Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)

1987 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Bán Endre: Mennyire keresztények a keresztények?

mal nem foghatom föl a végtelent, és hogy más dimenzióban nem tudunk gondol­kodni, erről pedig csak úgy lehet” (könyvelőnő). A példák ismételgetése nélkül szeretném elmondani egy tapasztalatomat. Vára­kozásommal ellentétben keresztény hitünk híveink tudatában nem „világos, ész­szerű”, hanem misztikus. És talán ez éppen így jó! Mert ez azt is jelenti, hogy az egész életről ilyen képük van. A hitet tudatosan elvető ember megkísérli az éle­tet egy mindenestől áttekinthető valóságnak értelmezni, és ez a látásmód előbb- utóbb csalódáshoz vezet. Időnként minden ember élete összezavarodik, áttekint­hetetlenné lesz. A hívő ember azonban kezdettől fogva belekalkulálta a titokzatos­ságot az életbe, sőt tisztában van azzal, hogy az a homályos „háttér”: szent. „BOLDOGOK A SZELÍDEK”. Az egyszerű szívű ember egyszerű élményekben találkozik a legnagyobb titkokkal is. „Mit jelent nekem a Szentháromság? A kereszt­vetést, amellyel hol tudatosan, hol megszokottan, de megvallom. A ,Dicsőséget', amelyet olyan jó közösen imádkozni a misében . . . Mit jelent a másvilág? Hogy jutna minden ember a mennyországba; várt, kívánt, boldog találkozásokat” (adminisztrá­tornő). — „Mária a Megváltó Édesanyja, aki magában hordozza az anyaság minden boldogságát és gyötrelmét” (vergődő édesanya). Ugyancsak ő így beszél az örök életről: „egy új életnek a kezdete.” — Egy férfi így vall: „Nagy örömmel tölt el az a tudat, hogy egyszer kedves ismerőseimmel találkozni fogok. Sokszor a bűntől is visszatart — legalább is belátásra bír — az a tudat, hogy személyes ismerőseim bizonyára látnak és megmosolyognak azért, mert ilyen buta vagyok.” — „Mit jelent Mária? Mióta gyermekeim vannak, többet. Anyát, akihez fordulhatok gondjaimmal. Az Üdvözlégyet, a sokszor elmondott kéréssel. . . most és halálunk óráján" (ipar­művésznő). — „A Szentháromság a kenyérszegés, és keresztvetés szépségét jelenti, mely néha mechanikus, bár nekem mindig eszembe jut. . . Benne van a minden­kori legszebb imádságunkban. A teljes kegyelem ígérete, a remény, hogy van kiút ebből a földi káoszból, bűnös világból egy szebb, boldogabb jövőbe, az örök élet­be" (labor-asszisztensnő). — Ezekben a kijelentésekben a „szív teológiája" nyilat­kozik meg, igazolva Jézus szavát: „elrejtetted a bölcsek és okosak elől, de kinyilat­koztattad a kicsiknek." Ki merné azt mondani, hogy ezek a kijelentések nem igazán keresztényiek? Végül is Isten nem a Szentháromság tanát ajándékozta nekünk, ha­nem a Szentháromság életét, nem az örök élet tudatát, hanem az arra szóló meg­hívást! MEREVSÉG VAGY SZILÁRDSÁG? A hitet, az egyházat szoktuk hasonlítani sziklaszirt­hez, amety biztos pontot jelent az élet viharos tengerén. Egészen biztos, hogy ez a régi és sokszor emlegetett hasonlat nyomot hagyott a hívők tudatában. A bizonytalan lelkialkatú hívő örömmel talál kapaszkodót hitében: „Számomra a dogmák Krisztus tanításának egységes értelmezését jelentik” (közgazdász). — „Én szeretem a dogmá­kat olyan kötélnek tekinteni, amit állandóan fogva könnyebben tudok egyenes úton járni” (doktornő). — „A dogmák olyan hitigazságok, amelyek minden katolikus hívő számára kötelező érvényűek" (vegyészmérnök). Érdekes ugyanakkor, hogy a modern korra jellemzően más vélemények is előfor­dulnak. A dogmát „nem lehet revideálni, nem lehet téves az egyház ismerete . . . Újabban állítólag a dogmákat lehet újra fogalmazni, meg lehet tisztítani a félreérté­sektől, korszerűsödnek" (adminisztrátor). — „A dogmák az ismert tanításokból ki­ragadott tételes igazságok, melyeket úgy kezel az Anyaszentegyház, mint kinyilat­koztatást. Talán teológiai szempontból fontosak. A teológiai magyarázatok, azok fej­lődése szempontjából elengedhetetlenek, de a Szentírásban úgyis benne van minden igazság, egyszer már mint kinyilatkoztatás megjelent. Nehezen érthető, miért kell azt ilyen formában megerősíteni, ismételni és a kor szellemének megfelelően magyaráz­ni. Aztán lehetnek benne félreérthető szövegek, amiket később magyarázgatni kell, esetleg a dogma a későbbiek folyamán terhessé válik, és ilyenkor mit lehet tenni? Esetleg elhallgatni? A dogmák kihirdetése helyett nem lenne-e jobb azok magyaráza­5

Next

/
Thumbnails
Contents