Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)

1985 / 2. szám - Tarjányi Béla: Mennyei kenyér

Az egyház azonban a Szentlélek vezetésével hamarosan felismerte, hogy Jézus nem csak Istenné lett, hanem Isten volt feltámadása, mennybemenetele előtt is. Márk evangéliuma őrzi azt a hitvallást, amelyben az ősegyház megfogalmazta és hirdette, hogy Jézus már megkeresz- telkedése alkalmával (ill. attól kezdve) Isten volt. Isten ugyanis ekkor jelentette ki: „Te vagy az én Fiam" (Mk 1,11). így Jézus nyilvános működésének egész ideje alatt mér mint Isten járt az emberek között. A felismerés döntő lépést jelentett, hiszen így Jézus minden szava isteni szó, minden tette isteni tett (szenvedése, kereszthalála is).

Jézus titkának megismerése ezzel távolról sem fejeződött be. Az őskeresztény igehirdetésnek egy másik részlete, amely Lukács gyermekségevangéliumában található (angyali üdvözlet, Lk 1,26—38), vallja és hirdeti, hogy Jézus Isten Fia volt létének első pillanatától kezdve, nem csak nyilvános működése idején.

4. Jézus — örök Isten. Ma már nem tudjuk, hogy ki és mikor ismeri fel és fogalmazza meg először, hogy Jézus már születése előtt is létezett, mint örök Isten, mint a második isteni Személy. Pál Írásainak több részlete arról tanúskodik, hogy az apostol (legalábbis az 50-es évektől kezdve) már ebben az értelemben tanít (Fii 2,5—8; Gál 4,4; Róm 8,3; stb.).

A kérdéssel kapcsolatban („Mióta Isten Jézus?") a teljes igazságot végül János evangélista mondja el és fejti ki legvilágosabban a század végén. Jézus az Ige, aki már „kezdetben" is (=öröktől fogva) létezett Istennél, és maga is Isten volt (Jn 1,1—2). G az Isten „egyszülött" Fia (1,14.18; 3,16.18; IJn 4,9), akit Isten a világba „küldött" (Jn 3,17.34; 5,37; 6,40; stb.), és aki tanítványaitól búcsúzva ezt mondja: „eljöttem az Atyától, a világba jöttem, de :most itthagyom a világot, és visszatérek az Atyához" (16,28; vö. 16,5; 17,13). János szerint a nyilvános működés idején Jézus minden tettén keresztül az ő isteni dicsősége ragyogott (2,11), az a dicsőséq, amelyben része volt az Atyánál, mielőtt a világ lett (17,5).

János evangélista természetesen tudatában van annak, hogy az előző evangéliumokhoz képest ő már többet mond Jézusról. Éppen ezért evangéliumában megalapozza, tisztázza az új felismerések („dogmafejlődés") jogosultságát. Jézus szavaival rámutat arra, hogy a Szentlélek eljövetelének a célja éppen az volt, hogy az egyházat a természetfölötti igazságok egyre mélyebb megismerésére vezesse: „A Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre" (Jn 14,26). — „Amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra" (Jn 16,13). — A Szentlélek működésének természetes és szükségszerű következménye a hitigazságok mind pontosabb, elmélyültebb megértése, megismerése.

Az Eucharisztia értelmezései

1. Messiási lakoma. Az előzőekben láttuk, hogy Jézus követői csak a feltámadás után tudták összeegyeztetni a szenvedés és áldozat gondolatát a Messiás alakjával. Mindaddig meggyőződéssel várták vagy titkon remélték, hogy Jézus mint dicsőséges Messiás, hatalmi szóval, látványos módon megváltoztatja a választott nép sorsát és az emberi történelmet.

Közvetlen értesüléseink nincsenek arról, hegy az apostolok milyen érzelmekkel és reményekkel vettek részt az utolsó vacsorán. Mivel Jézust ekkor még dicsőséges Messiásnak tartották, valószínű, hogy a fokozott várakozás és éleződő feszültség légkörében ezt az ünnepélyes étkezést úgy értelmezték, mint messiási lakomát ill. annak elővételezését. A messiási korra vonatkozó elképzelések közismert eleme volt ugyanis, hogy amikor a Messiás uralma elkezdődik, ünnepi étkezésre, lakomára hívja meg az igazakat (Id. apokrif és kumráni iratok, Talmud számos helye). Egyébként maga Jézus volt az, aki a búcsúvacsora ilyen értelmezését sugallta, amikor kijelentette: „Nem iszom többé a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom az Isten országában" (Mk 14,25 párh.).

A tanítványok Jézus többi kijelentését is valószínűleg annak a meggyőződésnek a fényében értették, hogy a dicsőséges Messiással ülnek egy asztalnál az elővételezett, titkos messiási lakomán. Gondolhattak például arra, hogy ha Jézus az ételeket saját testének, vérének mondja, akkor ő valamiképpen mégiscsak természetfőlötti eredetű, mint a dánieli Emberfia (Dán 7,14), — hisz közönséges ember nem mondhatná, hogy az ő teste az étel és a vére az ital (az ilyen kijelentés nagyon visszatetsző lett volna, vö. Jn 6,52). Jézus emellett arra is utalt, hogy a kenyér és a bor áldozati test és vér, amely által megvalósul Isten és ember új szövetsége. Az új szövetség megalapításának gondolata jól illeszkedhetett a tanítványok elképzeléseibe (vő. Jer 31,31), de az áldozat mibenlétét és szükségességét ekkor még aligha ismerték fel (és fogadták el), bár nyilván sejtették, hogy Jézus a saját halálára gondol.

2. Áldozati lakoma. Az Eucharisztia tényleges megértéséhez vezető út akkor nyílt meg, amikor a tanítványok megismerték és elfogadták a szenvedő és feltámadó Messiás alakját.

73