Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 2. szám - Hetény János: Régi ünnep - megújult tartalommal
Hetény János RÉGI ÜNNEP — MEGÚJULT TARTALOMMAL 1984-ben már az illetékes római Kongregáció jóváhagyásával emlékeztünk meg július 2-án a Vizitáció ünnepéről. Folyóiratunk korábbi számában ezért mondtunk köszönetét Sarlósboldogasszonyért.1 A múltat tehát megmentettük! Ezzel együtt azonban nehéz kérdés elé álltunk: csak konzerváltuk-e „műemlékünket", vagy gazdagítottuk-e vele jövő életünket? 1. SARLÖSBOLDOGASSZONY SAJÁTOS MAGYAR KULTUSZA ui. csak a XIV. és XVI. sz. között jöhetett létre a maga életszerűségével. Az első dátum az ünnep egyházi keletkezését, az utóbbi pedig a sarló egyeduralmának korát jelenti. Ebben az időközben új és életet gazdagító lehetett a kultusz: észrevenni a Szűzanyában a szorongva várt élet egykori meglátogatóját, kérni az aratási „élethez" újra meg újra áldását. Aztán felfedezni, hogy az ítéletkor is „sarlózni" fog bennünket, azaz Szent Fia csűribe gyűjti az igazakat.2 De ahol nem a paraszti kultúrához illeszkedik a kalendárium (mint az egyetemes egyházban), vagy mihelyt a sarló szerepe háttérbe szorul a termelékenyebb kaszával, sőt gépi aratással szemben, a Mária-Sarlósboldogasz- szony kultusz létre sem jöhet, ill. erőtlenedni kezd. („Kaszásboldogasszony" ui. népi látásmód szerint képtelenség. A kasza férfi-szerszám és a sarlóval szemben „kíméletlenebb"; egyik miatt sem vonatkoztatható Máriára.) — A mi esetünk tehát most a következő: megmentettünk egy kultuszt, amelynek létesítő körülményei már régen nincsenek és az életben elfoglalt szerepe megsemmisült. „Sarlósboldogasszonyt" csak a sarlózva aratók értik meg igazán.3 A történelmi vagy népi vallásosság archaizmusát „egy-az-egyben” átvenni nem leheti Műemléki liturgikus kultuszt gondozni nem érdemesl Ezzel zsákutcába jutnánk. 2. EROEKES KÉRDÉSÉ az etimológiának, tőle tanulva pedig minden kultúrpolitikának a csupán csökevényes fenntartás vagy az új életre alakulás.4 Általános megállapítás: ha az eredeti ihletés kihalt, a jelenség, a szokás éppen hogy csak fennmarad és túlél, de tengődik (survival). Az a jó és egészséges, ha önmagából mindig új ihletést tud kapni (revival), mégpedig az eredetivel egyező forrásból. Ezeket a megállapításokat a liturgikus élet ápolása sem hagyhatja figyelmen kívül. A római Kongregáció jóváhagyása tehát nem a végső kellék! 3. MEG KELL EZERT KERESNI a sajátos magyar sarlósboldogasszonyi kultusz eredetét, indító ihletését, anélkül, hogy egykori szituációhoz-kötöttségébe belevesznénk. Mint már korábbi Írásomban5 érintettem, a sajátos magyar tiszteleti forma ihletése: a látogató Szűzanya irgalmas cselekedetének felismerése. A szorongatott élet segítségére sietett és áldás fakadt nyomában. A szolgáló, a cselekvő szeretet, a diakónia észrevétele és a belőle fakadó kegyelemközvetítő szerep az az alap, amelyből az akkori magyar paraszti társadalmi helyzetben a népi vallásosság kiformálta a tisztelet megélésének remekbe sikerült, de csupán egyik lehetőségét, a Sarlósboldogasszonyt. Míg nagyszerűségét és — tudomásunk szerint — egyedülvalóságát áhítattal elismerjük, nem győzzük a továbbhaladás érdekében hangsúlyozni, hogy mindazonáltal csak egyik lehetséges formáját alkotta meg a cselekvő szeretet észrevételeiből. 4. VALÓBAN, MAS MEGVALÓSULÁSOKAT IS létrehozott a látogató Szűzanya tisztelete a kultúrtörténeti múltban. Egyik XIV. sz.-i kéziratos Misszalénk6 a Vizitáció napjára ezeket a perikópákat rendeli: Lectio et evangélium Rogationum. Szentleckében olvasták tehát Jakab levelének 5,16—20 részeit, többek között: „Sokat tehet az igazak állhatatos könyörgése", valamint az evangéliumban Lk 11,5— 13-ból az állhatatosan zörgető barátról, akinek végül is kenyeret ad a ház ura „annyit, ameny- nyire szüksége van". Majd következik a jól ismert buzdítás: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál és aki zörget, annak ajtót nyitnak." Telek József ferences atya7 el is nevezi a látogató Szűzanyát a munkálkodók nyugalmának és a nyomorultak vigasztalójának. Két olyan „Tsuda Történetet" is elmond e napon, amikor a Szentszűz rabságból kiszabadította a benne bízókat.8 A XV. sz. második feléből az Apor Kódex9 liturgikus előírásai között szerepel Sarlósboldogasszony nyolcadában a premontrei rendi halottakért mondott mise után a szegények megvendégelése; — Ismét Telek József prédikálja e napon10: „Voltak és vannak most is a földi emberek-között számtalanok, kik (. . .) minden tápláló istápjoktól meg-fosztatván, gyámoltalan szegénységre és ügye- fogyott állapotra jutnak, és a fekete földön senkit nem találnak, a ki az ő el-hagyott sorsokat könyörületesen látná, vagy segítené. (. . .) De örüllyetek, ó gyámoltalan szegények! Orüllyetek, ó ügye-fogyott szűkülködőkl mert az irgalmasságnak Szent Anyja MARIA, messzünnen látya, messzünnen észreveszi, a gyámoltalan szegénységnek minden nyomorúságait és sietséggel mé- gyen azoknak segítségére. (.. .) Elég világos példával erősítette ezt a mai napon." — A látogató Szűzanya irgalmas cselekedeteit tartja szem előtt a Vizitációs Nővérek 1610-ben alapított 113
