Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)

1986 / 2. szám - KÖRKÉP - Boda László: A mai igehirdetésről - személyes hangvételben

VETÉLYTARS VAGY ÖSZTÖNZŐ? Az igehirdetö megfelelő — távolabbi és közelebbi — fölkészülését korunk tömegkommunikációs eszközei: az újság, rádió, televízió is sürgeti. Pázmány Péter idejében ezek a „vetélytársak" még nem voltak a színen. Ezért a beszéd egy kicsit ezeket is helyettesítette, hiszen tudományról, műveltségről is hírt adott vagy akár emberi életformákat bemutató dokumentumfilmet helyettesített. Ma ez a kommunikációs ,,monopolhelyzet'' már a múlté. Az igehirdetö mellett még a katekéta is nehéz helyzetbe kerül. A szomszéd Ausztriában mesélte egy hitoktató, hogy amikor a Szentföldről, Jeruzsálemről, Betlehemről beszélt lelkesen a gyerekeknek, az egyik — egyébként fegyelmezett és rendes fiú — feltűnően szóra- kozottnak tűnt, mint aki huzamosan nem figyel. Megkérdezte, mivel magyarázza mindezt? A fiú kicsit elszégyellte magát, de bevallotta, hogy éppen nemrégiben a nyári szünet külföldi útja keretében jártak ott a családdal, és a hitoktató atya leglelkesebb szavai sem vetélkedhetnek a személyes tapasztalattal. Jellemző az is, hogy mi még nehézkes szövegekkel tanultuk annak a Mesa-kőnek leírását, amit egyszerű képpel hatásosabban lehetett volna bemutatni, nem szólva a ma már rendszeressé vált kisfilmekről, amelyek a biblikus tudomány művelőit is segítik.

Mindez érzékelteti, hogy nehéz a helyzete a szóbeli kommunikációnak, ha a filmet, televíziót vesszük tekintetbe, vagy színházat, amelyben a jó műsordarabok akár több százas szériában is futhatnak, s ez nagyban megkönnyíti a szereplők helyzetét a szövegismeret szempontjából. A televízió kihívására azonban a filmnek is válaszolnia kellett, s a kényszerhelyzet elősegíti a kreativitást. Ma persze már a hit sincs arra utalva, hogy pusztán kommunikáció által — ex auditu — ébredjen, vagy erősödjék. Az igehirdetés akkor tud ebbe a kommunikációs versenyfutásban eredményes lenni, ha kellő tömörséggel és élményszerűséggel közvetíti az üdvösség Üzenetét. Mert igaza van Heribert Mühlennek, amikor számon kéri a liturgiától és azon belül az igehirdetéstől a lelkesedést, a szív megigézettségét.

EGY NAIVITÁS FÖLSZÁMOLÁSA. Nehezen viseljük el, ha valaki túl van az általános első osztályán és nem tudja, hogy 2x2=4. Az életben azonban találkozhatunk az elemi ismeretek hiányával, vagy elemi félreértésekkel. Az igehirdetéssel kapcsolatban ilyennek tekinthetjük azt a veszedelmes félreértést is, hogy a mai szentbeszédnek követelménye az egyszerűség, közvetlenség és természetesség. Eddig nincs baj. A következtetés az, ami meghökkentően naiv, amit föl kell számolni. Vannak ugyanis, akik ezt úgy értelmezik, hogy az igehirdetést nem kell tanulni. A szónoklattan, vagy régiesen: a retorika rossz irányban nevel — mondják —, mert „szóno- kiasságra", „retorikus stílusra" vezet. Mesterségessé, sőt mesterkéltté teszi az igehirdetést. Vajon mit szólnának, akik így érvelnek, ha komolyan tanulmányoznák a színészet és a szavalás mesterségét? Hiszen nem egy kiváló előadóművész vallotta már meg, hogy például az „egyszerűség” nem valami kész adottság, hanem a szellemi-lelki-emberi fejlődés gyümölcse, amely csak paradox kifejezésekkel jellemezhető. Sok verejtékébe kerül az alkotóknak, amíg alkotásán nem érződik a verejtékszag. Sok mesterségbeli ismeret elsajátítása szükséges ahhoz, hogy egy dráma szerepe vagy egy vers előadása egyszerűnek, erőteljesnek és természetesnek hasson. A teológiai tanár más területeken is fölfigyelhet arra, ami naiv jószándék a fiatal teológusban, aki egyszerűen át akarja ugrani az elemi ismeretek megszerzését, és azzal a csúcsra tör. A lelki élet alapismeretei helyett mindjárt a Lélek sötét éjszakájának misztikái magaslatai vonzzák. S a teológiában jóval nehezebb az ellenőrzés, mint például a zongoratanulásnál. Ott elképzelhetetlen, hogy valaki az alapismereteket kihagyja. így van ez az igehirdetés terén is. Ott sem nélkülözhető a tanulás, az állandó önképzés, mert a szellem megérlelődése és egyszerűsödése minden vonalon fokozatosan, sokszor küzdelmesen és kudarcok árán következik be.

A filmtörténet ismeri többek között Jean Gabin lenyűgözően egyszerű, és természetes, ún. „eszköztelen” játékát, a magyar színházi élet pedig például Mensáros László visszafogott dinamikájú, retorikától mentes előadásmódját. Mindkettő mögött a kemény, következetes és szenvedélyes szakmai munka húzódik meg. Ha a született tehetségnek ez a fejlődési törvénye, miért volna más, valamiféle könnyű és kényelmes út fenntartva azoknak, akiknek képessége meg sem közelíti az övékét? A szentbeszédre nemcsak előtte kell készülni. Van annak — köztudottan — távolabbi előkészülete is, amelyhez persze szervesen hozzátartozik a teológiai tanulmányok valamennyi ága.

Ml AZ, HOGY „MODERN BESZÉD"? Modern a szó legjobb értelmében az, ami a hagyományos értékeket az adott kor színvonalán,, annak súlysában képviseli. A modern teológia kifejezett jellemzője például az antropológiai irányvétel, a földi lét adottságainak fölmérése és evan110