Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Széll Margit (összeáll.): Vélemények és vallomások a befogadott hitről
VÉLEMÉNYEK ÉS VALLOMÁSOK A BEFOGADOTT HITRŐL Napjainkban hitünk tanítását a püspökök és lelkipásztorok a zsinati megújulás szellemében adják tovább híveiknek. Am ez a kijelentés nem ilyen egyértelmű. Hogyan is állunk valójában a hit továbbításával, mennyire előkészített talajba hull Isten igéjének magva és vajon életre kel-e? Ezek mindannyiunkat érdeklő kérdések. Az elmúlt évtizedekben számos módszert dolgoztak ki, melyek segítségével vizsgálják a hit in- kulturálódását a különféle hagyományú részegyházakban, kezdve Afrikától Dél- Amerikáig, majd az egyes helyi egyházakban (püspökkari konferenciák, esetleg egyes nemzetek területén) és mindenekelőtt az egyes egyházközségek hívei között. A lelkipásztornak rendkívül fontos, hogy a hívek hitismerete és hitélete felmérésével képet kapjon igehirdetése „eredményeiről". Több országból ismeretesek az ilyen feltérképezések. A közelmúltban a szomszédos Ausztriában végeztek ilyen vizsgálatokat (Woran ich glaube, Diakonia, 1983/3.). Günter Biemer összefoglalásában (Dia- konia 1984/3.) kiemeli, hogy az ilyen „vallomások" fokmérői lehetnek a hit helyes továbbadásának, befogadásának, de feltárulnak a hibák, a hiányosságok, a félreértések is, amiken komoly munkával segíthetünk. Mi is ezen a nyomon indultunk el. Azzal a feltétellel végeztük munkánkat, hogy kezdeményezésünkkel nem a „szociológiai felméréseket", nem a „statisztikák" számát akarjuk gyarapítani. Számos szakember figyelmeztet a veszélyre, hogy az „esetek” gyakoriságából könnyen lehet általánosítani, sőt bizonyos téves törvényszerűségeket is felállítani. Különösen hibás lehet a következtetés a hit területén, — ezért is húzódoznak a lelkipásztorok ilyesfajta kiértékelésektől. Ugyanis nem pusztán „hitismeret visszakérdezéséről" van szó, hanem az egyéni lelkiállapot, a hitélmények feltárásáról. Ugyanakkor a legáldozatosabb lelkipásztor is tudja, hogy milyen nehéz tevékenysége közepette szemmel tartani a hit kegyelmének rendkívüli fordulatait, azaz a Szentlélek szabad működését, aki mint a szellő, „ott fú, ahol akar. . .". Mit nyújtunk tehát? Bizonyos mintavételről, szondázásról van szó, ami nem kevés, mert az ilyen lelki „kóstolónál" mégis az egészből merítünk. Kérdéseket adtunk ki, melyeket egyes csoportok előbb megbeszéltek, igényeik szerint változtattak, majd az egyes csoporttagok megfontolási idő után leírták válaszaikat, „vallomásaikat”. Ezek közül választottuk ki a legjellemzőbbeket (esetleg a legkirívóbbakat). A válaszokból kitűnik az is, hogy a különböző közösségekben melyek a legjobban befogadott és átélt hitigazságok, melyek a nem ismert, vagy félreértett fogalmak, és melyek azok a „neuralgikus pontok", melyekre nem válaszoltak, vagy kitérő szöveget adtak. Végül minden következtetés levonása nélkül az adatokat táblázatba foglaljuk s az egészet rövid összefoglalással zárjuk. A többi anyag a TEOLÓGIA 1987. évi számainak „Teológiai lelkipásztori'' rovataiban kerülnek közlésre. Sz. M. ELKÖTELEZETT, ROMAI KATOLIKUS FELNŐTTEK VÁLASZAI A kérdéseket előzetes megbeszélés alapján dr. Sík Zoltán plébános közreműködésével állítottuk össze. (Rózsafüzér királyné plébánia, Budapest). A kérdések: — 1. Keresztény hitemre kik gyakoroltak döntő hatást? A) szülők; B) hitoktató, lelkiatya; C) keresztény közösség; D) egyéb hatások. — 2. A II. Vatikáni zsinat hatása hitéletemre. — 3. A zsinat hatása istenképem alakulására. — 4. Jézus Krisztus mint mai filmhős, szupersztár, hogy tetszik nekem? — 5. Mi az egyház és kik tartoznak hozzá? — 6. A keresztény feladata a világban. — 7. Mária-képünk és Mária- tiszteletünk. — 8. Mit remél az ökumenétől. — 9. Uturgikus reformban mit talál vitatottnak. — 10. Olvassa-e a Szentírást, lelki szükséglet vagy ismeretgyarapítás céljából. — 11. A keresztény közösség személyes hatásai. — 12. Hogyan látja az egyház jövőjét, milyen változtatásokat kívánna. — A válaszadók nagy része ek. tanács52