Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Waigand József: Vélemények az 1987. évi püspöki szinódus tájékozódó kérdéseiről
a közösségé, a követendő irány szem előtt tartása és az elmozdulás irányának „érzékelése" a papé. Az egyetemes papságban való részesedés alapján a felszentelt pap irányítása alatt világi munkatársai önálló feladatokat láthatnak el. (gy bibliakörök vezetésében, tanításában, hitoktatásban, jegyesoktatásban bizalommal támaszkodjon a pap a világiakra, s válasszon ki olyanokat, akiknek erre a Szentlélek karizmát adott. — A liturgiában való közreműködés — meghatározott keretek között — ugyancsak lehetősége (s feladata is) a közösség tagjainak. — Ugyanígy közreműködhetnek lelkigyakorlatok, lelkinapok vezetésében is azok, akiket a Szentlélek erre alkalmassá tesz. — A közösség életével kapcsolatos szervezési és szakmai — szolgáltató tevékenységek egyértelműen a közösség tagjainak, a világiaknak a feladata. Összehangolásuk a világi vezetőre hárul. A karitatív tevékenység közös, de gyakorlati szervezése elsősorban a világiak feladata. A közösség papjának és munkatársainak egy a célja: szabadon vállalt elkötelezettségben, engedelmességben, hűségben Krisztust kell követniük. A pap és a közösség együtt fogalmazzák meg: mit várnak egymástól, mit adhatnak egymásnak. A pap ne „vigye magával" közösségét, hiszen abban nem neki kell élnie, hanem Krisztusnak. Végezetül: mind a pap, mind a közvetlen munkatársak, mind pedig az egész közösség tagjai fogadják el a humor és jókedv ajándékát. Ha az Isten teremtett világán átsugárzó humor átjárja a közösségeket, akkor kínnal, szenvedéssel és borzalmakkal teli világunkban erősödni fog a remény, és vigasztalást nyújt az Istent szerető emberekben fénylő derű. Waigand József VÉLEMÉNYEK AZ 1987. ÉVI PÜSPÖKI SZINÓDUS TÁJÉKOZÓDÓ KÉRDÉSEIRŐL A Szinódus tárgyának pontos címe: „A világiak hivatása és küldetése az egyházban és a világban, 20 évvel a II. Vatikáni zsinat után". A Szentatya kérte, hogy ehhez a témakörhöz ne csak papok, de elsősorban világi hívek szóljanak hozzá. Dr. Póka György püspök úr, a Püspöki Konferencia Világiak Tanácsának elnöke, az Új Ember 1985 júl. 28-i számában ismertette a szinódusi titkárság által kiadott „tájékozódó kérdéseket" (Lineamenta). 1985 őszén, két szülői lelkigyakorlat alkalmával, továbbá egy családi, baráti közösséq keretében részletesen megbeszéltük a feltett kérdéseket. Mindenkinek kezébe adtam az említett Új Ember számot. írásbeli hozzászólásokat is kértem, illetve többen fölkérés nélkül eleve írásban szóltak hozzá. A vitában részt vevők száma összesen 80-90 között volt. Ezért pontosabb, ha inkább „véleménykutatásról" és nem „közvélemény-kutatásról" szólnánk, mivel a tájékozódásnak eleve határt szabott a homogén társadalmi közeg: vallásilag elkötelezett, keresztény (nemcsak katolikus) szülők, akik gyermekeiket rendszeresen hittanra járatják. Valamennyien városi, túlnyomórészt fővárosi lakosok voltak, (vidékről csak írásbeli hozzászólásokat kaptam), és valamennyien az értelmiségiek közül valók. Ez az utóbbi tény egyházszociológiai problémát is felvet, amiről szintén szó esett, és amire alább visszatérünk. Az alábbiakban a beosztás pontosan követi a szinódusi tervezet beosztását. Igyekeztem hűségesen összefoglalni a hozzászólásokat, de terjedelmi okból nagyon le kellett őket rövidítenem. (írásomat a hosszabb terjedelme miatt nyújtottam át a „Teológia" szerkesztőségének). I. I. Helyzetfelmérő kérdések. — 1. (Ismerik-e a hívek a zsinat tanítását a világiakról?) A hívek általában nem ismerik (de a papok sem!). Viszont: az utóbbi évtizedekben a Szentírás egyre több család asztalán ott van, és a hívek kezdik behatóbban ismerni. Azok is, akik kifejezetten teológiai kurzust nem végeztek. Hozzájárult a Biblia ismeretéhez a hívő nem katolikus testvérekkel való érintkezés is. Ám éppen e kettős megközelítési mód (Biblia és ökumeniz- mus) problematikussá teszi a katolikus egyház mai alapvető hozzáállását a „világiak" szerepéhez. Mig ugyanis az ősegyház — a Szentírás tanúsága szerint — nem ismerte a „klérus" fogalmát, mint a világiaktól elkülönített „kasztot", és az eucharisztikus szolgálatot csupán a számos egyéb „szolgálat" egyikének tekintette, addig a mai katolikus teológia (és gyakorlat) szin193
