Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 2. szám - KÖRKÉP - Tarnay Brúnó: "NEM!" - Jegyzetek a teizmus és kereszténység problémájához
gia, az isteni és a teremtett valóság közti szakadék áthidalására, egyedül Jézus Krisztus, a keresztrefeszített isteni Szeretet.1 Csak egy filozofáló technika próbál a Létben feltárható hasonlóságot megállapítani a Teremtő és a teremtmények között. Az ilyen analógia pedig ,,az Antikrisztus találmánya. Úgy gondolom: ezért nem lehetek katolikus.''2 Analógiát csakis a Krisztusban kimondott isteni „igen" által találunk. I. DIALÓGUS A BÖLCSELETTEL. NEM? — Tegyünk egyelőre kérdőjelet a nagy protestáns teológus kemény tiltakozása után. Tagadása nagyon is érthető abban a korban, amelyben nevelkedett: az abszolút idealizmus hamis derűlátása, bőbeszédű retorikája, racionalista tudományimádata légkörében. Ma sem vesztette el teljesen időszerűségét, mégis megkérdőjelezzük. — Manapság éppen protestáns teológusok, túlnyomóan nem katolikus lakosság körében élő gondolkodók (angolszász nyelvterületen) távolodnak ettől a felfogástól és foglalkoznak rendkívüli érdeklődéssel olyan „természetes" vagy másként „bölcseleti istentannal", amely bizonyos hagyományokkal szakít ugyan, de annál nagyobb érdeklődéssel fordul a múlt és a ma gondolkodásának Isten-keresése felé.3 Az elmúlt két évtized vallással foglalkozó könyvtermését áttekintve szembeötlik pl. Heinrich Beck „Natürliche Theologie" c. négyszáz lapot meghaladó monográfiája, amelyben jó száz oldalon sorol fel Isten bölcseleti közelítésével foglalkozó munkákat, amelyek között 32 rendszeres „természetes teológiát" találunk, számos cikk és tanulmány mellett. Hozzá tehetnénk még legalább 30 keresztény és nem keresztény vallásbölcseleti monográfiát, amelyek részletesen elemzik az ún. istenérveket is. Feltűnő érdeklődéssel vitatják, főként angolszász szerzők, Szt. Anzelm a-priori érvének logikai szerkezetét, aki „a szükségszerű" definíciójából indul ki.4 Olyan szakértők tartják érvényesnek (bizonyos feltételekkel), mint Norman Malcolm és Alwin Plantinga, akik a modern modális logikában nevet szereztek. Természetesen ellenvélemények sem hiányoznak. — A világ adottságaiból kiinduló, kozmológiai-kauzális érvelés, főként a tamási „utaknak" formális felépítését legutóbb E. Nieznanski mutatta meg, különböző változatokban. Figyelemre méltó a Nemzetközi Tudományos Kutatóközpont (Salzburg) igazgatójának, Paul Weingartner professzornak és munkaközösségének programja.6 — A logikai érvény tisztázásának fontosságát nem lehet kétségbe vonni. Az idősebb nemzedék szemében ma is mértékadó személyiségnek tekintett Schütz Antal sürgette ezt a vizsgálatot, megállapítva, hogy sajnálatos módon, még a nagy Garrigou-Lagrange sem állt a kor tudományos gondolkodásának színvonalán. Bármennyire szükséges legyen is a logikai elemzés, mégis meg kell állapítanunk, hogy az I. Vatikánum (amelynek erre vonatkozó szakaszát a „Dei Verbum" szó szerint megismétli), biztos ismeret elvi lehetőségéről, nem pedig levezetésről szól. A bölcselet kétségen kívül felmutatja, hogy az ember állandó benső késztetésnek engedve mindig is gondol a Feltétlenre. A mai antropológia képviselői szerint hasonlóképpen: az ember, ez a természeténél fogva „fészek-nélküli", „otthontalan" élőlény, kultúrát építve keresi a Szükségszerűt, — hogy úrrá legyen sorsának kiszámíthatatlan esetlegessége felett.9 — B. Welte, W. Pannenberg, R. Schaeffler építik tovább pozitív értelemben ezt a megállapítást. Különböző néven és változatos összefüggésekben minden ember kimondja, nyíltan vagy burkoltan „A Nevet". — Martin Heidegger mondotta egy alkalommal bécsi kollégája, Leo Gabriel előtt: „Nem veszik észre ezek a teológusok, hogy én a kegyelemről beszélek!" — Jellemző, hogy egy magyar újskolasztikus valaha Heidegger a-theisztikus vizsgálódásait félreértve „a legsivárabb ateizmus"-nak bélyegezte analíziseit. Akár Szt. Anzelmről, akár a későbbi virágzó skolasztikáról vagy az Újkor rendszerezett és módszeres gondolatmeneteiről legyen szó, mindig érvényes: a logikai eljárás akkor és csakis csak akkor alkalmas, ha az ember már előre tudja, burkolt vagy „háttéri" tudással (B. Weissmahr): minek vagy kinek a létezéséről van szó. Figyelemre méltó Szt. Tamás néhány ma nagyon is helytálló megjegyzése, „öt útjá"-rxal^/,^'\ előterjesztése után. „Sem az (isteni)lét-aktust, sem Isten természetét nem tudhat/tW ' />• mi
