Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 2. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE FEKETE GYULA ÍRÓ SZOCIOGRÁFUSSAL, A MAGYAR ÍRÓK SZÖVETSÉGE ALELNÖKÉVEL - Széll Margit: Mi történt azóta ...? (Változások a család körül 1980 óta)
a műsorban is megbolygatom a közéleti gondokat, rendszeresen előveszem a családot is, például anyák napján vagy, amikor alkalom kínálkozik, hogy meg kell szólalni ebben az ügyben. Lényegesebb dolog a népesedés pillanatnyi helyzete. A Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézete és a MTA Demográfiai Bizottsága az ENSZ felhívására egy 40 éves távlati tervet készített arról, hogy várhatóan hogyan változik a születésszám és a népesség korstruktúrája (Magyarország népessége 1980—2021 között címen). Az említett előrejelzések öt változatban készültek. Az V., a legoptimálistább változat alapján a KSH elnöknője 1981-ben egy kerekasztal-beszélgetésben kijelentette: „nem vagyok borúlátó, úgy vélem, hogy legfeljebb 20—30 ezerrel csökkenhet az ezredfordulóra a lakosság száma". Ezen az „optimista” 30 ezren már most jóval túl vagyunk, pedig továbbra is népességünk gyorsuló ütemű, növekvő iramú romlása—pusztulása várható. Írtam tehát egy komolyabb tanulmányt, melyet Illyés Gyulával az élen, jó néhány író és közéleti ember írt alá azért, hogy az ország illetékes vezetői kiemelten foglalkozzanak a társadalomnak ezzel a komoly gondjával. Száz év címen szerepel a tanulmány a Sarkcsillag című legújabb könyvemben (1983). Itt részletesen kifejtettem, hogy a számoszlopok tömege valóságosan mit jelent, mert erről nincs szó a kiadványban, és tudtommal, nem is foglalkoztak vele sehol. Hogy tudniillik: itt gyorsuló ütemű fogyással kell számolnunk. Így például a tudományos előrejelzésben a 2000-re jelzett évi fogyás 18 ezer, és 2015-re már évi 54 ezer fölé nö. A tanulmányomban jeleztem: valószínű, még rosszabb lesz az eredmény. Azóta kiderült, hogy tényleg rosszabb a helyzet: 1981-ben 2000, 1982-ben 10 500, 1983-ban már 21 000 volt a fogyás. — Olyan a károsodás máris, hogy nem lehet korrigálni, a folyamat néhány következménye már mintegy irreverzibilis. Nemcsak a születésszám romlik, nemcsak fogy a lakosság, hanem nagyon elöregedő társadalom elé nézünk. Az utánpótlás leszűkülésével az élet megnehezedik, az egész eltartási teher a társadalomban olyan méretű lesz, hogy életszínvonalban mindenki súlyosan megsínyli ezt a folyamatot. Közben történt az is, hogy a népesség gondjairól szóló, itthon publikált írásaim kikerültek külföldre. így például a TEÓLÖGIÁ-nak adott interjúm is, amelyet Amerikában valamelyik magyar lap is leközölt. Egy New York melletti kisvárosban egyik magyar egyesület vezetői üzentek: szívesen látnának vendégül, az útiköltséget is fizetik, s én az ottani magyar körökben tájékoztatnám őket a családok gondjairól. Püski Sándorral, jó barátommal, a negyvenes évek népi irodalmának kiadójával, aki ott most a Püski—Corvin könyvesbolt tulajdonosa, úgy állapodtam meg, hogy az ö vendége leszek. Körbejártam feleségemmel Amerikát a nyugati parttól a keletiig, Floridától Texasig és Los Angelesig. Elmentem Kanadába, Torontóba, Montreálba és több mint húsz előadást tartottam irodalomról, népesedési helyzetről. Bár ök onnan ide sokat nem nagyon segíthetnek, de már maga az a tény, hogy igy erősödik a kapcsolat az ottani magyarság és a hazaiak között, ez is jelentett valamit. Egyébként e meghívás alapja az volt, hogy a Woodbridge-i klub vezetői, miután több írásomat, köztük az említett TEOLÖGIA-interjút is olvasták, 15 ezer dolláros alapítványt tettek, s később másokat is vendégül láttak az alapítvány terhére. Például Varga Domokos volt kint a feleségével, azután Kunszabó Ferenc, és legutóbb egy katolikus papot, Turcsik György káplánt küldtem ki, ugyanis tőlem kérték ezeket a javaslatokat, ö nyilván inkább az egyházakhoz ment és közben egyházi szolgálatot is teljesített. Nemrégiben a Woodbridge-iek levélben közölték, hogy 5 ezer dolláros pályázatot szeretnének kiíratni nálunk arra a célra, mit lehetne tenni népesedési helyzetünk javítására. Mivel a Hazafias Népfrontban most van alakulóban a Családvédelmi Tanács, ott fogom javasolni ennek a pályázatnak a meghirdetését. És még mindig ott tartok, mi történt azóta? — 1983-ban a 12. tokaji irótáborban a családot választottuk a vita témájának. Ott — azt mondhatom — igazán nyíltan és tiszta hangon vitattuk meg gondjainkat, amelyek azóta is egyre inkább szaporodnak, sűrűsödnek. Nem sikerült idáig nemcsak hogy megállítani vagy megfordítani, de még lefékezni sem ezt a folyamatot, amely elindult az utánpótlás gyors fogyása miatt. Még hozzátartozik az utóbbi évek történetéhez, hogy közben, 1981 decemberében írószövetségi közgyűlés is volt, ahol új vezetőséget választottak, hozzá kell tennem, hogy nagyon demokratikusan. Azóta a Magyar írók Szövetségében mind aleinök dolgozom, tehát mondjuk igy, „társadalmi munkám" is szaporodott azóta. — Az elmúlt öt évben a 4—5 gyerekes családok nemhogy szaporodtak volna, de a háromnál több gyerekesek is egyre inkább hátrányba szorulnak. Mi lett a „lőhivatású anyaság" tervéveli Nagyon finoman fogalmaz, mert a 4—5 gyerekes családok nagyon megfogytak. Illetve a negyedik, ötödik gyermek születésében történt fogyás, sőt a harmadik gyermek vállalása is csökkent azóta. Holott igen fontos volna, hogy a háromgyerekes családok száma 21
