Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)

1985 / 2. szám - Az örök Élet forrása (Vallomások)

hogy a pipa már arra gondol, hogy Ferencet és társait egy eucharisztikus renddé alakítja át; hogy felügyeljenek a papság viselkedésére és a templomok rendjére az Eucharisztiával kapcsolatban. Ferenc „minor’' (kicsi) akar lenni. A felügyelet és a rendreutasítás nem az ő hivatása, hanem a prófétai ihlet és sugalmazás.

Majdnem minden írásában vannak eucharisztikus részek, de van egy külön röpirata is „Az Úr Teste iránti tiszteletről és az oltár tisztántartásáról" (Lásd: Az egyszerűség útja, Bp., Szent István Társ. 1981. p. 135—136). — Amikor Ferenc ezt a röpiratát megfogalmazza és terjeszti, nemcsak az Eucharisztiába vetett hitét vallja meg, hanem egyben részt vesz a III. Ince pápa által a IV. Lateráni zsinat után azonnal elindított valóságos „eucharisztikus hadjáratában", amelyet utóda,

III. Honorius is folytat. Ma már bebizonyított tény, hogy Ferenc hat a pápára és nem fordítva. Meglepő prófétai tekintélyét az is bizonyítja, hogy az őáltala sugallt pápai intelem „Sane cum olim” alapján összeállított körlevelét még megírása évében, 1219-ben egy subiacói bencés szerzetes bemásolja a monasztérium misszáléjába.

Ferenc ráirányított az Eucharisztia központi valóságára. Számára a szentmise, az egyház és a testvéri szeretet szét nem választható valóság, ezért kéri az „Egyetemes Káptalanhoz írt levelé"- ben, hogy a testvérek „naponként csak egy misét mondjanak . . . Ha több pap van egyhelyütt, az egyik Isten iránti szeretetből elégedjék meg a másik miséjének a meghallgatásával. Hiszen az Űr Jézus Krisztus elég hatalmas hozzá, hogy a jelenlévőket és a távollévőket, ha méltók rá, egyformán eltöltse kegyelmével. Mert íme, bár látásra több helyütt van, mégis osztatlan marad és nem szenved semmi fogyatkozást, hanem egyes-egyedül működik mindenütt... az Atyával és a Szentlélekkel egyetemben." — Ebből is látható, hogy eucharisztikus lelkisége nem áll meg Jézus személyénél és a szentségimádásnál, hanem felnéz az Atya arcába a Lélek erejében. Szerinte az Eucharisztia a megtestesülés folytatása és ezt erővel állítja a korabeli eretnek mozgalmak ellen, anélkül, hogy vitázna velük. A nála szokatlan, szinte egy elméleti teológus pontos fogalmazásával csodálatosan párhuzamot von a testi látás és a hit látása közé: „Mindazok tehát, akik a mi Urunkat Jézus Krisztust csak embersége szerint látták és nem látták öt lelke és istensége szerint, és nem hitték róla, hogy Isten valóságos Fia, menthetetlenül elkárhoztak" (Adm. 1.).

A megtestesülés pedig Isten alázatosságának a kinyilatkoztatása. Levele, melyet a Káptalannak ír ritmikus, himnikus szárnyalást kap, amikor Isten alázatosságáról szól: „Rettegjen minden ember, reszkessen az egész világ és örömtől repessen az ég, midőn az oltáron a pap kezében nyugszik Krisztus, az élő Isten Fia. Oh csodálatra méltó nagyság és bámulandó leereszkedési Oh fölséges alázatossági Oh alázatos fölség, hogy a mindenség Ura, Isten és az Isten Fia any- nyira megalázta magát, hogy üdvösségünkért a kenyér szerény színe alá rejtőzött! Lássátok meg testvéreim, Isten alázatosságát és öntsétek ki szíveteket előtte. Alázzátok meg magatokat, hogy felmagasztaltassatok általa. Semmit se tartsatok tehát vissza magatokból, hogy egészen magához fogadjon benneteket Az, aki egészen odaadja magát értetek."

A papi szolgálatot is azért tiszteli, mert benne a megtestesülés szolgálatát látja. Ismerjük a fölszentelt papok iránti tiszteletét és ragaszkodását, mely homlokegyenest ellentétje a mai ízlésnek, mely a misét sokszor szentéletű és tehetséges papok sziporkázó produkciójaként fogja föl. Ferenc nemcsak tudatosan mondja ki eucharisztikus hitét, hanem „hétköznapi" szavai és cselekedetei is eucharisztikusak. Állandóan, öntudatlanul is a miséből vett kifejezésekkel köszön meg mindent. Egész napja hálaadás a misekánon értelmében. A koldulást az Úr asztalához való járu- lásnak nevezi és átérzi, hogy minden dolog, mivel az egyedül jó Isten ajándéka „quasi sacra- mentum". Minden madárka, minden virágszál, még a „rút idő” is ... a Nap, a Hold, a csillagok, vagyis az egész teremtett világ olyan, mint egyetlen, hatalmas átváltoztatott ostya. Naphimnuszából ez az élmény tüzel. Azért választja a teremtményekkel való azonosulás útját, mert tudja, hogy azok az ő Megtestesült Ige létterébe tartoznak és igy utunk lettek az Atya felé.

Még nem mondtunk el mindent Szent Ferenc eucharisztikus lelkiségéről, de ennyiből is megsejtjük, hogy Krisztus hűséges követője számára az Eucharisztia valóban „forrás és csúcspont", belőle indul és beletorkollik élete. Azzal a személyes szeretettel kér bennünket, amellyel testvéreit szerette, amikor igy ír: „Lábatokat csókolva és a tőlem telhető legnagyobb szeretettel kérlek valamennyiőtöket, kedves testvéreim, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges Teste és Vére iránt, melyben — mindenek, amik akár a földön, akár a mennyben vannak, megbékélnek és kiengesztelődnek, — amennyire csak tőletek telik, a legteljesebb tisztelettel és hódolattal viseltessetek" (Az Egyetemes Káptalannak szóló levél).

Bars! Balázs OFM teológiai tanár

119