Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 4. szám - KÖRKÉP - Cselényi István Gábor: Hit és embertársi étosz
dialogikus lény. Az ember is ezt a struktúrát örökli, erre a párbeszédre hangolódik (vö. az ember „Worthaftigkeit”-je, erre a párbeszédre irányultsága a nyelvfilozófiában!). Csak azáltal lesz személlyé valaki, ha vállalja a relációt, az életviszonyt Istennel és az embertársakkal. Az igazi szabadság és az igazi perszonalitás az, hogy a Szentháromság határtalan szeretetébe ágyazódunk és vállaljuk az ebből fakadó szolidaritást egymás felé. S itt érdemes nemcsak Krisztus értünk-létezésére utalnunk, hanem arra is, hogy személlyé-válásunk erőforrása a Szentlélek, aki a megújulás ereje (vö. Zsolt 107,30). A Lélek nemcsak Vigasztaló, hanem párbeszédre ösztönöz, ami az imában valósul meg (vö. Róm 9,26), s bátorságot kölcsönöz arra is, hogy egymás közt is vállalni tudjuk Isten ránk eső üdvterveit, s ebben a testvérszeretetet. A Lélek az, aki a bűn láncreakciójával szemben az egység elve, az egyetemes Krisztus-test egységesítő ereje. Az egyház szentségi szerkezete, mint láttuk, szellem és világ merev szétválasztásával szemben a kettő egységét kínálja fel. A szentségek akkor táplálhatják a világ dolgai iránti elkötelezettségünket, ha elkerüljük mind a világ istenítését (valamiféle modern idololatria formájában), mind azt a fajta ikonoklazmust, mely nem akarja elismerni, hogy a világ — kép, szimbólum, az „isteni” jelenlétének helye, transzparense. A világ nem istenellenes hatalom, hanem mindenestől arra a kibontakozásra mutat, amelyre Isten hívja Krisztusban, s ennek „kezdeményei”, első hajtásai számunkra a szentségek. A szentségek nemcsak az anyagvilág szerepének újragondolására, hanem a hit étoszának elmélyítésére is alkalmasak. Mint Exeter összegzi, a keresztségben Krisztus arra hív meg bennünket, hogy a közös Krisztus-test tagjai legyünk, így a szolidaritás ösztönzője a keresztény ember számára. Közösséget teremt Szentlélek ajándékainak vétele, a bérmálás is, szolgálatra küld a házasság és a papi rend is, a gyónásban jelen van a közösséggel való megbékélés szempontja is. Legfőképp azonban az Eucharisztiának van közösségteremtő ereje. A hagyományos megközelítésben az Olfáriszentség így szerepelt: Krisztus itt van jelen, imádnunk kell, jelenléte az egyes lelkeket kegyelemmel tölti el, megszentelődésre szolgál. A zsinat utáni megközelítés: Krisztus nemcsak „egyedi” kapcsolatot hoz létre, hanem communio-t, Testének közösségét, és ezen belül a hívőket is összeköti egymással. Érdekes, napjainkban Helder Camara és Teréz anya egymástól függetlenül jutottak el a „szegények Eucharisztiájá”-nak újrafelfedezéséig (ez a gondolat ugyanis már az ókorban, pl. Aranyszájú Szent Jánosnál is megjelenik), hogy ti. Krisztus jelen van a szegényekben, a rászorultakban is. A hit mai sokdimenziós szemléletét is jól érzékelteti ez az Eucharisztia-kép. Amint az Eucharisztia e síkjai mind lehetségesek és igazak, s kölcsönhatásban állnak egymással, úgy a hit egyedi, közösségi, lelki, evilági, eszkatológiai összetevői is mind hitelesek és kihatnak egymásra. Mint ismét Wieden- hofer írja, a keresztény cselekvés nem szűkíthető le sem a csak-kultikus cselekményekre, de a tisztán evilági praxisra sem, mind a ritualizmus, mind a rítusfosztás téves út lenne. A helyes szemlélet csakis az aktív és passzív oldal, az értelmi, akarati, érzelmi összetevők együttes vállalása lehet. — Új színezetet nyerhet Mária-tisztele- tünk is. Exeter szerint Szűz Mária a mai ember számára már nem annyira királynő, nem is csupán édesanya, hanem az Isten akarta felszabadítás megélője, meghirdetője, mint ezt maga II. János Pál pápa is sokszor hangsúlyozza (pl. 1979. január 30-án, a mexikói Zakopánéban mondott beszédében). Végül új vonása lehet örökéletbe vetett hitünknek, hogy nem vezet el a világtól való elforduláshoz, hanem a II. Vatikánum szellemében, éppen az „evilág formálásáért való szorgoskodás” ösztönzője lesz (vö. GS 39), s a „szentek közösségének” markánsabb hangsúlyozásával az „emberi társadalom jobb rendjének”, az „emberek testvéri közösségének és szabadságának” hajtóerejévé válik. 229
