnként szavakat mormolnak összesúgva. — Jelképek erdején át visz az ember útja." 67
