Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 4. szám - Erdő Péter: Mikor érvényteleníti a házasságot "a terhek vállalására való képtelenség"?
All. Vatikáni zsinat hatására a házasság szemléletében is nagyobb hangsúlyt kapott a személyes kapcsolat szempontja.5 Az 1960-as évek vége óta a Rota jogszolgáltatása — ha nem is egyöntetűen — a házassági beleegyezés tárgyát kezdte tágabban szemlélni, mint az 1917-es Egyházi Törvénykönyv. Noha bírák ítéleteiben különböző álláspontok tükröződtek, egyesek már úgy fogalmaztak, hogy az életnek — a házaspár sajátos személyes kapcsolatán alapuló — közösségéhez való jog a házassági beleegyezés tárgya. Aki tehát erre képtelen, az nem adhat érvényes házassági beleegyezést.6 Ebből pedig az következik, hogy nem csupán a szexuális rendellenességek, hanem más, a házassági életközösségre alkalmatlanná tevő pszichés okok is képtelenné tehetik a személyt a házasság lényegi terheinek vállalására. Az Egyházi Törvény- könyv átdolgozásának munkálatai során fokozatosan érvényesült ez a felismerés. A szövegtervezet eleinte csupán a „súlyos pszichoszexuális rendellenességet” említette mint a házassági terhek vállalására való képtelenség okát; később „súlyos pszichikai rendellenességről" volt szó, végül az 1983-as Codex 1095. kánonjának 3. pontja már „pszichikai természetű okokról” beszél. Ugyancsak megfigyelhető volt bizonyos útkeresés abban a tekintetben, hogy ezekben az esetekben a beleegyezés tárgyának hiányát a beleegyezésre gyakorolt hatásában kell-e értékelni, vagy az impotencia házassági akadályának mintájára „morális impotenciának" kell-e minősíteni.' Az új törvényhozás végül is a beleegyezés összefüggésében helyezte ezt a percímet azon az alapon, hogy a beleegyezés tárgyának hiánya visszahat magára a beleegyezésre. A hetvenes évek rotai joggyakorlatában ismét megerősödött a különbségtétel a házassági terhek vállalására való képtelenség (incapacitas) és a házasságkötéshez szükséges ítélőképesség hiánya (defectus discretions) között. A pszichológiai eredmények fokozott figyelembevétele oda vezetett, hogy az ítélőképesség hiánya címén mondják ki érvénytelennek annak házasságát, aki a házastársi személyes kapcsolatra szóló elkötelezettségről való ítéletalkotásra pszichésen éretlen." Ez azonban már a házassági terhek vállalására való képtelenségtől különböző percím, melynek kifejtésére ehelyütt nem térhetünk ki. II. A házassági terhek vállalására való képtelenség a Codexben A hatályos Egyházi Törvénykönyv a házassági beleegyezésről szóló fejezetben kimondja, hogy ,,a házasság megkötésére képtelenek . . . akik pszichikai természetű okok miatt a házasság lényegi kötelezettségeit nem tudják vállalni” (1095. k. 3.). A házasság lényegi kötelezettségeit a jog nem sorolja fel. Kétségtelen azonban, hogy lényegiek azok a kötelezettségek, melyek a házasság lényegi tulajdonságaiból, az egységből és a felbonthatatlanságból (1056. k.) adódnak. Aki tehát pszichikai okból képtelen a hűségre vagy az állandó, felbonthatatlan házastársi élet- közösségre, az nem tud érvényes házasságot kötni.'1 Lényegi kötelezettségek adódnak a házassági beleegyezés tárgyának (1057. k. 2. §) és magának a házasságnak (1055. k. 1. §) fogalmából is. Noha a Szentszék bíróságaira és a kánonjogászokra vár annak pontosabb tisztázása, hogy a házasság lényeges elemeiből milyen lényegi kötelezettségek fakadnak, annyi máris általánosan elfogadott, hogy nem tud érvényes házasságot kötni az, aki pszichés okból képtelen a házastársi életközösségre („az egész élet közössége"), mely a felek javára, valamint gyermek világraho- zatalára és nevelésére irányul."’ Ez utóbbi kötelezettséggel kapcsolatban vitás, hogy a gyermek- nevelésre való képtelenség mennyiben érinti a házasság érvényességét. Abban azonban a szerzők egyetértenek, hogy lényegi kötelezettségnek számít a házasságot (emberi módon!) elhálni a másik fél kérésére." A joggyakorlat alapján abban is összhang uralkodik a magyarázók között, hogy aki — noha nem impotens, de pszichés okból nem képes normális módon házaséletet élni —, a felek javát szolgáló teljes házassági életközösségre képtelen, s így érvényesen nem is köthet házasságot.12 A házasság lényegi kötelezettségeinek vállalására való képtelenség lehet abszolút, ha az illető a kötelezettségeknek senkivel szemben sem tudna eleget tenni, vagy relatív, ha erre csak bizonyos partner vonatkozásában képtelen. A Rota egyik ítélete szerint pl. relativ képtelenség áll fenn pl. két hisztérikus vagy egy skizoid és egy „extrovertált mániákus" között.1 * A házassági terhek vállalására való képtelenség címén csak akkor érvénytelen a házasság, ha a képtelenség már a házasságkötés pillanatában fennáll, nem csupán később alakul ki. A szerzők jelentős része szerint a képtelenségnek tartósnak („gyógyíthatatlannak") is kell lennie ahhoz, hogy érvénytelenné tegye a házasságot.14 Akik ezt vallják, azok ezt a képtelenséget továbbra is az impotencia házassági akadályának mintájára fogják fel. Akik viszont a terhek vállalására való képtelenséget — az új Codexben elfoglalt helyére való tekintettel is — a beleegyezés közvetett hiányosságának tekintik, azok a házasság érvénytelennek nyilvánításához csupán azt kívánják, hogy a képtelenség a házasságkötés pillanatában fennálljon.16 Ismét mások — úgy tűnik, indokoltan — különbséget tesznek a pozitív teljesítményt kívánó (pl. a házassági életközösség kialakítása a felek javára) és a valamitől való tartózkodásban álló (pl. a hűség megtartása) kötelezettségek között. Az előbbiekre való képtelenség esetében gyógyíthatatlanságot kívánnak a házasság érvénytelenségéhez, az utóbbiak tekintetében viszont azt vallják, hogy aki 252
