Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 1. szám - Hitünk néhány alapvető kérdése (Beszélgetés Joseph Ratzinger bíborossal)
HITÜNK NÉHÁNY ALAPVETŐ KÉRDÉSE Beszélgetés JOSEPH RATZINGER bíborossal, a H itta ni Kongregáció prefektusával |A kérdéseket Illés Gyula (Párizs) tette lel.) 1977-ben Bíboros Űr az eszkatológiáról adott ki könyvei. Mii kell érteni az „anima" (lélek) fogalmán? önmagában fennálló, szubszfanciális valót jeleni véleménye szerint ez a fogalom, vagy Aquinói Szent Tamás léteiére utal: „A lélek a test formája" —, vagyis az, ami „képes rá, hogy bizonyos értelemben minden legyen", hogy valamiképpen a létezők összességét fejezi ki? — Először talán azt kell mondanom, hogy a 'lélek' fogalma — amely századokon át formáló tényezője volt a keresztény tudatnak — az utóbbi húsz év alatt a katolikus teológiában veszített valamit hiteléből, ma pedig német nyelvterületen a teológusok többsége szemmelláthatólag elutasítja ezt a fogalmat; úgy vélik ugyanis, hogy a bibliai emberkép egységével ellenkezik. Tanulmányaim következtében először magam is ebbe az irányba haladtam, de minél inkább beledolgoztam magam a bibliai gondolkodásba és kutattam a keresztény hagyományt, annál világosabbá lett ele am, hogy a 'lélek' fogalma a keresztény emberkép értelmezéséhez az emberi személy sajátos.- gának kifejezése érdekében — akit Isten szellemiséggel ajándékozott meg és örökkévalónak rendi It — nélkülözhetetlen. Ennyit általánosságban. — Természetesen felvetődik most a kérdés: hogy* . kell ezt a valóságot felfogni? Több mint egy évezred folyamán küszködtek ezzel a kérdéssel, m« t az antik világ — főleg Platón és Arisztotelész — örökségét egyáltalán nem könnyű a bibliai örökséggel összhangba hozni. A hagyomány különböző elemeiből lassanként alakult ki a sajátos i keresztény antropológia szintézise, amelyben az egyes fogalmak összeolvadva átalakultak és ..er isztény tartalommal telítődtek. A 'lélek’-re vonatkozóan Aquinói Szent Tamás találta meg az elvi legoldást. Az ő fogalmazása: „a lélek a test formát adó ereje" (anima forma corporis) fejezi ki met tisztított formában a görög örökség sajátosságát, és ezt bensőleg összeolvasztja a bibliai hit szellemének köv »élményeivel. Egész egyszerűen: azt hiszem, hogy ez a formula — persze teljes mélységében né: e — a lényegre talál: a lélek olyan bensőségesen testhez kötött, hogy mint annak formáló ereje es szén rá irányul; de a test is csak ettől és ennek formáló ereje révén emberi test. Ebből szervesen « dódik a feltámadás felé nyíló perspektíva. Számomra tehát úg> tűnik, hogy ez a középponti értelmező formula. Mindenesetre az a véleményem, hogy a lélei e vonatkozó arisztotelészi tétel is helyes, mely szerint az bizonyos értelemben minden; ez , eoig igen fontos szempontra mutat rá, mivel az Isten alkotta szellem egyetemességét mondja ki, ímely mivolta révén úgy különbözik az érzékléstől és ösztönöktől, hogy az isteni Szellemiség telj s nyíltságában képmásszerűen részesedik és elvileg képes arra, hogy a Mindent, az Egészet meg .merje; erre pedig csakis azért van lehetősége, mert bizonyos értelemben maga a lélek a minden, amelyet magában hord. Mi a véleménye Eminenciádnak az üdvtörténetről — önmagában véve és történeti szempontból némileg megvilágítva? — Talán először azt kell megái lapítanom, hogy tudomásom szerint az .üdvtörténet' fogalma a XIX. század evangélikus teológiája keretében Erlangenben keletkezett. A gondolatok összefüggésében azonban az egyházatyák eszméihez kapcsolódik, amelyek pedig a bibliai valóságot fordítják le; azt tudniillik, hogy Isten a világ és az élet nagy kérdéseire az embernek nem valamilyen elméleti választ adott, hanem vele a szeretet történeti kapcsolatába lépett; Adám és Éva teremtésével kezdte, majd újrakezdi azt a bűnbeesés okozta törés után, hogy folytassa a Szövetség megkötésének különböző fokozataival: Noé, Abrahám, Mózes esetétől egészen az új és örök Szövetségig, amely teljesedik és tovább halad mint Isten története az emberrel az egyházban. Ez azt jelenti: jóllehet Isten maga nem történelem, hanem örökkévalóság és az embert is öröklétre hívja, mégis belépett az időbe — úgyhogy mi nem vagyunk képesek I sten titkát másként felfogni, csak mintegy a történelem prizmáján keresztül, amelynek folyamán ő fokozatosan közeleg az ember felé, vagy inkább az embert magához vezeti. Éppen ezért a Biblia nem tankönyv, elbeszéléseket tartalmazó történelem- könyv, hanem Isten története az emberrel, amelynek során Isten maga-magát értelmezi és ajándékozza. A kereszténység egyik központi témája „Jézus tanúságának teológiája". Lehetséges a „tanú— tanúskodás" gondolatát bölcsefetileg, metafizikailag mint önátadásra való képesültségét megvi4