Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Boda László: Szolgálatot vállalni a szeretetben
lett, hogy szegénysége által meggazdagodjunk (Fii 2,6; 2Kor 8,9). Amikor az emberek any- nyira be vannak állítva az érvényesülésre, s ugyanakkor olyan nagy veszély az elmagányosodás, akkor a személyes odafordulás nagyobb jótétemény lehet sokak számára, mint az anyagi-segítség. Az ilyen szolgálat akkor válik erénnyé, ha állandó magatartás és állandó gyakorlat marad. Ehhez pedig az erőt a kereszthez való hűség adja meg. Sem az egyháznak, sem az egyes hívőnek nem szabad elfelejtenie, hogy a misztikus test tagjainak megmaradt az üdvtörténeti szerepe: kiegészíteni, ami híja van Krisztus szenvedésének (Kol 1,24). A kereszt rámutat a szolgálat nagyságára és jutalmára. Nem azért vállaljuk a terhet, hogy a törvény betűjének eleget tegyünk, hanem azért, hogy beköltözzünk Krisztus lelkületébe és hogy a megváltás áldásainak vele együtt mi is közvetítői lehessünk mások számára. A zsinaton a szolgálat teológiájának szóvivői elsősorban Augustinus Bea és Yves Congar voltak, s utána is ezt a spiritualitást terjesztették. Bea bíboros már jó ideje elment, Congar most nyolcvanéves. Ez a tanulmány az ő eszméinek a visszhangja is akart lenni. Boda László SZOLGALATOT VÁLLALNI A SZERETETBEN Korunk embere nagyon érzékeny a szavakra, ha azok nem közvetítik hitelesen a bennük rejlő tartalmat. Ugyanakkor megfigyelhető, mennyire képes áldozatul esni a tetszetős szavak álarcába bűjt fogalmaknak. A „szolgálat” szóval kapcsolatban nincs ilyen gondunk. Ha azonban igésítjük a főnevet, máris veszedelmes kétértelműség az eredmény. A „szolgálni" szó jelez valami magasrendű emberi-erkölcsi értéket és valami nyomasztóan ellenszenves dolgot, amikor az ember kényszerű szolgai állapotát, a rabszolgaságot vagy a szolgai magatartást idézi. Ez utóbbit a szolgálat szó teológiai jelentése határozottan elhárítja. Erről a szövegösszefüggés mindenkor tanúskodik. Mégis érdemes fölvázolni azokat a legjellemzőbb ismertetőjegyeket, melyek az igazi szolgálatot megkülönböztetik a szolgaiságtól. A szó erkölcsteológiai értelmében vagy etikai vonatkozásában a „szolgálat" azt jelenti, hogy odafordulok a másik felé és rendelkezésére állok, amikor segítségre szorul. Ha „szolgálatban vagyok . . . nem vagyok magamé, időmmel és képességeimmel nem rendelkezem saját belátásom szerint” — fogalmazza meg Mihályi Gilbert. A szeretetszolgálat jellemzője viszont az, hogy „önkéntes", vagyis szabad elhatározásból fakad, nem pedig kényszerűségből. „Díjmentes" is, mert aki szolgáló szeretettel kisegíti embertársát, nem pénzért, nem jutalomért teszi. Ezen a motiváción nem változtat az sem, ha szándékától eltérően jutalmat kap („Nem ezért tettem”). ,,Nem kötelezhető'1, ti. jogilag. Szeretettről, irgalomból, emberségből segít a szolgálattevő, nem pedig azért, mert a törvény előírja, amit tennie kell. S nagyon figyelemre méltó az is, hogy a szó teológiai vagy etikai értelmében az erősebb tudja segíteni a gyöngébbet. Ebből is kitűnik, mennyire nem szégyellnivaló. A „szolgálat” szó teológiai értelme akkor tárul föl, ha — legalább dióhéjban — a Hiszekegy három sarkalatos hitigazsága szempontjából nézzük. Ezek: Isten, Krisztus, Egyház. a) A kinyilatkoztatás Istene az irgalom Istene. „A teológusok között vannak, akik azt mondják, hogy Isten tökéletességei és tulajdonságai között az irgalom a legnagyobb. Ehhez a Biblia, a Hagyomány és Isten egész hivő népének élete is bizonyítékokat szolgáltat" — fogalmazza meg a teológiai háttér lényegét II. János Pál pápa a Dives in misericordia c. körlevélben (II. 75.). Arisztotelész Istene az „önmagát gondoló Gondolat" a magába mélyedé tudós vagy művész képzeteit társítja tudatunkban. A kinyilatkoztatás Istene az elesett- ségünkben felénk forduló irgalmas szeretet Tanúja, „az irgalmasság Atyja és a vigasztalás Istene" (2Kor, 1,3). Nem csupán az ember Isten-szolgálatáról beszélhetünk tehát, hanem Isten „emberszolgálatáról" is, melyre az említett ismertetőjelek kivétel nélkül alkalmazhatók, legfeljebb a mindenható Valóság mértéke szerint. b) Az „irgalomban gazdag Isten" (Ef 2,4) irgalmassága leghatalmasabb jeleként elküldi megváltásunkra Jézus Krisztust, aki megmutatja nekünk az Atya irgalmát. Hogy életét és egész személyét áthatja a szolgálat, afelől az Evangélium semmi kétséget sem hagy. „Én vagyok, aki szolgálok", mondja Jézus önmagáról (Lk 22,27). Magára vonatkoztatja Izajás szavait, melyeket Jahve'„szenvedő szolgájáról” mond (vö. íz 53,1—12). Sőt, ezen túlmenően, kifejezetten hangsúlyozza: „Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon és váltságul adja oda életét sokakért" (Mt 20,28; Mk 10,45). Amikor megmossa az apostolok lábait, ennek a küldetésnek végzi jelképes és emlékezetes cselekedetét. 10
