Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tomka Miklós: Család és vallásosság (Megjegyzések szociológiai vizsgálatok alapján)
Szemle, 1982/10. 23. o. — 8. Köznevelés, 1983. május 6. — 9. Köznevelés, 1982. dec. 31. 3. o. — 10. Fekete Gyula: Ingatag családok, maradandó családi életforma. Mozgó Világ, 1983/10. 9. o. — 11. Vö. Christa Aleves: Mut zum Erziehen. Gütersloh, VI. 1967. 36—39. o. — 12. Tíz perctől két óráig. Beszélgetés a nemek kapcsolatáról. Fricz Tamás beszélget He- leszta Sándor szociológussal. Élet és Irodalom, 1983. aug. 19. 7. o. — 13. Novák Gábor: Beszéd, ízlés, nevelés. Interjú Montágh Imre logopédussal. Köznevelés, 1983. ápr. 15. 15. o. — 14. Vö. Farkas Márton: A biológiai akceleráció hatása a fiatalkorúak szexuális életére. Pedagógiai Szemle, 1982/12. 110—116. o. — 15. Társadalmi problémák és a mai iskola. Beszélgetés Hankiss Elemér szociológussal. Köznevelés, 1983. jún. 24. 3—4. o. — 16. Szász János András: Ifjúsági mozgalmak — ifjúsági kultúra. Valóság, 1983/4. 44. o. — 17. Uo. 46. o. Tomka Miklós CSALÁD ÉS VALLÁSOSSÁG (Megjegyzések szociológiai vizsgálatok alapján) A család a társadalom alapsejtje, a legelemibb emberi közösség, az emberré válás intézménye, a másik emberre néző önmegvalósítás lehetősége. A keresztény ember számára ezen túl a házasság az Isten és az ember közötti szövetség képe, a család pedig az Isten teremtő művében való részvétel formája. Hívők és nem hívők, keresztények és másként gondolkodók a család jelentőségének kérdésében egyetértenek. Az elméleti méltatás ellenére azonban a család változóban s talán krízisben van: sok esetben feladatainak nem felel meg, sok esetben fenntartani sem sikerül. Ezért ugyancsak indokolt sorra venni, mi minden feladat hárul a családra, s mi nehezíti, hogy annak megfeleljen. Azt is érdemes lenne megvizsgálni, hogy a keresztény család tudatában van-e külön küldetésének és vállalja, teljesíti-e azt. Az ide tartozó kérdések igazán alapos tisztázása óriási erőfeszítést jelentene. Kitölthetne egy életművet vagy egy nemzeti zsinat, vagy egy szakértői munkacsoport több éves munkáját. A részletekre kiterjedő átfogó vizsgálódás helyett csak néhány területtel foglalkozunk. Azokkal, amelyek különösen fontosnak látszanak s azokkal, amelyekről szociológiai (vallásszociológiai) adatokkal is rendelkezünk. Bevezetőként egy dologra emlékeztetünk. Az a hagyományos, „falusias", keresztény kultúra, amely a család szerepét viszonylag pontosan megszabta, a múlté. A mai társadalmi elvárások a korábbinál gyengébbek ugyan, de sok ponton nem egyeznek a családról vallott keresztény felfogással. A hagyományra vagy a társadalmi közmegegyezésre hagyatkozás lehetősége ezzel megszűnt. A keresztény családideálnak új körülmények és új követelmények között kell megállnia a helyét s bizonyítania értékeit. Ráadásul ez a családideál nem önmagától értetődő, hanem még a keresztényeknek is „meg kell találniuk". A keresést két dolog nehezíti: a nem keresztény közvélemény nyomása és a keresztények között érvényesülő — részben a vallásos öregek nagy arányából, részben az évtizedes, görcsössé merevedett védekező pozícióból következő — tradicionalizmus. A házasság, a család, a gyermek kérdésében mindkét befolyásolás különösen erős. A gyakorlati megvalósítás körüli útkeresésben hasznos lehet, ha egyik-másik kérdésben tükröt tarthatunk magunk elé: ez a helyzet, itt tartunk, így különbözik társadalmunk vallásos és nem vallásos részének1 felfogása vagy magatartása. (Ezek a „tükrök" vagy mozaikkockák függetlenek egymástól, ezért pontokba sorolva foglalkozunk velük.) I. Legalább három terület van, ahol a család értékét, szerepét, szerkezetét (ismét) meg kell fogalmazni. A házasságon kívüli együttélés terjedése és a házasság előtti vagy melletti nemi kapcsolatok társadalmi elfogadottsága felveti a kérdést, mire kell a házasság és a rendezett család? A válások számának növekedése és társadalmi lehetővé tétele miatt kikerülhetetlen a kérdés, milyen időtartamra szóljon a házasság? Végül a társadalmi munkamegosztás átalakulása — a munkaidő rövidülése, a női munka általánossá válása — és számos, korábban otthoni és családi feladat intézményes megoldása (a patyolattól a gyermekgondozó intézményekig) miatt a családon belüli szerepek és feladatok is új rendezésre várnak. Persze nemcsak elméleti problémákról van szó s nem (csak) elméleti válaszok kellenek. Inkább az a kérdés, hogy eléggé tudatosulnak-e a kereszténységből következő válaszok és hogy azok a gyakorlatban hogyan nézhetnek ki. I. 1. Első alkérdésünkhöz egy munkásvizsgálatban találunk adatokat.2 A határozottan vallásosak túlnyomórészt, de nem teljes számban (!) elutasítják az alkalmi nemi kapcsolatokat. A „langyosan" vallásosakra azonban ez sem jellemző. Feltételként a két csoport egyike sem ragaszkodik a házassághoz. (Mélyebbre menő értelmezés helyett egy megjegyzés és egy kérdés. A profán társadalomnak, gyakorlati hedonizmusa ellenére sincs egységes, 16
