Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bán Endre: Boldogok az igehirdetők
közben, a pénzváltóasztalnál, halászat közben, egyházüldözői kiküldetés során. Ugyanezt a bibliai sort folytatja az egyháztörténelem sok szentjének különleges meghívása. Jézus példabeszédei ugyancsak azt dokumentálják, hogy a tervezett világ profán elemei is alkalmasak Isten országának illusztrálására, hogy általuk is szólhat hozzánk az Úr. Végül a szentségek teszik teljessé Isten és ember mindenütt tapintható találkozását: egy falat kenyér, pár csepp víz, egy kenésnyi olaj, pár emberi szó létrehozza Isten és ember egymásra találását. Nem igaz tehát, hogy az ember alkalmatlan az ige befogadására. Ugyanakkor igazság az is, hogy az ember bűnös, tehát sérült, fogyatékos. Isten igéje ebből az irányból közelít az emberhez. Isten műve az üdvtörténetben a szabadítás. Ez az ember oldaláról azt jelenti, hogy egyrészt valóban nehézség leküzdésével jár az ige elfogadása, másrészt az igehirdetésnek a rabság tudatosításától a reménység irányába kell haladnia. Nem szabad a ,,megigazult" ember farizeusi gőgjével úgy tekinteni a többiekre, mint akik nem akarják meghallani az igazságot, hanem tudni kell, hogy valójában senki sem jókedvéből rossz. A rossz az ember számára mindig teher, de mivel győztes hatalomként jelenik meg az emberek tudatába, bénító erővel hat: az ember bensejében vagy környezetében nem lát lehetőséget a rossz leküzdésére. Ezért alakulhat ki aztán a rosszal való megbékélés kompromisszuma. Az igehirdető feladata ráébreszteni az embert belső megha- sonlottságára és a megváltás örömhírére. MIRŐL BESZÉLJÜNK? Nyilvánvaló, hogy a kinyilatkoztatásról. Nem szabad azonban úgy leegyszerűsíteni a dolgot, hogy a prédikációnak mindig a Szentírás magyarázatának kell lennie. Én úgy gondolom, hogy mindenről prédikálhatunk, ami az embert üdvösségi dimenziójában érdekli és érinti. Hiszen a Biblia maga is Isten válaszait nyújtja az ember örök és egyben koronként változó kérdéseire. Templomunkban működtek az ún. neokatekumenátus szónokai. Célkitűzésük a kereszténység lényegének megragadása és a hívekben való tudatosítása. A híveket hitújoncoknak tekintve, öntudatos, reflektált keresztény élet vállalására iparkodtak őket rávenni. Módom volt saját tapasztalataimat összevetni két másik kolléga tapasztalataival, ill. három hallgatótábor beszámolóival. Az előadások minden értékük mellett egyoldalúak voltak, mert megrekedtek a lényeges keresztény igazságok közlésénél. A hallgatóságot kitevő amúgyis jó hívek úgy érezték, hogy mindezt már eddig is tudták és élték. Nem értették a szónokok rámenősségét, akik viszont nem értették a hívek kérdéseit. Kétségtelenül jó lehet egy ilyen „bevezetés a keresztény életbe" valódi hitújoncoknak, s erre specializálhatja magát például az a vándorszónok, aki nem áll tartós kapcsolatban egy összetett, sokigényű, változó helyzetekben élő közösséggel; — de egy plébániához kötött lelkipásztor nem elégedhet meg a keresztény alapigazságok és a visszatérő perikópák ismertetésével. Hogy mi mindenről lehet és kell beszélni, arra hadd idézzek egy példát. Az Egyesült Államokban divatos a „Three minutes a day" című napi elmélkedési könyv. Ez a lelkiolvasmány a napi hírekből, eseményekből indul ki. 1985. kötetében olvasom pl.: Amerikában emelkedik a spanyol népesség aránya. A könyv keresztény tanulsága: vegyük észre értékeiket és fogadjuk be őket! „Éreztessük velük a szíves fogadtatást." (Júl. 4.) Szentírási idézet a témához: „Karoljátok fel egymást, amint Krisztus is felkarolt benneteket Isten dicsőségére!" (Róm 15,7). A júl. 27-i téma: egy év alatt másfélmillió embert harapott meg kutya. Az elmélkedési könyv először szakembertől származó tanácsot ad mérges kutyák ellen, majd figyelmezteti a kutyatulajdonosokat keresztényi kötelességükre a szomszédok iránti tekintet és a kutyák felügyelete terén. A szentirási idézet: „A testvéri sze- retetről nem szükséges Írnom, hiszen Istentől tanultátok, hogy egymást szeressétek." (1Tesz 4,9). A mindennapi példák közül álljon itt még egy: egy Ohio állambeli episzkopális lelkész a bibliai talentumok példabeszéde alapján kiosztott 2.200 dollárt híveinek (fejenként 10 dollárt), hogy gazdálkodjanak vele keresztény módra. A sok értékes ötlet mellett még 6375 dollár hasznot is hozott az akció (jún. 3.). A könyv által adott tanulság: „A kereszténység úgy indult, mint egy teremtő válaszadás az emberi szükségletekre, a megváltás utáni vágyra, a részesedés és a közös munka vágyára és arra az igényre, hogy munkánk gyümölcsét visszaadjuk Istennek." 73
