Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 4. szám - Szennay András: Az ember-Jézus: Isten kinyilatkoztatása
jelenthet, mint kortársai számára mondott. Azok az emberek ugyanis, a választott nép akkor élő tagjai, ha Isten nevét hallották, akkor a trónon ülő, ítélkező és számonkérő Úrra, legjobb esetben a szövetségét megtartó, hűséges Istenre gondoltak. Ez a szigorú Isten természetesen megmentő bíró is volt számukra. Az, mert az igazakat (mindenekelőtt a választott nép tagjait) maga mellé gyűjtötte, és meghívta arra, hogy a végső napon majd ítélkezzenek a népek fa hitetlenek) fölött. (Az Ószövetség is ismeri ugyan Istennel kapcsolatban az ,,irgalmas" és ,,kegyes" jelzőket, de csak Jézusnál lesz az irgalom univerzális.) — Vajon korunk embere így gondolkodik-e, képes-e hasonlóan gondolkodni? Számára vajon nem hitelesebb, igazabb, sőt az egyetlen igaz és elfogadható Isten az, aki megérti őt és feloldozza bűneitől és aki meghívja atyai otthonába? Vajon kortársaink előtt nem lehet-e, nem kell-e Isten ,,ügyét" úgy képviselnünk, hogy értelmükhöz-szívükhöz közelebb visszük: közös Atyánk van, aki mindany- nyiunkat szeret. És bár mi hűtlenkedünk, ő — miként Jézus — mindig hűséges marad, — mindenekelőtt önmagához (vö. 2Tim 2,13). Nem lehet-e, nem kell-e kortársainkhoz Istent éppúgy és azzal közelebb vinnünk, hogy Jézusra mutatunk? Az ő szavára, tetteire, önmagát szeretetből feláldozó életére. Jézusban akkor, az idők teljességében valami egészen új érkezett el világunkba. Nemcsak azzal, hogy életvitelének gyakorlatával ledöntött számos társadalmi, ember és ember közé önkényesen emelt korlátot, felszámolt egy csomó előítéletet. Sokkal inkább azzal, hogy mindenki felé kitárta — miként két karját a kereszten — megváltó szeretetét, hogy mindenkinek mindenévé vált. Az az erő áradt belőle, amely őt egészen eltöltötte: embereket átalakítani képes, megváltó erő. Ennek az erőnek birtokában minden ember kicsit,,világváltoztatóvá'', azaz emberibbé, testvéribbé, segítőkészebbé válhat, mert ez az erő a szeretet hatalma. Jézusban és Jézus által azok számára, akik közelebb kerülnek őhozzá, lassan föltárul az a valóság, melyet földi mértékkel már nem lehet mérni, mely hatalmasabb és hatékonyabb minden testi-fizikai-szellemi erőnél. Az által a Jézus által, aki minden emberért Jött el és maradt itt világunkban — nem fél szívvel, hanem egész egzisztenciájával, nemcsak olykor-olykor, hanem mindig —, minden ember ma is megtapasztalhatja, hogy mi az önzetlen, a mindenkiért minden áldozatot meghozni képes, a mindenkit átölelő szeretet. Jézusban így az Isten mintegy ,,megtapasztalhatóvá" válik, Jézus számunkra az Isten kinyilatkoztatása, ö az EMBERARCÚ ISTEN. A Jézusban jelenlevő és hatékony, a minket felszólító, követésre hívó személyes Szeretet: maga az Isten. Az, akit a keresztény hit minden időben saját Istenének vallott. Mindaz tehát, aki ezt a Jézust elfogadja, befogadja — Istenét ismeri fel. Istenét fogadja be. Az viszont, aki az önmagát teljesen odaajándékozó és egyszersmind a viszontszeretetet elváró Jézust elutasítja — az Istent utasítja el. Jézusban az Atyát láthatjuk, ,.fedezhetjük fel" (Jn 14,9). Hogy kicsoda is az Isten, azt mindenekelőtt és leginkább Jézust szemlélve, őrá gondolva, róla elmélkedve tapasztalhatjuk meg. A Fiúban felismerhetjük az Atya vonásait. Ezért is mondjuk: ha keresztény módon akarunk Istenről szólni, akkor mindenekelőtt az evangéliumok Jézusáról kell beszélnünk, őt kell hirdetnünk. Hogy ki az Isten, azt az tárta fel számunkra, aki „az Atya kebléről" érkezett el közénk (Jn 1,18). Isten-képünk kialakításánál döntően hatnak ránk Jézus történetének legfontosabb, úgy is mondhatnók, központi jelenetei: megtestesülése, azután a kereszt, a föltámadás, a fölmagasz- talás-mennybemenetel és a Szentlélek elküldése. Isten olyan, hogy emberré lehet, sőt emberré akart lenni. Jézusban emberként akart be- szélni-gondolkodni-szeretni. Az embernek azóta ezt a valóban ,, közénk érkezett Istent" kell Jézusban felismernie. Mindig tragédiájává válik, ha szeme-hite vak marad e látásra. Isten mindenhatósága a kereszten függő jézusban tárult fel legkifejezőbben számunkra: a szeretettel kart karba öltő mindenhatóság, mely nem szűnik meg egyben igazság is lenni. Isten szétrom- bolhatatlan belső igazságát a kereszten sem lazítja fel semmiféle kompromisszummal. Jézus a haláláig igazságában él és halálos szeretete megsebzi — mint erről a nagy szentek és misztikusok tanúskodnak — az ember szívét. Ahol szeretet és igazság így ölelkezik, ott az embert keresztre vonják. A keresztre feszített Jézus a legtömörebb, legkifejezőbb ábrázolója, magyarázója, értelmezője Isten szeretetének. Jézus feltámadása: Isten legtökéletesebb kinyilatkoztatása; azé az Istené, aki az élők és nem a holtak Istene, mivel ő maga az Élet. Igaz, az emberi, evilági élet ,,alkotmánya" a halál. De ez a korlát, ez az alkotmány Istent nem kötheti. A feltámadás nem ,,alkalmi csoda", hanem embersorsunk és a világ jövőjének bemutatása, elénk tárása. Az Atyának drámai bizonyság- tétele amellett, hogy Fia, Jézus valóban Isten. 199
