Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)

1986 / 1. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE GERHARD LOHFINK PROFESSZORRAL - Illés Róbert - Bánhegyi B. Miksa (ford.): Élő közösség

Manapság sok olyan ember van, aki szívesen hinne Istenben, de nem képes rá. Mit mondhatunk ezeknek?

— Meg kellene nekik mutatni, hogy az ember önmaga abszolút értelmét és végső boldogságát keresi. Amikor azt hiszi, hogy valamely könnyen elérhető boldogságban megtalálja a célját, máris egy másik cél felé kapaszkodik. A részleges beteljesedés, a részboldogság sohasem elégítheti ki az embert. Ha nem kapnánk semmilyen választ erre az abszolút értelemre és végső boldogságra irányuló vágyunkra, akkor teljesen értelmetlen volna az életünk és a világunk. Ha teljesen őszinték vagyunk, akkor ez elé az alternatíva elé kerülünk: Vagy létezik egy szerető Isten, és a teremtés története elvisz ehhez az Istenhez, vagy pedig nevetséges abszurditás az egész világ. Persze tántoríthatatlan őszinteségre van szükségünk ahhoz, hogy eljuthassunk eddig az alternatíváig.

Véleménye szerint mindig a hitetlenek és ateisták hibája, ha nem jutnak el eddig az alternatíváig?

— Nem, ezt nem hiszem. Mert egy olyan alapvető döntés, mint az, hogy egy ember hisz vagy nem hisz, sok síkon megy végbe. Távolról sem pusztán a gondolkodó értelem dolga. Belejátszanak nagyon konkrét élettapasztalatok is. Hogy az istenhit egy ember számára vonzó és plauzibilis legyen, az végső soron azon múlik, hogy van-e világunkban elég olyan keresztény ember, aki meggyőzően éli a hitét. Éppen ezen a helyen kapnak helyet a keresztény közösségek. Ök a Hegyibeszéd értelmében a világ világossága, a hegyre épített város. Vagyis azt kell kézzelfoghatóan megmutatniok az életükkel, hogy az Evangélium jobbá és szebbé teszi a világot, s hogy az Istennel élő világ sokkal jobb az Isten nélküli világnál. Egy olyan közösség, amelyik egészen az Evangéliumból él, megtisztítja az istenképet minden torzítástól, s így a szkeptikusoknak és ateistáknak lehetővé teszi, hogy újra tudjanak hinni Istenben. Hogy olyan sok ember tagadja Istent, az összefügg tehát azzal, hogy keresztény közösségeink igen halványan világítanak, vagy másképp: igen kevéssé újszövetségi közösségek.

Már ötödik kiadásban jelent meg az Ön 1982-ben irt könyve: „Wie hat Jesus Gemeinde gewollt?" — ,,Milyennek akarta Jézus a közösséget?” Mi volt a célja ezzel a könyvvel?

— A könyv alapja a XX. század vége Egyházának egyik meghatározó tapasztalata: Az egész kereszténységben mindenütt növekszik az élő, áttekinthető keresztény közösségek igénye, amelyekben az emberek nem véletlenül és elszigetelten vannak egymás mellett, hanem hitüket valóban „egymással" élik, Én magam a müncheni „integrált közösségben" találtam ilyen közösségre, s az ott szerzett tapasztalatok alapján sokkal jobban és mélyebben megértettem, amit a Biblia Isten Egyházáról és népéről mond. A „Wie hat Jesus Gemeinde Gewollt?" c. könyvem a Szentírás segítségével akarja megvizsgálni és megvilágítani ezeket a közösségeket. De arra is rá akar mutatni, hogy milyen csodálatos dolog egy keresztény közösség egyetértésében megélni Krisztus követését.

Könyvében kifogásolták azt, hogy teológiai vonalvezetésben ellene mond az eszkatológia egyik alapelvének, amely szerint a tökéletes közösség nem a történelem folyamán, hanem csak a világ végén ragyog fel. A világnak ebben a korszakában csak a Kereszt, az Egyház osztályrésze.

— Magától értetődik, hogy tökéletes közösség csak a világ végén jöhet létre, amikor Isten végérvényesen átalakítja és megdicsőíti az egész történelmet. Ebből a mondatból, amely számomra magától értetődő, nem következik azonban az, hogy az egyház történelme a kudarc és a tehetetlenség szakadatlan története. A sikertelenség misztikájának — van ilyen! — azonban semmi köze a kereszt igazi teológiájához. Az újszövetségi teológia értelmében a keresztény ember döntő átalakulása nem a világ végén következik be, hanem a keresztségben. Benne a hivő ember meghal annak a világnak, amit a hatalom és a birtoklás vágyának a démonai uralnak, s Krisztussal új életre támad. Szent Pállal szólva „új teremtmény" lesz. Az ilyen állításokat persze nem szabad az individuálisra leszűkíteni. A régi ember az Egyházba temetkezik, abban viszont már most jelen van Isten új világa.

31