Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 1. szám - Gesztesy András: Bérmáljunk - miért és hogyan?
A bérmaszülöket tisztségük elvállalásakor általában nem a bérmagyereknek nyújtandó keresztény példaadás, a vele való későbbi foglalkozás igénye vezeti, hanem inkább a nehezen elhárítható megtiszteltetés és a tisztes bérmaajándék előteremtése. Sajnos, a bérmaszülő kiválasztásakor még az igényesebb hívőket is a társadalmi konvenció hajtja és nem arra törekszenek, hogy gyermekük a bérmaszülőben eligazító példát, barátot, testvért nyerjen. Itt jegyezzük meg azt is, hogy mennyire el tudja homályosítani a bérmálás igazi tartalmát és rendeltetését az egymáson túllicitáló ajándékok tömege (óra, ékszer, kerékpár, sőt újabban már kismotor, jelentős pénzösszegek stb.). A bérmálásban az igazi ajándék maga a Szentlélek és a vele megnyílt felnőtt keresztény élet nagyszerű távlata. A bérmálási ajándék legyen mindenképpen szerény és emlékjellegű, ami kapcsolatban van a bérmálással: Szentírás, másfajta, jól megválasztott könyv — ma már bő választék áll rendelkezésünkre —, nyakban hordható kereszt, emlékérem, emléklap (sajnos a legtöbb zavaróan giccses). A bérmálkozó gyermeket általában a szülői ráhatás, a kikerülhetetlen szokás (ennek is meg kell lenniel), valamint az ajándék mozgatja. Addig nem szabadna senkit sem bérmáláshoz engedni, mig nem látjuk annak jeleit, hogy a jelölt a bérmálásban a felnőtt keresztény életvitelhez szükséges kegyelmi ajándékot nem igényli, kéri, keresi. Az ünnep Nehéz lelkipásztori és felelős szülői feladat annak megvalósítása, hogy a bérmálásban a Szentlélek és a vele való találkozás legyen a középpontban. A gyakorlat azt mutatja, hogy a feudális és barokk múlt még mindig érezhető hatása alatt, a túlzott tiszteletadás és méltóságosság következtében a bérmáló főpap és a papi asszisztencia lesz az ünnep fő látványossága és középpontja. A híveket, főleg a fiatalokat mind nagyobb mértékben zavarja a főpásztor oltár előtti bonyodalmas öltözködése-öltöztetése; a főpásztor megszólításakor az „alázatoskodó" hangnem stb. Ki kellene alakítani a szertartások egyszerűbb, közvetlenebb, természetesebb, komoly és bensőséges stílusát. Van olyan főpásztor is, aki már előző nap csendben megérkezik, majd közvetlen, derűs beszélgetésben összeismerkedik a bérmálkozókkal. így azután a bérmálkozók egy közvetlen, természetes „püspök képpel" lesznek gazdagabbak, és másnap, a szertartáson már a kedves ismerőssel találkoznak. Nagyon fontos eleme a bérmálásnak a jól felépített, tartalmas és rövid igehirdetés. Ezt nemcsak a bérmáló püspök mondhatja; esetleg valamelyik rátermett környékbeli lelkészt is fel lehet kérni, aki talán jobban ért a fiatalság nyelvén. Az is elképzelhető, ha van rá alkalmas ember, hogy az egyházközségből is mondjon valaki — a puszta üdvözlésen túl — néhány jó gondolatot. Több helyen azzal is kísérleteznek, hogy a bérmálkozóra valaki az egyházközségből is ráteszi kezét és imádkozik felette. — Ne tartson túl soká a bérmálás. Szerencsétlen dolog, ha a fiatalnak az az élménye marad csak a bérmálásból, hogy hosszú volt, unalmas és fárasztó. A bérmálás fontosságának tisztázásakor és lebonyolításának megszervezésekor mértéktartásra és bölcsességre van szükség. Az új stílus bevezetésére hosszú, talán egy-két évtizedes átmeneti szakasz szükséges (községenként az ütem lényeges eltéréseket mutathat), melyek során kerülni kell minden agresszivitást. Nem kívánhatjuk, hogy a hívek, akiket mi szoktattunk hozzá ahhoz a hagyományos szemlélethez, mely a bérmálásban csak vallási szokást, nagy és szép ünnepet, püspöklátogatást és jogi feltételeknek megfelelő szentségszolgáltatást látott, máról holnapra gyökeresen megváltoztassák szemléletüket, beállítottságukat. A még mindig meglévő bérmálkozási kedvre építve kell, sok esztendei szívós munkával, okos és türelmes meggyőzéssel a hívek előtt a bérmál- kozás nagyobb mélységeit és távlatait feltárni. * * * * * * 53
