Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 4. szám - Gaizler Gyula: Házasság - a közösségalkotás, a dialógus, a remény szentsége
Gyermekkor. A házasságról, családról alkotott nézeteinket a legkülönbözőbb módon már a gyermekévekben szerzett tapasztalataink befolyásolják. Gyermekrajzok százai fontos megfigyelésekről tanúskodnak. Jelentős, hogy kit rajzol a gyermek a családból nagyobbnak, ki kerül egymás mellé, hová helyezi el saját magát. A feszültségeket a gyermek kitűnően észleli, de a megoldásokat vagy megoldatlanságokat is. Egész életre meghatározó lehet: ,,Apa—Anya mindig kibékültek!" A tapasztalt gyakorlaton keresztül mélyen bevésődnek az elvek. Ilyenkor rögzül(het): ,,Ne múljon el a nap haragod felett!" Hasznos eligazítás nehéz percekben. Ifjúkor, jegyeskor. A nagy, mindig véglegesnek tűnő szerelmek ideje. Titokban elhangzott örök hűség ígéretek, lázadás az „intézményes" házasság ellen. Titkos házasságok sorát kötik — és bontják fel. Szülők, nevelők, lelkipásztorok döbbenten tarthatnak lelkiismeret-vizsgálatot: hol hibáztam el, hogy csak ennyit értem el?! A ,,mi időnkre" hivatkozás csak olaj a tűzre. — Akkor csak a konformizmus tartott meg sokakat — mondják a mostani fiatalok. Hogy az ő magatartásuk új konformizmus, ezt alig látja be valaki. Az öntörvényűvé vált szexualitás köreinkben is szedi áldozatait. Nem vagyunk-e mi is hibásak, kishitűek? Már saját írásainkban sem nagyon fordul elő a szexuális problémáknak a házasság köré csoportosítása. Gamológus és szexológus hivatása külön szakma lett. Kapcsolatuk szinte esetleges. Látszólag csak a tudomány fejlődésével járó természetes differenciálódás ez, azonban egyre világosabb, hogy elvi különbségtétel szándéka húzódik meg mögötte. Már célparancsként is egyre kevesebben emlegetik, hogy a szexualitásnak a házasságban a helye, — hogy ott valódi öröm és boldogság forrása legyen. A „próbaházasság", éppen a tudatosított ideiglenesség miatt, sehová sem vezető zsákutca. Legalábbis nem a házasságot „próbálja ki". Idővel a próbaházasság fogalmának értelme is megváltozott. Régebben a házasság előtt megkezdett nemi életet értették alatta. Jelentősnek, hasznosnak, sőt szükségesnek nevezték. Véleményük indokolása ismerős: a legtöbb válás oka az, hogy a házasságban kiderült: a házasfelek szexuálisan nem felelnek meg egymásnak, nem jó „szexuális partnerek". Derüljön ez ki előbb, mondják. Fontos azonban tudni, hogy a „szexuális meg-nem-felelőség" mit takar. Gyakorlatilag soha sem jelent „genitális alkalmatlanságot", sokkal inkább pszichoszexuális nehézségek derülnek ki. Ez azonban nem próbálható ki előzőleg, mert éppen az a lényeg itt, hogy tudnak-e véglegességet, megnyugtató bizalmat adni egymásnak. Ennek előjelei az „együttjárás" során felismerhetők. Kölcsönös egymásra vigyázás, féltés (nem féltékenység), udvariasság: a valódi szerelem számtalan megnyilatkozása. A legnagyobb „biztosíték": ne csak közös csillagot válasszanak, együtt nézzenek a csillagok „fölé" is. Manapság a próbaházasság értelme „továbbfejlődött". Nem a szexuális élet közös megkezdését jelzik vele, hiszen ez egyre inkább a tizenévesek ügye. Ma a közös háztartásban élést jelenti — próba-jelleggel. A „legfeljebb elválunk" szemléletű házasság leegyszerűsítése. Ha lehet, hogy úgyis csak ideiglenes lesz, akkor mire jó a papír, a ceremónia, meg a sok fölösleges esküvői kiadás. — A házasság egyik leglényegesebb elemének, a véglegesség jelentőségének katasztrofális félreismerése ez. Esküvő után. A mézeshetek izgalmai, a testi-lelki kölcsönös önátadás egyre sikeresebb kísérletei következnek. Gamológusok, szexológusok megegyeznek abban, hogy az első szexuális teljes találkozás nem mindig sikeres — ezt is meg kell tanulni (akárcsak magát a szeretetet). Kérdőíves felmérések mutatják, hogy az első nemi kapcsolat minden nőre igen mély hatással van, emlékeznek rá. Bágyoni Attila írja, hogy a megkérdezettek 21,5%-ában a házasságban került erre sor, bár ennek aránya a 35 évnél fiatalabb korosztályban csökkent. Igen nagy szerepe van ebben az utóbbi évek „szexuális ingerzuhanyának". A keresztény világnézetű fiatalokra is hatással van ez, bár kevésbé, mint hasonló korú, más világnézetű vagy világnézetileg közömbös társaikra. Az esküvő azonban mindenképpen határkő. ,, . . . a hívő házasságban lefolyó nemi élet csak fiziológiai szempontból hasonló a házasságon kívül létrejövő nemi viszonyokhoz, a teljes személyi élet szempontjából lényegesen különbözik tőle" — írja Alszeghy Zoltán a Házasságról szóló könyvében (63. o.). Ez kell(ene) legyen minden valóban személyiségközpontú szexuális nevelés mintaképe, célja. Hazánkban kis könyvecske jelent meg „Szex-lex" címen, .„azoknak a fiatal házasoknak, akik gyermeket akarnak". Hasznos kezdeményezés, de általában nem mondhatjuk, hogy egyre növekvő szexológiai irodalmunk centrális kérdésnek tekintené a házasság-központúságot. Pedig a szerzetes Alszeghy professzornak mélyen igaza van — és ezt tudja minden e kérdéssel foglalkozó lelkipásztor: csak a valódi, egész életre elkötelezett házasságban érezheti az egymást átkaroló szerelmespár a véglegesség meghittségét, ők érezhetik, tudhatják igazán: „Velünk az Isten". Szaporodunk, többen vagyunk. Az életbe hívott, de még meg nem született gyermek már igényli a szeretetet. Egyre több adat gyűlik arról, hogy az anyaméhben lévő magzat sok mindent észlel a külvilágból. Bizonyára a szeretet légkörét elsősorban. Fontos, hogy ezt mindkét szülőjéből sugározzák rá. A lelkipásztori segítség is ennek tudatosítására irányul. Fontos tudni, hogy a testi találkozások ilyenkor gyakran csökkennek átéltségükben, ritkulnak is. Emiatt a férj elszokhat hazulról. Jó, ha csak barátait keresi fel gyakrabban. De „Aki a barátjánál panaszkodik 243
