Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 3. szám - KÖRKÉP - Bernolák Éva: Problémák és lehetőségek az új század küszöbén (Ahogy papok és világiak látják)
dolkodtató az a tény, hogy csupán 3,5%-nak okoz gondot: ,,A hívek nagy szánna miatt nem ismerem őket". 20%-ban semmilyen gondot nem jelöltek, kívánságuk sincs. Talán e szám mögött is az a reménytelen rezignáció rejlik, amit az egyik lelkipásztor lapján olvastam: „Nehézség? Minek emlegessem, nem látok semmi megoldási lehetőséget!" — Valóban nincs kivezető út? Ez felesleges reményvesztés lenne! Potenciális lehetőségeink igenis megvannak! A problémák ellenére, vagy éppen annak hatására, — városban és vidéken megindult az útkeresés. Pl.: ,,A szülők közösségére építjük a hitoktatást. Év elején lelkigyakorlatunk van, péntek délutántól szombat estéig. A szülők között spontán kisközösségek alakulnak, 5-6 házaspárból, baráti alapon, összel-tavasszal családi kirándulást szervezünk közösen. Havonta egy vasárnap a templomban du. 3—6-ig ,családi-kör' jön össze, gyerektől nagyszülőig, változatos programmal. Mi papok és szülők egymással baráti viszonyban vagyunk. Igyekszünk leépíteni a klerikalizmust" . . . számol be munkájáról egy pesti plébániáról a 73 éves, hitoktatást végző ny. lelkész. — ,,A kápolnával és az istentisztelettel kapcsolatos feladatokra fokozatosan igyekszünk bevonni a világiakat. Pl.: takarítás, sekrestyési teendők, hitoktatás segítése. Eddig kéréseinkre mindig pozitív választ kaptunk. Általában jó előre tájékoztatjuk őket, és kikérjük véleményüket." — ,,Jó a kapcsolatom a hittanos gyermekek szüleivel. Készséges munkatársak: csoportvezetők, a közös avónások, templomi ünnepségek rendezői, szervezői. Segítenek az adminisztrációban, gépelnek, énekeket tanítanak be, este a gyerekeket hazakísérik stb." — A világiak véleménye között is találtam szép számmal, akik komoly lelki életről, tanításról, közös imádkozásról számolnak be. Pl.: „Bár kicsiny a nyáj, és nehezen pótlódik a középkorúak gárdája, a fiatalok dolgoznak, ragaszkodnak a plébániájukhoz és összetartanak." — „Nehezen forrt ki a mi plébániaközösségünk. Kölcsönösség még mindig csak a hitoktatásban van." — „Küszködik, próbálkozik a buzgó mag. Adottságainknak megfelelően jelentkeznek a megnyilatkozások". — vallanak a vidéki városokból. „Van aktív hitélet: hittancsoportok, felnőtt bibliakörök, énekkar" — írják faluról is. Egy fiatal (31 éves) hajdúdorogi egyhm. plébános így számol be munkájáról: „Négy faluban 4x12 fős képviselőtestületben egyetlen értelmiségi sincsen. Mégis, a 4—6 elemit végzett, a falujában és a szomszéd faluban gondolkozó emberek egy szívvel-lélekkel sorakoznak fel papjuk mellett, ha kerítést kell csinálni, vizet bevezetni, tatarozni. A ,rész-érzést' erősítgetem bennük, mikor a hónap első vasárnapján a Rózsafűzér-titok csere után egy félórát az egyházközségi és egyházmegyei, világegyházi aktuális problémákat beszéljük meg. Minél többet adok át az én gondjaimból, annál készségesebben segítenek." — Látszólag kicsinyes munka, de mégis ilyen módon kell elkezdeni. A hitoktatói tanfolyam hallgatóitól kapott beszámolók is arról tanúskodnak, hogy igénylik plébániájukkal a kapcsolatot, s ha ott nem találnak megfelelő élő közösségre, akkor máshol kapcsolódnak be a munkába. A kapcsolat aránya település szerint változó: Fővárosban Vidéki városban Községben Összesen Van kapcsolata 52% 75% 85% 101 65% Más egyhk.-gel 21% 17%24 15% Is-is 7% 3% — 7 5% Csak adófizetője 20% 5% 15% 24 15% 156 100% Tehát a számadatok tanúsága szerint minden településtípusban jelen van egy öntudatos, elkötelezett mag, akik magasabb fokú képzettséggel rendelkeznek, s így komoly segítséget nyújthatnak az evangelizációs és katechetikai munkában. Tevékenységük révén bővíthető és erősíthető az egyházközségi aktívák köre. A fővárosban 64%-uk, a vidéki városokban 75%, a községekben 100%-ban még aktív dolgozók a tanfolyamra járók. Munkájuk így hosszú távon is hatékony lehet. Elkötelezettségüket jelzi, hogy a továbbtanulással járó többletmunkát és anyagi áldozatot azért vállalták, mert: „fő állásban szeretnék egyházi alkalmazott lenni" (23 éves technikus), vagy „a helyi lelkipásztor nehézségeit látva, belső indításból szeretnék segíteni", — „hogy Istent az egyházban szolgálhassam". 61%-ban a vallomásokból kitapintható 167
