Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Szalai János: A szentírásolvasás ökumenikus távlatai
Figyelmet érdemel, amit a németországi evangélikus egyház akkori elnöke írt a katolikus püspöki konferencia elnökéhez: „Nem lehet eléggé értékelni azt a tényt, hogy a katolikus és az evangélikus keresztényeknek immár közös Újszövetségük van, melyet mindkét egyház exegétái hivatalos megbízás alapján fordítottak le. Isten szavának közös hallgatása a magányos tevékenységnél jobban elvezet oda, hogy a szétválasztott egyházak egymáshoz közeledjenek, és egykor rátaláljanak egymásra az egyetlen Úr, Jézus Krisztus fősége alatt. Az Újszövetség ökumenikus fordítása fontos hozzájárulást nyújt ehhez." Magyarországon 1973- ban jelent meg az új katolikus bibliafordítás, 1975-ben pedig a protestáns Biblia, melyet a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Ószövetségi és Újszövetségi Bibliafordító Szakbizottsága fordított. Protestáns testvéreink nagyon jó munkát végeztek. Ezt az „ökumenikus Bibliát" mégis ritkán használják, részben talán azért, mert nagyon ragaszkodnak a megszokott archaikus nyelvhez. Ami az olasz ökumenikus fordítást illeti, II. János Pál pápa 1985. szeptember 30-án fogadta a katolikus Bibliaapostólkodás Világszövetsége és az Egyetemes Bibliatársulat vezetőit. A hatvan szakemberből, fordítókból álló csoporthoz intézett beszédében örömét fejezte ki abból az alkalomból, hogy sor került az Ószövetség első és az Újszövetség javított ökumenikus fordítására mai olasz nyelven. A fordítás egy munkacsoport hétéves tevékenységének eredménye. 5. Szükséges volna, hogy minden lelkipásztor, sőt minden aktív keresztény részt vegyen ökumenikus teológiai beszélgetésekben. Ilyenkor a résztvevők nemcsak saját meggyőződésüket adják elő, hanem azt is elmondják, hogyan látják a partnerüket. Különösen fontosak a biblikus témájú beszélgetések. Ebből a célból ajánlhatjuk: — ha az írás tanulmányozása egyetlen egyházban történik: használjunk különböző bibliafordításokat a különböző egyházakból, — a kommentárokat is a különböző egyházakból vegyük; — ha az írást ökumenikusán összetett csoportokban tanulmányozzák: itt-ott fölléphetnek az elfáradás jelei, hogy minden hiába, nem értjük meg egymást. Hogy ezeket legyőzzük, előbb megbeszéljük a kultúrtörténeti kérdéseket (földrajz, történelem, régészet), aztán a többit két részre osztjuk. Az elsőnél a kérdés: az előttünk levő szöveggel mit akar nekünk Isten mondani. A másodiknál: hol találkozunk ezzel az igazsággal mindennapi életünkben. Sokan ajánlják, hogy a Szentírást lelkiolvasmányként olvassuk, akár katolikus, akár ökumenikusán összetett csoportokban. Ilyenkor a Szentírást önmagunk üdvösséghelyzetére, szituációjára vonatkoztatjuk. Tudatosítjuk magunkban, hogy ugyanaz az Isten szól hozzánk a szövegben, aki saját világunkban most is működik. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy elmélkedve olvasunk, meg-megállunk, rágondolunk, hogy most Istennel találkozunk. Ez a módszer kétségtelenül jogosult. Ami két-háromezer évvel ezelőtt történt vagy mondatott, az a mi mai személyes üdvösségünk megvalósulását célozta. — Továbbá: ami le van Írva a Szentírásban, az annak a Léleknek vezetése alatt történt, aki bennünk lakik és működik. Azután minden, amit az írások elmondanak, végső fokon ugyanarról a Krisztusról szól, akivel szentségi módon egyesülünk; — egyben annak a Teremtő és Gondviselő Istennek cselekvésmódját írja le, aki bennünk is szüntelenül munkálkodik, fenntart, irányít. — Ha a bibliaolvasás élménnyé és imádsággá válik bennünk, akkor közelebb kerülünk Istenhez, és egymás közösségeihez is. (Vö. M. D. Chenu írása: Vigilia, 1985. június). A bibliaolvasó csoportok mellett nagy jelentősége van a tudományos exegéták együttműködésének is. 1978 óta folyamatosan jelennek meg német nyelvterületen az evangélikus— katolikus kommentárok kötetei. Mindkét egyház szakemberei készítik. Tudományos alaposságra törekszenek és egyben alkalmas anyagot adnak az igehirdetési gyakorlat számára is. — Ilyen kommentár elkészítését korunk parancsának tekinthetjük. Az Újszövetség szakemberei ma közelebb állnak egymáshoz, mint az evangélikus és a katolikus egyház. Ezt az egyetértést igen hasznos kifejezni a tudományos exegétikai munkában, — és terjeszteni a lelkipásztorok és a hívek között. A Szentírással való közös foglalkozás azért hozhat közelebb egymáshoz, mert ez a közös alap, amelyet mindnyájan elfogadunk. — A közös szent- irásolvasás pedig óriási lehetőségeket nyújt a közeledésre. Addig is, míg az egységes magyar fordítás elkészül, hozzászokunk a másik egyház sajátos kifejezéseihez. Nem idegenkedünk pl. az úrvacsora, ill. a szentáldozás kifejezéstől. Újra közösen elfogadott lesz az Eucharisztia kifejezés. — Rájövünk, hogy máris egyetértünk számos alapvető kérdésben: 59
