Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 2. szám - Illés Róbert - Tarnay Brúnó (ford.): A mai teológia néhány fontos kérdéséről (A Teológia beszélgetése Walter Kasper professzorral)
amely örökké fennmarad. Ebben az értelemben tartalmaz valamit a Szentháromság tana az „eschaton"-t illetően, aminek fennállása végleges. Hogyan látja ma Jézus preegzisztenciájának (öröktől fogva létezésének) és az eszkatológiá- nak egységéti Moltmann professzorral írt könyvében (Christus ja, Kirche nein) említi az esz- katológiától való megtisztítás próbálkozásait. Jézus preegzisztenciája az első hat évszázad hitének középpontjában állt. — Őrizkedni kell a hamis alternatíváktól. Az Újszövetségben is megtalálható apokaliptikus műfajnak és világfelfogásnak alaptétele, hogy a kezdetben meglévő őseredeti (ta próta) és a végső dolgok megfelelnek egymásnak. Mivel Jézus Krisztusban az lépett be a történelembe, aki kezdettől fogva Istennél és Isten volt, azért benne egyszersmind a Végső is megnyilvánul, ami a történelem során már felülmúlhatatlan. Az öröktől-fogva-létezés tehát egyáltalán nem áll ellentétben a hit eszkatologikus szemléletével, hanem ellenkezőleg: annak végső megalapozása. Az eszkatológiával kapcsolatos a Gonosz kérdése. A mai ember számára közömbös, hogy gonosz lelkek léteznek-e vagy sem. (Kasper—Lehmann, Teufel, Dämonen, Besessenheit.) — Kétségtelen az, hogy a mai ember nagyon is elevenen tapasztalja a Rossz valóságát; érzékeli azt a Rosszat, amely nem az egyes ember rosszakaratából ered, hanem amely mint adottság, a világban jelen van. Ide tartoznak „a rossz struktúrák" is — amint ma mondják. Ebben az összefüggésben kell ma a gonoszlélek kérdését újra átgondolni. A keresztény tanítás azt mondja erre, hogy az a Rossz, ami az ember számára adottság, amellyel a világban találkozik, amely aggodalmat, félelmet és rettegést kelt benne, nem csupán a világ teremtett mivoltának szerkezetéhez tartozik, hanem valamely szabad tett és elhatározás eredményét mutatja fel. Van a világban valami megrögzött rosszaság, ami nemcsak Istennel, hanem az ember méltóságával is ellenkezik. Azt hiszem, ha az egész kérdést a világ ma tapasztalt összefüggésébe állítjuk, akkor a személyes gonosz Hatalomra vonatkozó dogmát legalábbis kiindulópontjában érthetővé lehet tenni. Annak, hogy a gonoszlélek olyan érthetetlen és annyira fél reérthető vé lett, az az oka, hogy a múltban gyakran ártalmatlannak és kissé gyermeki módon mutatták be. A mi századunk inkább tapasztalta, mint bármikor a múltban, a rosszat, a démonit a történelemben. A bibliai kijelentések közömbösitésére vagy egyenesen kiiktatására tehát semmi indokunk sincsen. A Szentháromság titka az ateizmusnak válaszol. Választana példaképpen olyan értelmezést, amely valamelyest fényt vet erre a tanra a nem hívők előtti — A Szentháromság hite lényegében azt fejezi ki, hogy Isten öröktől fogva a szeretet Istene, és ezért az ember Istene: olyan Isten, aki közli magát. Nem igázza le az ember szabadságát, hanem igent mond rá és elfogadja. A modern ateizmus legfőbb ellenvetése a keresztény hittel szemben, hogy az istenhit elnyomja az embert és nem engedi szabad tevékenységét érvényesülni. Ez összefügg azzal a ténnyel, hogy a kereszténység gyakran egyoldalúan egy mindenható teisztikus Istent akart kimutatni. Ha ma ismét inkább gondolunk a Szentháromság hittételére, úgy a modern ateizmus számos támadását megelőzhetjük és megmutathatjuk, hogy Istenünk akarja és elfogadja a szabadságot. Van más szempont is: a Szentháromság tana azt is jelenti, hogy Isten „interperszonalitás", (személyek közötti kapcsolat), vagyis közösség a szeretetben. Így az embert, Isten képmását, sem néznénk csupán egyedi mivoltában, hanem szociális lényegében is. Láthatóan egész sor olyan eleme van a dogmának, amely megvilágítja jelentőségét az ember és világa megértésében. Üdvtörténet és lutheri krisztológia — hogyan mutatja be krisztológiáját az ökumenikus párbeszéd keretében? — Először is nagyon sokat tanultam a tutheri krisztológiából, mindenekelőtt keresztteológiájából. A hagyományos katolikus Krisztus-teológia inkább a Megtestesülésből indul ki, Luther ezzel szemben a keresztet helyezi középpontba. A kettő nem zárja ki egymást, azt hiszem azonban, hogy ezen a helyen a katolikus teológia sokat tanulhat. A katolikus teológusnak nehézséget jelent, hogy Luther Krisztus emberségének jelentőségét gyakran mellőzi; elsősorban az Istent látja benne, nem annyira az embert, az emberi engedelmességet. Az üdvtörténetben és az üdv közvetítésében az emberi elem jelentősége máig is alapvető eltérés a katolikus és lutheránus álláspont között. A megigazulás tanának számos kérdésében és az egyháztanban egyaránt itt kell keresni ennek az eltérésnek legmélyebb 97
