Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 1. szám - KÖRKÉP - Tarjányi Zoltán: A hit történetének "sűrűsödési pontjai"
is látszólag termékenyek a szőlővesszők — nem a Jézus iránti személyes szerétéiből végezte azokat, hanem lelki nemességének megőrzéséért. „Jót tettem a szegényekkel, jámbor cselekedeteket hajtottam végre a külső vallásgyakorlásban, távol tartottam magam a fényűzéstől, mértéktartó voltam az étkezésben, tisztának mutatkoztam, a balsorsot erős lélekkel elviseltem, a szerencsétől nem bíztam el magam, a közügyeket magánügyeim elé helyeztem, nappalt és éjszakát pihenés nélkül, munkával töltöttem, megvetettem a gazdagságot, az egészséget, az életet, és saját házam gyarapodását elhanyagoltam a közjó kedvéért, adott szavamat szentül megtartottam." Az önszeretet látszólagos keresztény eredményessége, illetve ennek fölismerése átértékelteti vele a lengyel királyság visszautasításának a történetét is. ,,A lengyel korona iránti vágyat fölülmúlta a hazaszeretet, vagy őszintébben szólva az önszeretet, mely saját dicsőségének tartotta, hogy a haza iránti kötelességből megvesse Lengyelországnak a koronáját. Uram, ekkora az önszeretet önzése, ily nagy az emberben az öntetszelgés vágya, melyet a történetírás oly nagy dicséretekkel szokott ünnepelni. Ez ünneplések keresésétől és óhajtásától a te kegyelmed nélkül nem tud lemondani az emberi lélek. Te viszont, aki az egész embert kívánod hatalmadban tartani, megparancsolod, hogy ezt az Izsákot áldozzák föl neked." Ráébred, hogy a nemesen viselkedés vágya belső gőgjéből fakad, s pontosan ez akadályozza meg, hogy totálisan odaadja önmagát Krisztusnak. „Volt egy szikra a szivemben, amely arra késztetett, hogy irtózzam a bűntől és a nyilvános botrányoktól, és nem cselekedtem meg a rosszat, amelyet megcselekedhettem volna, de az önszeretet hamujának és mocskának mily hatalmas tömege fojtotta el annak a szikrának tüzét és melegét, melyet te jóságod irgalmával végül mégis felszínre hoztál." Önmagának más szemmel történő értékelése, pontosabban a személyes hitből fakadó leleplezés kimondatja vele: 39 éves koráig a Jézussal való személyes ismeretség, s az abból származó tökéletességre törekvés hiányzott belőle. „Nem féltem tőled, mert vakmerőén bizakodtam jóságodban, de nem is szerettelek, mert nem tudtam, mi az téged szeretni. Nem ismertem tanításodat, evangéliumodat, mert azt hittem, elég meghallgatni, ha misén fölolvassák. Rest és lomha voltam mindenben, ami rád vonatkozott, továbbá azt hittem, nem kötelességünk tudatosan törekedni a keresztényi tökéletességre, hanem el lehet érni az üdvösséget akkor is, ha a kereszténység fölvétele után tisztességes életet élünk. Ez az a langyos állapot, mely se nem hideg, se nem meleg. Távol tartja magát a kirívó bűnöktől, ezért nem teljesen hideg, de nem törekszik a tökéletességre, és nem végzi el mindazt a jót, amire képes, ezért nem meleg." 1715-ben, miután rádöbben vallásos tennivalóira, nem késik azok végrehajtásában. S nem késik a bűnbánat gyümölcsének, a gondolkodásmód Krisztushoz igazítása gyümölcsének a beérése sem. „Folytattam megszokott életmódomat egészen az ádventi ájtatosságig, melynek ideje alatt jelen voltam a királynak tartott prédikációkon, és a te irgalmadból ezek jobban hatottak rám, gyakrabban kezdtem gondolkodni rajtad és renyhe életemen. Elszántam magam egész életem komoly mérlegelésére, és életem meggyónásának végrehajtására. Ezt Szent Fiad születése napján megcselekedtem, ezért viszonzásul teljes és tökéletes nyugalommal méltóztattál megajándékozni. így kezdődött a magánynak az az édessége, melyben az emberi dolgokat megvető ember a jámbor élet és az Isten színe elé kerülés vágyától föl- hevül. A napok gyors iramban repülnek, és minél többet ihatom édességedből, annál inkább szomjazom rá." A Jézusra való találás karácsonyi öröme elvezeti a megváltás teljességének fölismeréséhez is. „1716-ban a kamalduli atyák kolostorában végzett húsvéti gyónásomban újjászülettem, s gyönyörűséggel kell elbeszélnem kegyelmedet és lelki gyermekségem állapotát. Mert igaz, hogy gyermekként édesgettél magadhoz, de nem éreztem azt az édes eledelt, amit nyújtottál nekem, vagy 38
