Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)

1985 / 4. szám - Gúthy Andor: "Kezdetben nem így volt" (Mt 19,8)

lönbséget tenni látszó intelmeit, mint korhoz kötött buzdítást, nem kell szó szerint vennünk (vö. Alszeghy Zoltán: A házasság, TKK 46.). —

A kegyelem hatásosságához a mi beleegyezésünk is kell, a házasság kegyelme is a mi közreműködésünkkel bontakozhat'ki. Elindultunk hát, egymás és Krisztus kezét fogva, egy úton, mely most már mindig közös út kell, hogy legyen. Úton, mely sokszor nehezebb, mint a magányos út, de sokszor könnyebb. Nehezebb, mert mindig két szándék, két elképzelés vezet, kétféle tervet kell összehangolni. Könnyebb, mert sohasem vagyunk magunkra hagyva (még emberileg sem). Ha bukdácsolnánk, a másik keze is tart. Az én több mint hároméves hadifogságom ideje sem vonható le házasságunk időtartamából, akkor is csak térbelileg voltunk távol, lelkileg talán közelebb, mint bármikor: a tudat, hogy hazavárnak, segített hazajönnöm. — Es a kettős élet nehézségei nem olyanok, mintha nem házasságban élnénk. Hiszen a viták is, mintha önmagámmal vitáznék, hibáim, mintha magam ellen vétenék (talán nem is volna szabad azt mondanom: „mintha"). De az örömök sem olyanok, mint amilyenekben házasság nélkül lehetne részünk. „Egy testen” belül más a szeretet-szerelem is. Ahogy all. Vatikáni zsinat mondja: „A hitvesi szerelmet Krisztus Urunk jósága a szeretet és a kegyelem külön ajándékával nemesítette meg, tette tökéletesebbé és emelte magasabb létrendbe" (CS 49.). Az ilyen testi-lelki összefonódás persze hogy nem jöhet létre másként, mint ahogyan arra a szentségi kegyelem kötelez (és amihez erőt is ad), a holtomiglan-holtáiglan tartó hűség jegyében. Es ez a hűség talán éppen legnagyobb ajándéka a házasságnak. Sok minden más javát a szerelemnek házasság nélkül is meg lehetne találni, de hűség (olyan hűség, amire egy életet lehet építeni) házasság nélkül nem lehetséges. Es a házasságban is, teljes bizonyossággal csak egy másik hűséggel egybeötvözve, a Krisztushoz való hűség boldogító ölelésében lehetséges. A szentség (sacramentum) szó a latin etimológia szerint eredetileg „hűségesküt" jelent (Rahner: Kisszótár 669.), s ez persze — Krisztusra tekintve — minden szentségben meg kell, hogy mutatkozzék. Mégis, a házasság az a szentség, amelyben a „hűségeskü" nemcsak az Úrnak, de egy földi lénynek is szól. Es egyik „hűségeskü" segíti a másik megtartását. Krisztushoz hűen könnyű hűnek lenni a házastárshoz, s a házastársi hűség megtartása is közelebb vihet Krisztushoz. Hiszen erre is hivatva vagyunk: legyünk egymás apostolai, egymás segítői, mindenben, de elsősorban a Krisztushoz való közeledésben.

A „házassági előkészítőn” Schütz Antal azt is tanította, hogy a házasságnak négyes célja van s egyúttal négyes gyümölcse: genus, sexus, erős és ethos. Vagyis: utódok világrahozatala, a nemiség kiteljesedése, a szerelem, azaz a különleges baráti szeretet, és az egymást segítő együttélés, szövetség szelleme. Ezek megvalósítására kellett hát törekednünk s ezek közül teljesen csak az első maradt el (hibánkon kívül): a gyermekáldás. Sovány vigasz, hogy ennek folytán nem kellett küszködnünk a fogamzásgátlás erkölcsi és gyakorlati problémáival. Igazabb orvosság, amit Krisztusban testvérünk és atyai barátunk, tanítónk, II. János Pál pápa írt hozzánk intézett levelében, hogy: ha egy házasságban nem születhet gyermek, emiatt a házastársak élete nem veszíti el értékét, s hogy keresztény családok szívesen siessenek más családok gyermekeinek segítségére, támogassák és szeressék őket, nem mint idegeneket, s foglalkozzanak más segítségre szorulókkal. Ily módon a keresztény családok apasága és anyasága szinte korlátlan méreteket ölthet (FC 14. és 41. fej.). Ilyen, nem test szerint való gyermekek-unokák nevelésében való részvétel és ezek megható ragaszkodása ízelítőt adott a házasságnak ebből a gyümölcséből is.

A házasság gyümölcseinek érleléséhez és élvezéséhez, mint minden jóhoz, persze szeretet kell elsősorban. Ahogyan Szent Pál mondja: „Ha szeretet nincs bennem, mit sem érek" (IKor 13,2). Arra a szeretetre van szükség, amit a szentségi házasság kegyelme biztosít. A nem teljes tudatossággal felvett szentség is tartalmazza csírában annak hatását, akárcsak a gyermekkereszt- ség. De a tudatosan felvett szentség hatását is érlelnünk kell. Segít ebben minden közös, szép házassági cselekedet, segít a gyermek, a közös emberszolgálat, evangelizáció, a közös imádság. Hiszen „ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük", mondja az Űr (Mt 18,20). Segítenek persze a többi szentségek, főleg az Eucharisztia és a bűnbánat szentsége. De segít a házasság szentsége által megszentelt minden evilági cselekmény is, a közös örömök, baráti társaságok, közös művészi élmények, utazások. — Párizs városa címerében olvasható jelmondat a keresztény házasságé is lehetne: „Fluctuat, nec mergitur", vagyis: „Hányódhat bár, de el nem merül".

249