Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)

1987 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Bán Endre: Mennyire keresztények a keresztények?

mal nem foghatom föl a végtelent, és hogy más dimenzióban nem tudunk gondolkodni, erről pedig csak úgy lehet” (könyvelőnő).

A példák ismételgetése nélkül szeretném elmondani egy tapasztalatomat. Várakozásommal ellentétben keresztény hitünk híveink tudatában nem „világos, észszerű”, hanem misztikus. És talán ez éppen így jó! Mert ez azt is jelenti, hogy az egész életről ilyen képük van. A hitet tudatosan elvető ember megkísérli az életet egy mindenestől áttekinthető valóságnak értelmezni, és ez a látásmód előbb- utóbb csalódáshoz vezet. Időnként minden ember élete összezavarodik, áttekinthetetlenné lesz. A hívő ember azonban kezdettől fogva belekalkulálta a titokzatosságot az életbe, sőt tisztában van azzal, hogy az a homályos „háttér”: szent.

„BOLDOGOK A SZELÍDEK”. Az egyszerű szívű ember egyszerű élményekben találkozik a legnagyobb titkokkal is. „Mit jelent nekem a Szentháromság? A keresztvetést, amellyel hol tudatosan, hol megszokottan, de megvallom. A ,Dicsőséget', amelyet olyan jó közösen imádkozni a misében . . . Mit jelent a másvilág? Hogy jutna minden ember a mennyországba; várt, kívánt, boldog találkozásokat” (adminisztrátornő). — „Mária a Megváltó Édesanyja, aki magában hordozza az anyaság minden boldogságát és gyötrelmét” (vergődő édesanya). Ugyancsak ő így beszél az örök életről: „egy új életnek a kezdete.” — Egy férfi így vall: „Nagy örömmel tölt el az a tudat, hogy egyszer kedves ismerőseimmel találkozni fogok. Sokszor a bűntől is visszatart — legalább is belátásra bír — az a tudat, hogy személyes ismerőseim bizonyára látnak és megmosolyognak azért, mert ilyen buta vagyok.” — „Mit jelent Mária? Mióta gyermekeim vannak, többet. Anyát, akihez fordulhatok gondjaimmal. Az Üdvözlégyet, a sokszor elmondott kéréssel. . . most és halálunk óráján" (iparművésznő). — „A Szentháromság a kenyérszegés, és keresztvetés szépségét jelenti, mely néha mechanikus, bár nekem mindig eszembe jut. . . Benne van a mindenkori legszebb imádságunkban. A teljes kegyelem ígérete, a remény, hogy van kiút ebből a földi káoszból, bűnös világból egy szebb, boldogabb jövőbe, az örök életbe" (labor-asszisztensnő). — Ezekben a kijelentésekben a „szív teológiája" nyilatkozik meg, igazolva Jézus szavát: „elrejtetted a bölcsek és okosak elől, de kinyilatkoztattad a kicsiknek." Ki merné azt mondani, hogy ezek a kijelentések nem igazán keresztényiek? Végül is Isten nem a Szentháromság tanát ajándékozta nekünk, hanem a Szentháromság életét, nem az örök élet tudatát, hanem az arra szóló meghívást!

MEREVSÉG VAGY SZILÁRDSÁG? A hitet, az egyházat szoktuk hasonlítani sziklaszirthez, amety biztos pontot jelent az élet viharos tengerén. Egészen biztos, hogy ez a régi és sokszor emlegetett hasonlat nyomot hagyott a hívők tudatában. A bizonytalan lelkialkatú hívő örömmel talál kapaszkodót hitében: „Számomra a dogmák Krisztus tanításának egységes értelmezését jelentik” (közgazdász). — „Én szeretem a dogmákat olyan kötélnek tekinteni, amit állandóan fogva könnyebben tudok egyenes úton járni” (doktornő). — „A dogmák olyan hitigazságok, amelyek minden katolikus hívő számára kötelező érvényűek" (vegyészmérnök).

Érdekes ugyanakkor, hogy a modern korra jellemzően más vélemények is előfordulnak. A dogmát „nem lehet revideálni, nem lehet téves az egyház ismerete . . . Újabban állítólag a dogmákat lehet újra fogalmazni, meg lehet tisztítani a félreértésektől, korszerűsödnek" (adminisztrátor). — „A dogmák az ismert tanításokból kiragadott tételes igazságok, melyeket úgy kezel az Anyaszentegyház, mint kinyilatkoztatást. Talán teológiai szempontból fontosak. A teológiai magyarázatok, azok fejlődése szempontjából elengedhetetlenek, de a Szentírásban úgyis benne van minden igazság, egyszer már mint kinyilatkoztatás megjelent. Nehezen érthető, miért kell azt ilyen formában megerősíteni, ismételni és a kor szellemének megfelelően magyarázni. Aztán lehetnek benne félreérthető szövegek, amiket később magyarázgatni kell, esetleg a dogma a későbbiek folyamán terhessé válik, és ilyenkor mit lehet tenni? Esetleg elhallgatni? A dogmák kihirdetése helyett nem lenne-e jobb azok magyaráza5