Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Széll Margit (összeáll.): Vélemények és vallomások a befogadott hitről
„Egyetlen dolog, ami biztos: Isten mindig velem van.” — „Értelmet ad az érthetetlennek, vigaszt, örömet, és végső sorban az Istent jelenti, akiben mindig bízhatunk.” — „Isten szeret engem, mindennek ő az oka és értelme." — „Jézus tanítása!” — „Hogy lehet hinni, és van Isten!” — „Amit ad: támasz, nyugalom, függetlenség.” — „Van Valaki, ki elől soha nem kell és nem is lehet eltitkolni semmit. Az emberek mindig .játszanak' egymással, ő soha." — „Jézus! Nekem még az alázat megtanulása, türelem és szeretet a másik ember iránt." — „Lelki támasz.” — „Sajnos, nincs időm hinni." — „Hogy egyre jobb keresztény legyek!" — „Hogy cselekedjem is azt, amit hiszek és beszélek." — „A tudat, hogy bármennyi hűtlenség után is nyitva áll előttem a visszaút." — „Életerőt jelent." — „A hit, remény az életre!" — „Abban való reményt jelenti, hogy Istent egyszer közvetlenül megismerjük." 14. Mi a legfontosabb neked a hitedben? összefoglalás. Három felnőttkorú hittancsoport tagjaitól (18—28 évesek, férfiak, nők, szakiskolások, egyetemisták, dolgozók) kért válaszok alapján (137) foglaljuk össze az általános jellemzőket. — Vannak közöttük, akik korábbi ismereteiket akarják gyarapítani, — vannak, akik felnőtt módra, önként akarják tisztázni vallási hovatartozásukat. Mindannyian elég érettek ahhoz, hogy hitük kérdéseit rendezzék, ezért nyíltak, őszinték lelkipásztoraikhoz. Számukra döntő fontosságú, hogy mély lelkiségű papokkal találkozzanak, akik zsinati szellemben, életkori sajátosság szerint adják át a hitet. Sokan már fiatalon súlyos kudarcokat éltek át, ezért számukra a hit jelent erősítést, menedéket. — Középpontban áll Jézus Krisztus, akivel bensőséges imakapcsolatban élnek. Legtöbbjüknek tiszta, zsinati egyházfogalma van, fontos számukra az egyház közössége, jövőjéért és feladataiért felelősnek érzik magukat. Hitükhöz ragaszkodnak, de indokolni nemigen tudják, vagy félreértik és indoklás helyett valami hitbizonyításra gondolnak. Néhány hitigazságot nem ismernek, vagy tévesen fogalmazzák meg, ezért válaszukat mellőzik, elhárítják vagy félremagyarázzák. Ilyen igazság pl. Isten szentháromságos élete, mely kevésnek került életközeibe. Amikor viszont Jézust Isten Fiának vallják, maguk is rádöbbennek a szentháromsági kérdés fontosságára. A szentségek értelme sokaknál tisztázatlan, valami „mágiát" sejtenek mögötte. Akik viszont ismerik a szentségek értékét, azok a keresztséget, az Eucharisztiát, esetleg a házasságot fogadják el. (Bérmálás, bűnbocsánat stb.-ről nem esik szó.) Az ősbűnről az áteredő bűnről homályos fogalmuk van, felcserélik, de tudják, hogy a keresztség- ben „megtisztultak". A világot, annak szeretetét is gyakran félreértik, vagy felcserélik: a környezet, a természet szeretete, az embertársi szeretet keveredik. Láthatóan a Gaudium et Spes „világképét" kevesen ismerik. — Az örökéletben mint „Istenben való beteljesedésben" legtöbben hisznek, mert mint írják, ez a teremtő Isten célja és a Jézus megváltói kegyelme. A válaszokból kitűnik, hogy mindegyikük jó kapcsolatban van a kérdést feladó lelkipásztorával. Erre utalnak a válaszokhoz csatolt személyes megjegyzések. Az egészből látható, hogy a hittanközösségek nagykorú tagjainak „tanulásmódja" az egyik legtermékenyebb formája a hit igazi befogadásának, mivel ez a korosztály érzékeny a hittanításra, és önként vállalja a hit cselekvő megvallását. 61
