Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Békés Gellért: Eucharisztia és az egyház egysége
hogy az egyház Jézus megalázottságát és szenvedését hordozva testén napról napra tisztuljon és megújhodjék, hogy se szeplő, se ránc ne legyen rajta, midőn majd megdicsöülten emeli őt magához Krisztus". (Ök. 4.) Irodalom: K. Rahner—H. Fries: Einigung der Kirchen-reale Möglichkeit, Herder, 1982. — H. Fries: Die 20 Jahre ökumenische Bewegung nach dem Konzil. — Einheit in Sicht, Stimmen der Zeit, 1985. März — Johannes Hüttenbügel: Die Ökumene nach den Grundentscheidungen und Grunddissenzen, Kirchenbote, Osnabrück, 1985. August — H. J. Pottmeyer: Ist die Nachkonzilszeit zu Ende? Stimmen der Zeit, 1985. April — Cserháti József: Megtorpanás az öku- menében? Vigilia, 1985. december. Békés Gellért EUCHARISZTIA ÉS AZ EGYHÁZ EGYSÉGE Az úrvacsora teológiai távlatai az ökumenikus dialógusban Az Egyházak Ökumenikus Tanácsának keretében folyó egyházközi dialógus egyik legjelentősebb eredménye az a dokumentum, amelyet a Tanács Faith and Order (Hit és egyházszervezet) néven ismert hittani bizottsága 1982 januárjában dolgozott ki a perui Limában rendezett nemzetközi konferenciáján. A Kereszténység, Eucharisztia, egyházi szolgálat című irat1, mint címe is mondja, három dokumentumot tartalmaz. Mind a hármat évtizedek óta folyó teológiai tanácskozások készítették elő.2 A tanácskozásokon az EÖT 1968-ban, Uppsalában rendezett negyedik közgyűlése óta, a II. Vatikáni zsinat hatásaként, már katolikus teológusok is részt vettek. A Lima-dokumentum voltaképpen a ghánai Accrában, 1974-ben rendezett, az előző nemzetközi hittani konferencia dokumentumának javított és magyarázatokkal kiegészített kiadása.3 A három dokumentum közül itt csak az Eucharisztiáról szólóval foglalkozunk. Azért választottuk az Eucharisztiát, mert a Lima-dokumentum szerint is ez „az egyház isntentiszteletének központi aktusa" (1. pont). Következik ez abból, hogy az úrvacsora liturgikus ünneplésében a hirdetett ige és a szentségi jelenlét kölcsönösen kiegészítik egymást: ige és szentség együtt alkotja a keresztény istentiszteletet. Maga a keresztség már erre az istentiszteletre szenteli a hívőt, az egyházi szolgálatnak pedig éppen az a legmagasztosabb feladata, hogy az Úr napján erre az istentiszteletre gyűjtse össze Isten népét. Helyesen állapítja meg egy másik ökumenikus dokumentum, hogy az Eucharisztia liturgikus ünneplése „az egyházi élet forrása és tetőpontja."4 Ennek az egyházközi, többoldalú dialógusnak hatása már a hetvenes évek elején kétoldalú megbeszélések formájában is jelentkezett.5 A Szentszék által kinevezett katolikus teológusok és egy-egy nem katolikus egyház teológusai közt szintén alakultak vegyes bizottságok azzal a feladattal, hogy a II. Vatikáni zsinat nyomán keletkezett ökumenikus szellemben újra megvizsgálják az egyházak közti vitatott kérdéseket. Ezek közt a közös hitvallás kérdései mellett főként az Eucharisztiára és az egyházi szolgálatra vonatkozó tanítás került a megbeszélések előterébe. A két, Eucharisztiára vonatkozó — az anglikán—katolikus6 és a katolikus—luteránus7 — dokumentum már a Lima-dokumentum előtt megjelent és mindkettő jelentős tanításbeli közeledésről tanúskodik. Az Eucharisztiáról folyó kétoldalú megbeszélésekről szólva nem feledkezhetünk meg arról a még jelentősebb dokumentumról, amelyet a katolikus—ortodox teológiai vegyes bizottság dolgozott ki 1982 júliusában, a Münchenben rendezett tanácskozásán.8 Ez a dokumentum az Eucharisztia és az egyház kölcsönös kapcsolatát tárgyalja a két egyház közös hagyománya alapján. Hittani súlya nagyobb mint a többi dokumentumé, mert a bizottságban mindkét részről főleg püspökök képviselték egyházukat, ezért a dokumentum jellege nem merőben konzultatív, hanem a két egyház közös tanítását terjeszti elő. Meggyőződésünk — s ezt olvassuk ki Pásztor János Theológiai Szemlében közölt tanulmányából is9 — hogy a figyelmes olvasó a Lima-dokumentumban és társaiban az Eucharisztiának, mégha első pillantásra újszerűnek látszó, de valójában bibliai és őskeresztény szemléletét fedezheti fel. Ez az eucharisztikus misztériumot több oldalról megközelítő szemlélet — mégha szentségtani szempontból nem is tekinthető teljesnek — arra segít, hogy magát a misztériumot ne szentségtani elszigeteltségében, hanem üdvtörténeti összefüggésében lássuk. Kétségtelenül ez a feltétele annak, hogy az egyházak istentiszteletüknek ebben a központi kérdésében egyetértésre jussanak. 10
