Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Tomka Ferenc: Szempontok a Nagykorúság Krisztusban c. hittankönyv használatához
igyekszik szólni a krisztusi élet állomásairól (az imáról, szentségi életről, felebaráti szeretetről vagy az egyházi közösségbe való tartozás pótolhatatlan fontosságáról stb.) —, illetve minden lecke végén útmutatást ad, hogy miként kell „életre váltani" a tanultakat, (Az otthon tanulás lehetőségéről szólva legkevésbé sem szeretnénk azt állítani, hogy a krisztusi életben való előrehaladás lehetséges volna egy közösséghez, illetve az egyházi közösséghez való tartozás nélkül!) c) Külön kérdés, hogyan alkalmazható a könyv a 13 év alatti bérmálkozók számára? — Tény, hogy a Püspöki Kar a 13-14 évesek hittankönyvét kívánta a bérmálkozók hittankönyvévé tenni. Ez nyilván azt jelenti, hogy Püspöki Karunk szeretné, ha elsősorban ez, vagy az e feletti korosztály bérmálkozna. (így nyilatkozott a Püspöki Kar 1983 decemberi konferenciáján.) — Mivel azonban átmenetileg előfordul még, hogy egyes helyeken kisebbeket is bérmáláshoz visznek, a könyv kipróbálása során néhányan tanították azt V.—VI. osztályosoknak is, úgy, hogy csak a nagybetűs részeket oktatták, az apróbetűseket nem. Tanúságuk szerint így jól tudták használni a könyvet a kisebbek számára is. A könyv oktatási és nevelési rendszere. Egy mai hittankönyv alapvető követelménye — ahogyan a Catechesi Tradendae mondja — hogy szolid ismereteket nyújtson; illetve hogy elvezessen a Krisztusban egyesülő életre: hogy a hittel ismerkedő „napról napra egyre inkább úgy gondolkozzék, mint Ö, úgy ítéljen, mint ö, úgy cselekedjék, ahogy Krisztus parancsai kívánják" (20. pont; vö. 21). Ami az ismereteket illeti, könyvünk egyrészt részletesen kitér a hittel kapcsolatos alapvető ellenvetésekre, másrészt áttekintést igyekszik adni azokról a hitbeli-vallási ismeretekről, amelyekkel egy „nagykorú kereszténynek" rendelkeznie kell. Ami a Krisztussal egyesülő életet illeti, mind a könyv egészének, mind egyes leckéinek az a célja, hogy a krisztusi életre elvezessenek. A könyv nevelési céljainak hátterében az az alapvető igazság áll (amely a Szentírásnak és a keresztény aszketikának alapvető tanítása), hogy Isten-szeretet nincs emberszeretet nélkül, illetve hogy az Istennel, Krisztussal való találkozás, majd egyesülés útjára az lép rá, aki elindul a felebaráti szeretet útján (vö. 1Jn 4,7—21; Jn 14,23—24). A könyv összefoglaló nevelési célja tehát az, amit az első év anyagának címe is megfogalmaz: „Szeresd Istent — szeresd felebarátodat!" A második átfogó nevelési célt a második év anyagának címe tartalmazza: „Legyenek mindnyájan egy!" Ez utóbbi az előzőre épít: Az egység alapja a krisztusi szeretet mind a kisebb közösségben, mind az egyházban, mind a társadalomban. Az egyház viszont egységével lehet a világ egységének jele és eszköze. Mivel könyvünk nem teológiai lexikonnak, hanem hittankönyvnek készült, szerkezetét a hitoktatás, illetve a krisztusi életben való elmélyülés logikája határozza meg. Ez a következő főbb vonásokban nyilvánul meg: a) A kötet két részre, két tanévre (2 x 25 leckére) oszlik. Ezekhez csatlakozik a bérmálásra való felkészítés 8 leckéje. — Egy-egy év anyaga önmagában is zárt oktatási-nevelési rendszert képez. Ezzel függ össze, hogy bizonyos alapvető témákról (pl. Istenről, Jézusról, egyházról, imáról, bűnbánatról, áldozásról stb.) más-más szempontból ugyan, de mindkét évben szólunk, hiszen mind a hitoktatás gyakorlatában, mind a keresztény élet bontakozásában ezeknek a kérdéseknek évről évre újra elő kell kerülniük. b) Mindkét év anyagának felépítése lehetőség szerint tekintettel van a liturgikus évre. Ez nagy segítséget jelenthet mind a hitoktatóknak, akiknek mindenképpen a liturgikus évhez kapcsolódva kell oktatniuk, mind azoknak, akik odahaza vagy családi körben használják a kötetet. Ez a szempont nyilvánvalóan különösen akkor érvényesül, ha az anyagot a tanév elején, szeptemberben kezdik feldolgozni, illetve ha a könyvben feltételezett kétéves ütemben sajátítják el azt.) c) A leckék egymásutánját, illetve az oktatandó anyag rendszerét messzemenően befolyásolja a valláslélektani logika. Lássunk erre néhány példát: — Ahogyan ezt általában a korábbi hittankönyvek is tették. Istenről nem egyszerre mondunk el minden „tudnivalót", hanem az Isten-kapcsolatban való előrehaladás dinamikáját követve először szólunk létéről, szeretetéről, majd a kinyilatkoztató Istenről, majd később az Atyáról, s végül a Szentháromságról. — Egy másik példa: A keresztény életben való előrehaladás törvénye, hogy aki megismerte és őszintén megpróbálta életre váltani a hit igazságait, az egyszercsak rádöbben kicsinységére és hibáira. Ez a tény okolja meg pl. az újrakezdésről szóló 21. lecke helyét és tartalmát. — Döntően a nevelés logikája határozza meg a keresztény hivatásokról (az Istennek szentelt hivatásokról, illetve a házasságról, szexualitásról) szóló fejezetek helyét is. E leckék megértése és elfogadása 129
