Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 1. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE YVES CONGAR O.P. PROFESSZORRAL - Illés Róbert: Élő hit - hívő tudás
— Nos, ez két különböző dolog, de nem állnak szemben egymással. Különböznek abban az értelemben, hogy a hit valami személyes egyéni dolog. Bár az ,,egyéni" kifejezés itt sem egészen helyes, mert a hit bevezet az egyház közösségébe, ennélfogva felülmúlja az egyént. A keresztség vezet be és kötelez el az egyháznak úgy, ahogy azt Ratzinger bíboros igen jól kifejtette a Teológia alapjairól szóló nagy könyvében. Az egyház intézménye közösségi dolog, olyan, ami egyénileg felülmúl minket és időben is tovább marad fenn, mint mi. Az institúció szó a latin ,,stare", „instituere" szóból ered, a ,,stare" pedig pontosan azt jelenti, hogy szilárdan áll, állandó. Az institúcióra, intézményre mindannyiszor szükség van, amikor egyént felülmúló művet akarnak alkotni. Az intézménynek tehát kollektív jellege van és, ahol közösség van, ott szükségképpen vannak általános szabályok is. Általános szabályok — mégpedig felelősökkel együtt. Ilyen felelősök nálunk az egyház lelkipásztorai, a püspökök, és közöttük is első a pápa, Róma püspöke. Mindent összevetve, az intézmény egy kicsit hasonlít a karmesterhez, aki szükséges a kórustagok számára, mivel azok a saját szólamukat éneklik —, a saját személyes hitük dallamát. Ám az egyház mint intézmény, mindent nem határozhat meg. Vannak olyan egyéni kegyelmek, amelyeket az intézménynek tisztelni kell, elismerni, esetleg ellenőrizni is. De nem az intézmény a forrása a karizmáknak vagy olyan ihletett nagy egyéniségeknek, mint például Avilai Szent Teréz, Szienai Szent Katalin vagy Assisi Szent Ferenc. Ezek az ihletett egyéniségek nyilvánvalóan felülmúlják az intézményt. És mégis, rendkívül figyelemreméltó, hogy a nagy misztikusok milyen nagy tiszteletet tanúsítottak minden időben az egyház intézménye iránt. Assisi Szent Ferencnél például szembetűnő volt ez. Amikor ő az evangéliumi tisztaság életállapotára ösztönzött, ez egyéni ösztönzése volt, ugyanakkor rendkívül tisztelettudó maradt a papokkal, a püspökökkel és a pápával szemben. Ide kívánkozik a következő kérdés. Mit is akarunk mondani azzal, hogy a kegyelem feltételezi a természetet (gratia supponit naturam)? — Ez azt jelenti, hogy a kegyelem és a természet nem állnak szemben egymással, hanem bizonyos harmónia és feltételezettség van köztük. Az Isten képmására teremtett emberi szellemnek sajátos képessége van az egyetemes megismerésére. Rendkívül meglepő az a felismerés, hogy az emberi szellem képes önmagától mindent felfogni. Teljességre ugyan nem vagyunk képesek, mert rendkívül korlátozottak vagyunk, még a lángelmék is azok. Einstein sem fogott fel mindent, és ezt ő nagyon is jól tudta. De az értelem mégis önmagától nyitott az igazságra, és ez az, amiből jól látható, hogy az ember valóban Isten képmása, és ebben a tekintetben pontosan a természete miatt alkalmas arra, hogy feltáruljon Istenre. Ez az, amire de Lubac atya olyan jól rámutatott, mondván, hogy az ember értelme az Istenért van, és hogy az ateizmus ezért az értelmi képesség bizonyos fokú csökkenését jelenti. Lehet valaki nagy tudós tudományos szinten, matematikában, fizikában, csillagászatban, de van a valóságnak egy olyan dimenziója, ami kicsúszik a kezei közül annak, aki tagadja a szellemi valóságot. Az értelem tehát nem más, mint a kegyelem feltételezett alapja és támasza, és mint ilyen, a hitnek is alapja és támasza. Ez az, amit különösen hangsúlyoznunk és tanúsítanunk kell Karl Barthal szemben. Önök, Magyarországon bizonyára ismerik Karl Barthot, hiszen jól ismert teológus és Önöknél sok a protestáns, akik szintén jól ismerik. Karl Barth szerint az Isten igéje, a kinyilatkoztatás minden előfeltétel nélkül egyszerűen ráhullott az emberre. Barthnak azonban beigazolták, hogy a hitnek bizonyos előfeltétele van. Nem lehet hitet adni pl. egy majomnak vagy egy kutyának, ez lehetetlenség. Szükséges, hogy legyen alapvető feltétele a hitnek és ez pontosan az emberi értelem, az intelligencia. Áz ember ezt azért kapta, hogy sokkal többre legyen nyitott, mint saját maga. Mi a véleménye Önnek a hitről és az egyház intézményéről? 25
