Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Cselényi István Gábor: Az ifjúság evangelizálása
hánykolódik, nincs „fix" pont életében, éppen ezért eleve bizalmatlanul közeledik minden, magát „öröknek” kikiáltani akaró eszmerendszer felé. Az evangelizálás folyamata. Egyoldalú képet rajzolnánk azonban a mai ifjúságról, ha nem szólnánk arról a mindezzel ellentétben ható folyamatról, amelyet így jellemezhetnénk: a vallásosság újra-jelentkezésének vagyunk tanúi. A hetvenes évek közepétől a fiatalok újra érdeklődni kezdenek a Biblia, a lelkiségi formák után (a kereszténységen kívüliek után is), amit bizonyára táplál a természettudomány „mindenhatóságába" vetett hitből (szcientizmus) való kiábrándultság is. Úgy is mondhatnók: a szekularizálódás ellenhatásaként egyre több fiatalban ébred vágy a transzcendencia, az egészen-más iránt, mind többen szeretnék újra megtalálni azt a „középpontot", ami köré kristályosodhatna életük. — Ennek a — sokszor a „hagyományos hívők" számára is meglepő — ,,új vallásosságnak" legfőbb jellemzői: a Názáreti Jézus alakja vonzó a fiatalok számára. Azzal, ahogy fenntartás nélkül odafordul minden emberhez, főleg a gyöngékhez, elnyomottakhoz, példakép lesz, számos fiatalnak segít azonosulási problémájában. Központi jelentőségű az elmélkedés, az együtt-imádkozás, a bibliaolvasás, sőt a búcsújárás. Míg a hagyományos liturgikus formák (mise) háttérbe szorulnak, új ünneplési módok alakulnak ki (sac- ro-pop) vagy már-már elfelejtett formák elevenednek fel (vesperás stb.). Már csak Taizé vagy a „fiatalok zsinata" hatására is, az ökumené magától értetődő, s itt az elméleti kérdések helyett a gyakorlati dolgok állnak előtérben. A kor levegőjében" tehát sok „eltérítő", de számos pozitív tényező is rejtőzik, amelyek elősegíthetik az evangelizálás folyamatát. Próbáljuk most ezeket is sorra venni. Ott van például a minőségi igény. A fiatal pl. megszokja, hogy egy-egy műszertől, géptől, szolgáltatástól elvárhatja: megfelelően szállítsa a teljesítményt. Nő manapság esztétikai, formaigénye is. Ezt az igényességet, ezt az új, több iránti fogékonyságot kell felhasználnunk, hogy a fiatalokat rávezessük: az ember több, mint a napi szükségletek; önmagából is a „maximumot" kell kihozni s ez épp a „lélek", a lelkiélet többlete. így rávezethetjük őket, hogy a siker nem mérhető autóval, állással, pénzzel, hogy csak úgy lesz személyiség, ha eljut egyéni döntésig, ha vállalja a hit kockázatát. — Sok jel mutat egyébként arra, hogy ez a materializmus utáni értékváltás is jelentkezik már fiataljaink lelkében. Mint látjuk, itt már több olyan tényező, melyet imént még „veszélyeztetőnek" láttunk, „sanszként" ragadható meg. A változatosságra, a „szenzációra", a teremtőkészségre való éhség elvezetheti a fiatalokat az új vagy régi liturgikus formákhoz, az ünnepek minél színesebb megrendezéséhez, megéléséhez. A kor konkrétságra, „tapasztalásra" való beállítottsága kamatoztatható a lelki tapasztalás igényének felkeltésével. Ez a transzcendens felé való kinyílás fontos összetevője az evangelizálásnak. Több úton is elősegíthetjük. A mai fiatal pl. érzékenyen reagál a környezetvédelem kérdésére. Ezt kell összekapcsolnunk a teremtésben kapott felelősség tudatosításával. A transzcendens megtapasztalására segíthet minden határjelenség: a zene, az ünnepek, a szabadidő, a játék, a humor, a betegség, a gyász, amelyeknek némelyike (szórakozás, sport) valláspótlékká is kinőheti magát, de éppen úgy az igazi vallásosság felé való túllépés eszköze is lehet. Az evangelizálás legkedvezőbb előfeltételét mégis talán az teremti meg a fiatalokban, hogy elevenen él bennük az emberi élet értelmének kérdése. Lázadásuk, protestálásuk mögött is sokszor ez a kérdés rejtőzik. Az igehirdetőnek fel kell fognia ezt a kimondott vagy ki nem mondott „miértet" és az evangélium felszabadító üzenetével kell arra válaszolnia. A napi élet banalitásán, termelés-fogyasztás „egydimenziós" létsíkján, önelégültségükön, amelyet környezetük is táplál, sokkoló kérdésekkel sikerül csak túlvezetnünk: „Csak ennyi lenne minden?" „Ezért töröd magad?" — Heidegger szerint „a kérdezés a gondolkodó ember vallásossága". A vallásosság valóban azzal kezdődik, hogy az ember mer önmagára kérdezni, kritikus tud lenni önmagával szemben is és így eljut az önmagán-túliig, a transzcendensig. — Az értelmes és boldog élet utáni vágy persze mindig konkrét alakot ölt a fiatalokban: Mi a szerelem, a szabadság, az anyagiak, a hatalom szerepe életemben? Sokan éppen ezekből a tényezőkből emelnek „bálványt" maguknak vagy jutnak el a teljes tagadásig. Sok fiatal — mint láttuk — épp azért fordul el a keresztény választól, mert úgy érzi, az egyház elveti, elítéli a boldogságvágyat. Hiteltér- demlően csak úgy felelhetünk, ha kimutatjuk: a hit felelete a nemiség kihívására nem a „magány", hanem az embertársiság kiteljesedése, az evangélium nem tagadja, csak relatívvá teszi az örömöket; az anyagiakkal szemben nem lemondásra szólítunk, hanem a lehetőségek pozitív felhasználására, a hatalom a mi szótárunkban szolgálatot jelent (persze, hol vagyunk még az 126
