Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)

1985 / 4. szám - Simonyi Gyula: Válságban van-e a keresztény házasság?

berektől keresztény világnézettel adott válaszokat tudnak kapni. Ez (elveti azt a kérdést, hogy ahol lehetőség van, — elsősorban városokban — több jegyespár oktatását összevontan végezzék, hiszen az említett szakemberekkel való megbeszélés annál gyümölcsözőbb lehet, minél több irányból, minél több jegyespár kérdéseire adhatnak útmutató keresztény választ. — A közös felkészítés mellett lehetőséget kell biztosítani minden jegyespárral — sőt esetleg kü- lön-külön annak tagjaival — négyszemközti beszélgetésre is, mert lehetnek olyan belső problémáik, kérdéseik, amelyeket csak így tárnak fel. — Az előzőekben szóltam róla, hogy sablonos, csak két-három alkalmat felölelő oktatás semmiképp sem elegendő. Differenciálni kell aszerint, hoqy a házasságra készülő fiataloknak van-e és milyen fokú hitbeli előképzettségük. Az. alapok nélküli fiatalokkal jóval többet és jóval szélesebb körű anyagot felölelve kell foglalkozni.

— 3. Fontos gyakorlati célkitűzés lehet, hogy már a jegyespárokból is, majd a házasságkötés után a fiatal keresztény házaspárokból baráti társaságokból, — testvéri közösségeket hozzanak létre. Ezeknek a közösségeknek tagjai egymásf is erősítik, felelősséget vállalnak egymásért, ha bármelyiknél probléma merülne fel, segítőkészek, egymással könnyebben megbeszélik házasságukkal összefüggő kérdéseiket, gondjaikat, képletesen, de fizikailag is megfogják egymás kezét és nem engedik egymást a hit útjáról letérni. Ez azt is jelenti, hogy alkalmasak és képesek rá, hogy ha bármelyikük házasságában gondok jelentkeznek, azt még kezdeti stádiumban keresztény módon megoldják és nem engedik egyikük házasságát sem a válóper küszöbéig eljutni. Létesíthetők ilyen baráti körök, közösségek az egyházközségek kereteiben a hittanosok szüleiből, elsőáldozók, bármálkozók szüleiből is.

Gyakorlati példaként leirom az ilyen házas közösségeink (Székesfehérvár) életének főbb eseményeit, gondolatébresztés céljából az ország más részére is: Havonta vagy kéthetente jönnek össze a plébánián vagy egy-egy családnál, pap és egy házaspár közös vezetésével. Az összejövetelek anyaga egyrészt hitbeli továbbképzés: Szentírás-olvasás és -megbeszélés, teológiai kérdések megbeszélése papi vezetéssel, — gyakorlati házassági kérdések megbeszélése (pl. gyermeknevelési kérdések, a keresztény házasság elszürkülésének megelőzése, a házastársak közti nézeteltérések keresztény megoldása stb.). Minden összejövetelen köszöntik a házassági évfordulójukat ünneplőket, közösen és egyénileg imádkoznak egymásért, az ösz- szejövetelek közötti időben is imádkoznak. Az arra vállalkozó résztvevő egyházi folyóirat- és könyvszemlét ad az újonnan megjelenő vallásos sajtótermékekből, különös tekintettel a házasságokkal, és családokkal kapcsolatos cikkekre és eseményekre.

Igen fontos része ezeknek az összejöveteleknek, hogy a résztvevő keresztény házaspároknál felmerülő problémákat őszintén feltárják, és közös erővel keresnek keresztény megoldást; a résztvevő házaspárok szükség esetén felajánlják segítségüket, tevőlegesen is segítséget adnak. Ha a felmerülő probléma jellege megkívánja, külön négyszemközi beszélgetésekben igyekeznek megoldást adni. így a minden házasságban talán elkerülhetetlen problémák, gondok, nézeteltérések kezdeti szakban megfoghatók, közös segítséggel megelőzhető azok elmérgesedése. Nagyon sokat jelent, hogy ha a keresztény házaspárok érzik, hogy nincsenek egyedül gondjaikkal, testvéri házaspárok állnak mellettük, segítik és erősítik egymást, és Így kölcsönösen biztosítják a gondok kezdeti szakban való feloldását, a jézusi úton járó, azon alapuló házastársi harmóniát. — Örömmel írhatom le, hogy ezekből a házaspárokból, akik baráti, testvéri közösségeket alkotnak, egyetlen házaspár sem jut el a bontóper küszöbére, hanem a házasság szentségi erejét őrizve és táplálva, egymást erősítve, példaadó módon élnek. — Természetesen ezekben a baráti közösségekben minden összejövetel és találkozás rendszeres témája az egyházközség munkájában való részvétel, a plébános segítése, szociális, karitatív feladatok ellátása. A nagyobb ünnepek ünnepélyes szertartásainak megszervezése és abban való részvétel, — tehát az egyházközségi munka, a plébános sokoldalú segítése. E házaspárok gyermekei is egymással barátkoznak, így a gyermekek hitben való nevelése, megtartása is sokkal jobban biztosítható.

Roppant nagy a felelősségünk a házasság szentségében élő keresztény házaspárok példaadó életéért. A minket körülvevő közömbös és hit nélkül élő világ figyelemmel kíséri, hogy a keresztény házasságokban a szentség ereje több szeretetben, nagyobb fokú áldozatkészségben, egymás segítésében és erősítésében megvalósul-e. Ezen múlik, hogy a keresztény házasság vonzó lesz-e a csak polgári házasságban élők, vagy ilyenre készülők számára. Lényeges tehát, hogy a házasság szentségének kegyelmi erejét a gyakorlati házaséletben is megéljük, tanúsítsuk és ezzel mindenki előtt igazoljuk, hogy a keresztény házasság, a szentségi házasság nincs válságban, a szentség ereje egész életreszóló hűséget, szeretetet, áldozat- készséget ad, és vonzó lehet minden nyitott szívvel erre figyelő számára.

247