Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 3. szám - Török József: Pázmány Péter és az egyetem alapítása (1635-1985)
JUBILEUMI EMLÉKEZÉS Török József PÁZMÁNY PÉTER ÉS ÁZ EGYETEM ALAPÍTÁSA (1635—1985) A nagyszombati egyetem alapításának és megnyitásának háromszázötvenedik évfordulóját ünnepeljük az idén. Az alapítás előzményeinek, körülményeinek, az alapító személyének és szándékának fölidézése az utókor kötelessége, hogy a múlt újra tanítson és példát adjon, kihívást jelentsen a „ma" számára, hiszen „história est magistra vitae". Mig Európa a XVI. században a reformáció és az ezt követő katolikus megújulás tanúja, addig Magyarország — a terjeszkedő török birodalom egyre súlyosabbá váló nyomása alatt ösz- szeroppanva — megszűnik több mint félévezredes múlttal rendelkező önmaga lenni. Török hódoltság, nemzeti jogokat és érdekeket semmibe vevő Habsburg-uralom, időnként magyar vért ontani nem habozó erdélyi fejedelemség a nemzeti és vallási megosztottság hármas színhelye. Nyugat figyelmét a tridenti zsinat, a kezdődő vallásháborúk, a földrajzi fölfedezések következtében végbemenő korai gyarmatosítások kötik le. A megosztott kereszténység az újkor hajnalán nem döbben annak tudatára, hogy hozzá veszélyes közelségben, hazánk területén a vele gyökeresen szembenálló iszlám hosszú távú jelenlétre rendezkedik be. A keresztény Nyugat érdektelenségén nem lehet csodálkozni, hiszen az új hit hazai terjesztői közül sem mindenki mérte föl annak mögöttes indítékait, hogy a török miért kezelte „némi jóindulattal” a hitújítást. Politikai téren a valamivel később jelentkező francia hegemonisztikus törekvések és az ezzel szembeszegülő spanyol—osztrák Habsburg dinaszikus érdekek bonyolult megoszlást, ugyanakkor szövetség-hálózatot hoztak létre a nyugati kereszténység két tábora, a katolikus és protestáns országok között. Ez a helyzet eleve lehetetlenné tette a Magyarország érdekében történő nemzetközi összefogást, sőt később elvezetett az első általános európai, az ún. „harmincéves" háború kirobbanásához, amelynek végső szakaszában a vallási indíték játszotta a legkisebb szerepet. Ilyen történelmi keretben — amikor a katolikus egyház az újonnan alapított dinamikus szerzetesrendek segítségével a nemrég fölfedezett területek misszionálásán fáradozik, s közben Európában „belső vérzésektől" szenved; amikor a magyar nemzet fönnmaradásának fontos tényezője, sőt záloga a nagyobbrészt protestánssá lett Erdély, — teljesítette történelmet formáló küldetését a magyarságához soha nem hűtlen, ám kora európaiságával a legteljesebb mértékben rendelkező Pázmány Péter (1570—1637). Az utókor az ő életművéből leggyakrabban csak néhány részletet emel ki, s ez a történelmi hitelességet csorbíthatja. Maga Pázmány Péter az intő példa, hogy a kivételes alkotások létrehozóit, igy őt is csak élete egészének összefüggésében lehet igazán megismerni; mindaz ugyanis, amit alkotott, csakis személyiségének rendkívüli összeszedettsége, egybefogottsága, s ugyanakkor állandó fejlődése, érése révén valósulhatott meg. „Én a tanítvány nevét mindig szerettem" — hirdette önmagáról,1 miközben műveivel egyházának és nemzetének nevelője lett. Az utókor megirta és részben újraírta életrajzát, összegyűjtötte és kiadta írásait. A magyar nyelv és irodalom történetében korszakot jelentő munkássága számos méltatóra és elemzőre talált, az általa tanított filozófiai rendszert elemezték, teológiáját, vallásosságát vizsgálat alá vették. Túlzás nélkül mondhatni, mindenki megtalálta a „maga Pázmányát", az egyházszervezőt, a nyelvzsenit, a politikust, a nevelőt, esetleg két szélsőségként: az ősmagyar tehetség csodálatos kibontakozásának legkiválóbb példáját, vagy a Habsburg-párti, osztályérdekeket védelmező türelmetlen főpapot. Értékelése, újraélesztése — amint azt a magyar irodalomtörténet- és törté- nelemirás bevett hagyományai megkövetelik — legtöbbször évfordulókhoz kapcsolódott. Most is ez szolgáltatja az alkalmat, hogy legmaradandóbb alkotásáról, az egyetemről a tények világánál szemlélődjünk. Pázmány Péter 1635. május 12-én a nagyszombati egyetem (Universitas Studiorum) alapítólevelének Pozsonyban történt aláírásával olyasfélét tett, mint a boltozat zárókövét nagy gonddal behelyező tudós kőfaragók. Amint a zárókő a legmagasabban helyezkedik el és egybefogja a boltozat részeit, úgy áll az „universitas" Pázmány előző alapításai fölött, azokat nem szerkezetileg, hanem szellemi téren átfogva és beteljesítve. Bár az egyetem alapításának tényei ismertek, 130
