Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Häussling, Angelus A.: "Missa oecumenica"?
fölött megőrizhesse, még hosszú utat kell megjárnia. Az út elvégzendő feladatai közé tartozik, hogy jobban tisztázza az egyházi hivatalnak kapcsolatát az Eucharisztiával. A nemrég elhunyt Karl Rahner egyik utolsó publikációjában ezt próbálta megmutatni,28 — szerintünk megalapozottan. Az egyházi hivatalban is, állapítja meg Rahner, az egyház alapszentsége (Grundsakrament) jut kifejezésre, mely a hivatal fölött is áll. Hogy miként néz ki majd az egyház, azt nem lehet az adott teológiai premisszákból egyértelműen kikövetkeztetni. Csak azt, hogy jelen lesz, és a Szentlélek erejéből nyitottabban lesz jelen, mint általában azt megszoktuk'és tudomásul vesz- szük. Az egyházi hivatal és az Eucharisztia összefüggésének kérdése sincs még annyira lezárva, mint ahogyan azt olyan időkben pontosan akarták meghatározni, amelyekben a megértés változását ilyen fokban nem élhették, szenvedhették meg, mint ahogy az a mi nemzedékünk osztályrészéül jutott, — bizonyára nem Isten mindenható akaratán, rendelésén kívül. Talán úgy tűnhet, hogy Lima-liturgia értelmezésünk túlzóan jámbor szavakkal zárul, és ezzel egyben elkendőzi azt, hogy semmi lényegest nem mondott. De a szerző kitart amellett: Már az is jelentős, hogy a kereszténység — történetének számos viszontagsága után — olyan valamit mert tenni, mint éppen egy ,,missa oecumenicát", a Lima-liturgiát létrehozni. Jegyzetek: 1. A szöveg a hivatalos kiadásban: Acta synodalia Ss Concilii Oecum. Vaticani 11,1,2. Vatikán 1970. 109—112. vö. Herder Korresp. 17. 1962—62 286 skk. — 2. A katolikus egyház hivatalosan kiadott liturgikus könyveinek bibliográfiáját megtaláljuk J. Schermann/H. B. Meyer: Der Gottesdienst im deutschen Sprachgebiet. Liturgische Dokumente. Regensburg, 1982. 423—448 a misekönyvekről. — 3. A szöveg hozzáférhető egy különnyomatban: Die Eucharis- tische Liturgie von Lima, Max Thurian bevezetésével, Frankfurt 1983., továbbá Frieder Schultz: Die Lima-Liturgie, Kassel 1983. Az itt nyújtott értékes és kritikus kommentárra a következőkben kifejezetten nem mindig hivatkozunk. — 4. A Lima-dokumentum: Keresztség, Eucharisztia, egyházi szolgálat, konvergencianyilatkozata az Egyházak Világtanácsa Hit és egyházszervezeti bizottságától, sokféle kiadásban hozzáférhető. Magyarul a Theologiai Szemle 1982/6 . 321—338 lapokon. — 5. Legutoljára az 1983-as CIC 1247 sk kánonjai. Az ún. vasárnapi kötelesség történetére vonatkozóan lásd Hj Auf der Maur, in: Gottesdienst der Kirche, Handbuch der Liturgiewissenschaft Bd. 5. Regensburg, 1983. 41 sk. további irodalom is. — 6. Erről a folyamatról, mely a skolasztikus teológiában éri el csúcspontját, vö. A. Angenedt: Religiosität und Theologie, Ein spannungsreiches Verhältnis im Mittelalter, in: ALW 20—21/1978—79. 28—35. — 7. Tény, hogy a katolikus nyelvhasználatban az azelőtt majdnem monopolt élvező kifejezés: „mise", erősen visszaszorult, „szentmise áldozat" is alig fordul már elő. Helyette: Eucharisztia ünneplése, — ez már nagyon elterjedt. Néha csak istentiszteletről beszélnek, mert ténylegesen, sajnos, a mise lett az egyetlen istentisztelet, a többi liturgia és istentisztelet elszegényedett. — 8. Eucharisztia 30. pont. — 9. Bibliográfiai adatok A. Häussling: Normen für Häufigkeit liturgischer Feiern, in: ALW 20—21/1978—79. 83. Anm 9. f. stb. — 10. Egy valóban theologiai pas- toralisnak fogalmát lásd Karl Rahner az általa kiadott Handbuch der Pastoraltheologie 1—5, Freiburg 1964—1972. alapvetésében I. 117. sk. — 11. II. Vatikáni zsinat Sacrosanctum Concilium konstitutio a liturgiáról 57 sk. pont, és Általános bevezetés a misekönyvbe 1970. 153—208. pont. — 12. Mint fent 8. jegyzet — 13. Vö. 3. jegyzet. — 14. Az 1970-es misszálé eucharisztikus imáin kívül még jó néhányat engedélyezett később Róma. — 15. 8. pont, lényegében idézet a Liturgikus Konstitució 56. pontjából. — 16. H. Lietzmann: Das Sacramentarium Gregoria- num nach dem Aachener Urexemplar. Liturgiegeschichtliche Quellen 3..Münster 1921. — 17. A Liturgikus konstitúció 52. pontja szerint a homilia a vasárnapi misékből csak súlyos okból maradhat ki. Az új egyházi törvénykönyv 764 kánonjának 1—4. §-a szerint ugyanez áll. — 18. Új egyházi törvénykönyv 960. kánon: kitart a Tridentinum állítása mellett: a bűnbocsánat egyetlen rendes útja a szentségi gyónás, a gyónó személyes vallomásával, vö. 961. kánon. Ezzel revideálta az 1974-ben megjelent Ordo paenitentiae nyitottabb kifejezéseit. — 19. Vö. K. Küppers: Beten aus dem Geist heutiger Sprache, LJ 34/1984. 145—168. — 20. A liturgia •patológiáját még nem írták meg. A szerző reméli, hogy az említett Handbuch der Liturgiewissenschaft-ban egy ilyent még meg tud írni. — 21. Érdemes megfigyelni, hogy a római katolikus egyház hivatalos liturgiája sohasem szólítja meg az Eucharisztiában jelenlevő Urat, bár buzgón vallja a reális jelenlétet és a transzszubsztanciációt; ez abból az axiómából következik, hogy a szentségeket in genere signi, a jel szempontjából kell magyarázni, a jel pedig a kenyér és a bor, s ezek nem lehetnek egy dialógus partnerei. — 22. Még mindig fontos: H. B. Meyer: Die Elevation im deutschen Mittelalter und bei Luther, in: ZKTh 85/1963. 162—217. — 23. Ha jól értem Schultz kommentárját, ehhez a helyhez (3. jegyzet, 18.) csak a német fordításban van meg ez a Szent- lélek-akklamáció. —24. A Maranatharáról utoljára R. Deichgräber in: TRE 11 (Berlin) 257, 24— 43. — 25. A Szentháromsághoz forduló jámborság mint a koraközépkor ájtatossága J. A. Jung- mann: Christliches Beten in Wandel und Bestand. München 1968. pl. 70 skk. — 26. A keletkezésében nehezen áttekinthető rítusok az eucharisztikus ima és áldozás között: J. A. Jungmann: 29
