Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Csanád Béla: Plébániahivatal vagy egyházközség? (Az új plébániamodell és munkatársai)
Elég egy pillantást vetni az alábbi számokra, hogy lássuk a hazai papi létszám tragikus csökkenését: Papok létszáma (csak itthon levők) 1951 1961 1971 1981 1984 évek végén 3,966 3,925 3,440 2,861 2,830 Előre jelző számítással kiszámíttattuk egy demográfus szakemberrel a magyar papi létszám várható alakulását a jövő század közepéig, az 1961—72 év 10 évi átlaga alapján. Hipotézisünk: a halandóság a korcsoport által átélt évek mediánjának halandósága lesz, a papszentelés ugyanannyi, mint az utolsó 10 évben, a szolgálatból való kilépés, mely az ötven éven aluliakra jellemző, ugyanannyi marad fajlagosan mint az utolsó 10 évben.5 íme, a várható eredmény: Évek 1971 1981 1991 2001 2011 2021 2031 2041 Létszám 3476 2858 2246 1852 1718 1693 1688 1688 Csökkenés — 618 612 394 134 25 5 — 1971 %-ában létszám 100 82,2 64,6 53,3 49,4 48,7 48,6 48,6 2011-re tehát (40 év alatt) felére fog csökkenni a papi létszám, hacsak változás nem történik a fenti hipotézisünkben. A magyar egyház „szükséghelyzete" meglehetősen hosszantartónak látszik. Második világos következtetésünk a fenti fejtegetésekből: a pap egyedül sehol sem (a legkisebb plébánián sem) képes teljes egészében kötelességét teljesíteni, tehát munkatársakra van szüksége. Hogy pontosan számbelileg mennyire, az a követelményektől és a körülményektől függ (milyen a plébánia „hitéleti állapota", létszáma, kisközösségek létszáma stb.). Az ideális közösségi jellegű pasztoráció hatékony végzéséhez — pasztorálteológusok számítása szerint — átlagosan 3-400 hívő igényel egy papot. A jelenlegi helyzet — hazánkban is — a plébániai munkában közvetlenül részt nem vevő szerzetespapokat is beszámítva kb. ötszörös méretű paphiányt mutat az igényekhez képest (a világegyház aránya: 1:1900). Ehhez hozzá kell tennünk, hogy a papi elosztás nem arányos, vannak országok, egyházrészek, ahol egy pap feladata lenne 15-20 000 hívő szolgálata, ami „fizikai képtelenség". (Gondoljunk egy-egy budapesti mammutplébániára, ahol 20-30 ezer katolikus gondozása van rábízva 2-3 papra!) Következtetésünk: nagyon sok ország egyháza elérte a Kódexben „szükséghely- zet"-nek nevezett minősítést, amikor paphelyettesi szolgáló feladatok végzésére is világiakat kell alkalmaznunk.8 Harmadik megjegyzésünk: a paphiány számbavételénél nem elég csupán a relatív létszám- fogyást figyelembe venni, hanem a valóságos pasztorális igényeket kell nézni, hogy megállapíthassuk, mennyi papra lenne szüksége az egyháznak. A pasztorális igények közé tartozik a minőségi igény is. A mai ember — a mai hívő is! — szakigényes, lelki vonalon is, sokkal jobban, mint más korok emberei. (Pl. sokan azért nem fordulnak lelki tanácsadásért lelki- pásztorhoz, mert „szakmailag" nem tartják eléggé megbízhatónak vagy megfelelőnek, — ezért inkább elmennek pszichológushoz). Köztudomású, hogy a „szakmai differenciáltság" igen munkaerőigényes követelmény. S ezen a téren sok ország egyháza (mi is) „ördögi körbe" bonyolódott: mivel kevesbedik a megfelelő lelkigondozás, kisebbedik az elkötelezett hívők száma, ennek következtében a papi hivatások száma is, illetve a megfelelő lelkigondozás aránya stb. Mindehhez hozzá kell tennünk: korunkban a modern, kisközösségekre épülő plébániai élet sokkal munkaigényesebb, mint a tömeg pasztoráció. Az elmondottak tehát tovább erősítik a világiaknak a lelkipásztori munkába való bekapcsolásának szükségességét. Ne felejtsük el: a régi pasztorációnak is voltak munkatársai, sokszor névtelenek, akiket talán nem vettünk eléggé figyelembe. Ilyenek voltak: a katolikus iskolák nevelői, katolikus intézmények vezetői és munkásai (pl. kórházakban), egyéni karitatív apostolok stb. Manapság „intézményesen" mindazok hiányoznak, akik pedig rengeteg munkát végeztek a plébános és munkatársai helyett. A helyükön támadt űrt csak a világiak bekapcsolásával lehet betölteni. Hiányoznak továbbá azok a régi közösségek, főleg a nagycsaládok, amelyeknek funkciói közt ilyenek szerepeltek, mint vallási nevelés, liturgikus szokások és hagyo143
