Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rózsa Huba: Bibliaismeret, exegézis a papi és világi továbbképzésben
akarta megújítani Izrael hitét. Az ecjyház megújulását kereső II. Vatikáni zsinat tudatosan nyúlt a kinyilatkoztatás forrásához, az apostoli hagyományt őrző Újszövetséghez, de merített az Ószövetségből is. Ennek legkiemelkedőbb tanúja az Egyházról szóló dogmatikus konstitúció, amely az egyház lényegének megfogalmazásánál felhasználja az Ószövetség, de elsősorban az Újszövetség biblikus hagyományát. Ennek tükrében látjuk meg az újszövetségi messiási közösség üdvtörténeti előkészítését, Krisztussal, a Fővel való összeforrottságát, majd a bibliai képes fogalomkincsben feltárul az egyház Szentlélek kegyelmétől éltetett közösségi rendje, amely meghatározza a tagok egymáshoz fűződő kapcsolatát. Hogy az egyház megújulása ne merüljön ki egy zsinati okmány szép szavaiban, ahhoz a Szentírás széles körű ismeretére és olvasására van szükség, amely megmutatja a Krisztusról hirdetett és az apostoli egyház tapasztalatában kiforrott evangéliumi életeszményt. Az Ószövetség több mint ezeréves üdvtörténeti hagyománya ugyancsak elénk állítja az Isten akaratából élő ember példáját, és azt, hogy milyen magatartást kíván Isten az embertől és népétől egyaránt. A Szentírás szerepe az igehirdetésben, korszerű ismerete és olvasása a papság és hívek széles rétegeiben, a keresztény megújulás egyik előfeltétele. — 3. Az elmondottakkal függ össze a 2Tim 3,15-17 tanítása: „Gyermekkorod óta ismered a Szentírást: az képes arra, hogy a Jézus Krisztusba vetett hit által az üdvösségre oktasson téged. Minden Istentől sugalmazott írás hasznos a tanításra, intésre, feddésre, az igaz életre való nevelésre, hogy Isten embere tökéletes, és minden jócselekedetre kész legyen”. Miért alkalmas különösen ma a Biblia az igaz életre való nevelésre? A mai ember, főként az ifjúság elsősorban élő példákhoz igazodik. Az eszmék elsősorban képviselőiken keresztül hatnak, rajtuk mérik le azok igazságértékét. A személyes vonzásnak kétségtelenül döntő szerepe van abban, hogy embereket követésre indítson. A bibliai hagyomány többségében történeti hagyomány, amelyben az üdvtörténet kiemelkedő személyiségeinek döntő szerepe van: de mellettük megtaláljuk az ellenpéldák emlékét is annak illusztrálására, mi az, amit nem kell követni. Izrael és az egyház életének eseményei az adott történeti viszonyok között az élethelyzetek — gyakran határhelyzetek — széles skáláját mutatják be, amelyekben a hit döntésre szólít. A hívő és hitetlen, szilárd és ingadozó, bátor és megalkuvó, igaz, bűnös vagy megtérő magatartás példáit találjuk. A valós történelem elevenedik meg előttünk, amelyben sokszor elsöprő indulatok, gyűlölködés és szeretet csapnak össze. A kilátástalan helyzetben az Istenbe vetett hitre támaszkodó szilárd meggyőződés kerül szembe a pusztán józan emberi megfontolás alapján kiutat kereső magatartással. A Szentírást olvasó embert elvont intések vagy buzdítások helyett a való élet igazítja el. Lehetőséget kapunk arra is, hogy az isteni ígéretek erejét lemérjük, meggyőződjünk a hívó magatartás értékéről vagy ellentétének értéktelenségéről, arról a hatalmas erőről, amelyet a hit hősei Isten szavából merítettek. A Szentírás különleges pedagógiai értéke abban a módban nyilvánul meg, ahogyan megőrzi számunkra az üdvtörténeti múlt emlékét, eligazítást nyújtva a hívó számára. Az egyszer lezajlott eseményekben és szereplőikben egyúttal bemutatja a történelemben tipikust. Ez azt jelenti, hogy egy történeti helyzet és szereplői ábrázolásában a mindenkori jelen adottság is láthatóvá válik. Az olvasó könnyen felismeri, hogy ez vagy az a körülmény vele is megtörténhet, a szereplők magatartásában felismerheti saját magát vagy környezetét, vagy a jelen körülményeit, amelyekben Isten szava igazítja el, hogyan cselekedjék vagy ne cselekedjék, mit remélhet vagy várhat, ha hite szerint él. Indítékokat, biztatást vagy reményt kap helyzetében, hiszen mindezekben Isten népe már tapasztalatokat szerzett. A Szentírás hihetetlen népszerűsége, olvasottsága éppen ebből a sajátosságból fakad, mert a kereső ember a már megélt üdvtörténelem alapján kap választ égető kérdéseire Isten szava által: Isten, aki egykor a múltban népe és ennek tagjai javára így és így cselekedett, ma is így fog tenni. 145
