Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 2. szám - KÖRKÉP - Heller György: Igehirdetés itt és most - kinek, mit és hogyan?
Ha folyton új szavakat és új jelszavakat fogalmaznak, azzal, hogy ezek majd átsegítenek bennünket a jelenlegi helyzeten és biztos eredményre vezetnek, magamban megkérdőjelezem a kitalálójuk hitét. Aki nem veszi át azonnal a divatos szótárt, az persze kiteszi magát annak a gyanúnak, hogy tájékozatlan az illető tárgyban. A hitnek ismerős szavakra van szüksége Aki a hitét meg akarja szólaltatni, mert a nyelv egyszerűen hozzátartozik a hithez, s nélküle nem lehet a hitet továbbadni, annak magára kell vennie a nyelvvel járó fáradságot. Végig kell járnia a nyelvi kínlódás és a szótlanság útszakaszait. Helyesen teszi, ha ilyenkor inkább a költőktől tanul, semmint a reklámszövegek íróitól. Ne becsülje túlságosan nagyra a kreativitást se. Az egyes emberek hitének, de a közösség hitének is, jól ismert szavakra van szüksége. Aki ezeket meg akarja változtatni, az először kérdezze meg önmagától, vajon ő maga fölfogta-e azok értelmét. Amit valaki maga sem értett meg, azt nem tudja mások számára érthetővé tenni, még ha le is fordítja. A liturgia reformja sok alkalmi költőt dobott felszínre, de alig hallottam tőlük olyan megfogalmazást, amit elébe kellene helyeznem a liturgikus könyvek szövegeinek. Sokan persze önmagukat könnyednek és spontánnak gondolják, s azt hiszik, hogy a szertartást velük együtt ünneplők is értékelik ezt. Loqui sequitur esse Tehát: milyen nyelvet beszéljünk? Nem könnyű megmondani. A nyelv nem egyszerűen egy kommunikációs rendszer, amely eleve készen áll a felhasználásra. Loqui sequitur esse: Olyan vagy, ahogyan beszélsz. Ha valamely egyházi hatóság dekrétuma fenséges magasságokban lebeg a tények és a problémák fölött, és azt idézi emlékezetbe, amit mindig is mondtak, el lehet képzelni, hogy milyen ez a hatóság. Ha egy pásztorlevélben a plébános nem talál semmi olyant, amit szívesen fölolvasna egyházközségének, ez fényt vet a levelet író pásztorra. Ha egy plébános felszínesen vagy „bigott” módon prédikál, akkor olyan is. „Beszéded elárul téged”, mondták a körülötte állók Péternek, amikor belopódzott a főpap udvarába (Mt 26,73). Ok ugyan csak a gallleai tájszólására gondoltak, de az utalás általános érvényű: Nyelvéről ismerni meg az embert, szellemét vagy szellemtelenségét. Lásd legfentebb: Ha valaki Isten Leikével igyekszik eltelni, nyugodtan bízhat abban, hogy megadatik neki, mit és hogyan szóljon. Ha csak „szellemdúsan" akar beszélni, jobb, ha hallgat. (Diakonia, 1985. szeptember, 289—293.) Fordította: Bánhegyi B. Miksa Heller György IGEHIRDETÉS ITT ÉS MOST — KINEK, MIT ÉS HOGYAN? (Egy öregedő világi gondolatai) Hívő katolikus értelmiségi családban születtem. A gimnáziumot az 1930-as években az egyik legkiválóbb — ma is működő — vidéki szerzetes gimnáziumban végeztem. Katolikus hitem apró gyermekkorom óta olyan magától értetődő dolognak tűnt számomra, mint hogy a levegő vesz körül; olyan volt, mint egy remekül berendezett palota, melyben a legjelentéktelenebb apróságnak is megvan a maga jól definiált helye. Olyan egyszerű volt minden! Emlékszem, nagyobbacska gimnazista koromban meg voltam győződve arról, hogy — bár ilyet valószínűleg kifejezetten sohasem mondtak tanáraim — Isten létét megfelelő felkészültséggel matematikai úton is be lehet bizonyítani; a hitetlenek tehát egyben ostobák vagy őrültek is. — Hitemet azután is megtartottam, amidőn 1945-ben Magyarországon új világ született. Nem az ez idő tájt divatos „csak azért is!” módra, hanem tényleg hittem. Gyermekeink az akkor már fakultatívvá vált hittanra jártak (templomi hittan akkor még nem volt, s az egyik tanévben számos budapesti gimnáziumból összesen tízen tanultak), ami — különösen feleségem aktív pedagógus voltára tekintettel — nem volt egészen tréfadolog. De milyen is volt ez a hit? Röviden szólva: „zsinat előtti”, hiszen még zsinat sem volt. Az idő tájt szoktam néha mondani, hogy ha az egyház azt kívánja, hogy fordítva tegyem fel a kalapom, megteszem. Mennyi gondot okozott az indextilalom, hiszen — szigorúan véve — a napi sajtót sem lett volna szabad olvasni; végül az indextilalom alól felmentést szereztem. Súlyos nehézséget jelentett számomra a Szentirás értelmezése. Nem Krisztus feltámadásának mozzanatai, még105
