Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Nyiredy Maurus: "A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk.." (Gal 5,1)
űzése), végül győzelmet aratott kereszthalálában, feltámadásában, megdicsőülésében, és megnyilvánult a pünkösdi eseményben (ApCsel 2). Ez az Isten országa véglegesen és teljesen megvalósul a feltámadt Jézus újrajövetelében (parúziájában). — Mi az Isten országának a célja? Az, hogy meghozza az ember és a világ számára az üdvösséget. Az öröm ideje lesz, nem a szomorúságé (Mk 2,19). A boldogságnak és a békének kell uralkodnia (Mt 5,3—10), ez lesz az ember „menyegzője" (Lk 14,15). így lesz az Isten országa az ember és a világ megváltása, azaz minden rossztól, szenvedéstől és szolgaságtól való megszabadítása (Lk 4,16—19; Jel 21,3—4). Összefoglalva: Jézus megnyilatkozásaiban döntő és maradandó az ígéret, amely az élet teljességéről és ezzel együtt a megváltásról, minden rossztól való megszabadításról szól. Ez a megváltás nem egyszerűen az evilági élet lezárása és kiteljesedése. Jelenti egyben az eddigi, mostani élettel mintegy „szembenállót”, az „egészen mást", az isteni valóságot, amely azonban — paradox módon — belép az életbe, azt megváltoztatja és újjáalakítja. Ebben az értelemben Isten országa egészen új létet jelent, éppen az embernek és a világnak Istenhez és az ő akaratához való kapcsolódását. Ebből következik az embernek és a világnak valódi, végleges és átfogó meggyógyítása-üdvözítése, megszabadítása. Jól érzékelteti Isten országának jellegét a „már most" és a „még nem" ellentétpárja. Jézus Krisztus személyében, életében, működésében Isten országa már megjelent ebben a világban, hatékonyan irányítja és vezeti a világot végső célja felé. Ennek megkapó jelei Jézus gyógyításai és feltámadása, valamint a Szentlélek elküldése. Ez a világ azonban még nem a teljesség, nem meríti ki Isten országának mibenlétét, lehetőségeit, még jelen van benne a gonoszság. Az Isten országa, amely már hatékony világunkban, teljes kibontakozását tekintve még a jövő ígérete. Az ebből adódó feszültség életünk minden területén jelentkezik, így a szabadság, a megszabadítás megtapasztalásában is. A Szentírás szerint a világban minden rossz, minden szolgaság forrása a bűn, az Istennel való szembenállás. Jézus megfogalmazásában: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mindenki szolga, aki bűnt követ el. A szolga nem marad mindig ott a házban, a fiú azonban mindvégig ott marad. Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek" (Jn 8,34—36). jézus által a bűntől, minden rossztól megszabadító Isten lép be világunkba és hozza közénk gyógyító uralmát. Jézus a közvetítője és a záloga ennek a megváltó szabadításnak. Jézus, a szabad ember Ahhogy, hogy Jézus szabadságot, egészséges, ép létet hozhasson számunkra, a szó teljes értelmében neki magának kell szabad embernek lennie. Megkapó, magával ragadó élmény találkozni Jézus szabadságával. Ezt a szabadságot a források alapján talán így írhatnánk le: hatalmas függetlenség és lenyűgöző fölény, a dolgokkal szembeni távolság és igénytelenség, spontán érzelmi gazdagság és nyugalom, kiegyensúlyozott jókedv és elkötelezett indulat, vonzó nyitottság és tiszteletet parancsoló fönség, határozott radikalitás és tapintattal teli elnézés. Ugyanakkor ennek a szabadságnak meghatározó ereje a szeretet. Jézus keresztre feszített szabadsága mérhetetlenül különbözik attól, amit a világban általában szabadságon értenek. Jézus szabadsága, amely nem a saját szabadságát keresi vagy védi, hanem szabad és nyitott mások felé, teljességgel eltér attól a szabadságtól, amelyet gyűlölettel, bosszúállással és háborúval akarnak biztosítani. Jézus szabadsága megváltja az embert legnagyobb reménysége: a szabadság számára. Jézus személyének vizsgálatánál feltétlenül szembetűnik néhány kiemelkedő vonás: Jézus kiábrándíthatatlan, legyőzhetetlen lelkesedése, prófétai bizonyossága, messiási öntudata, minden konvencióval szembenálló, semmitől meg nem kötött magatartása, szabad engedelmessége. Ezek a vonások éppen Jézusnak senki szabadságához nem hasonlítható szabadságában gyökereznek. Ha ennek a szabadságnak a forrását keressük, föltétlenül szembetaláljuk magunkat Jézus.kilétének titkával, amivel környezete, tanítványai újra meg újra szembesültek és fel kellett tenniük a kérdést: „Kicsoda ez?" (Mt 8,27), „Honnan való vagy te?" (Jn 19,9). Jézus szabadságát alapvetően Istenhez való viszonya határozza meg. E viszony megértéséhez vezet Jézus megkeresztelkedésének jelenete. Ez az esemény Jézus kilétére mutat rá. „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem" (Mk 1,11) — hallatszik az Atya vallomása a mennyből. Jézus „titkát" csak ezzel a vallomással a háttérben lehet megközelíteni. Minden 215
