Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 1. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE PÓKA GYÖRGY PÜSÖKKEL - Széll Margit: Szervezeti Szabályzat az egyházközségeink jövőjéért
sítást azok megoldására. A kiképzés módjának a meghatározása és lehetőségének a mécj- teremtése részben a helyi ordináriusok, részben pedig a Püspöki Konierencia hatáskörébe tartozik. Bizonyos kiképzési mód (az Akadémia Levelező Tagozata) már évek óta megvan és szép eredményekkel dicsekedhet. A másik (Leikigyakorlatos Ház) most indult el. Az élet természetes fejlődésébe nem lehet határozatokkal és szabályokkal erőszakosan belenyúlni, mert az megbosszulhatja magát. A közömbössé vált megkereszteltekkel való kapcsolat felvételéhez mindenütt mások a lehetőségek és az adottságok. A szabályzat nem tehet mást, mint csak kiemeli a kapcsolat keresésének a szükségességét. — Ehhez a kérdéskomplexumhoz kapcsolódna a fel nem vetett kérdés, hogy szerepel-e a Szabályzatban a világi hívők egyházi munkakörben való alkalmazásának a problémája? Azt válaszolhatom, hogy az az ideiglenes Szabályzatból tudatosan és szándékosan maradt ki, mivel ez a kérdés jelenleg tárgyalás alatt áll az egyház és az állam között. A tárgyalásnak várhatóan pozitív eredményei a végleges szövegbe bedolgozásra kerülnek.- Milyen a magyar egyházközségek sajátos helyzete? Hogyan tartsanak kapcsolatot a már jól működő egyházközségekkel? Feldolgozták-e a falusi, vidéki-városi és fővárosi problémákat? A magyar egyházközségeknek meglátásom szerint három jelentős sajátossága van. Az egyik az, hogy a magyar egyházban már a múlt században alakultak meg egyházközségek és már akkor történt kísérlet a világi hívőknek a bevonására az egyház gondjaiba, amikor a világegyházban erre még senki sem gondolt. — A másik sajátossága, hogy nem csupán a plébánia alkot önálló jogi és gyakorlati közösséget, hanem a hozzá tartozó kisebb, ún. leányegyházak és települések is Az a felosztás tehát, amire ma világszerte törekszenek — felismerve azt, hogy a családias együttélés és működés csak kisebb közösségekben lehetséges — nálunk már megvan. Még az új Codex sem beszél egyházközségekről, csak plébániákról, bár hasznosnak tartja és ajánlja is azoknak a részekre bontását. - A mammut- plébániáknak kisebb leikipásztori körzetekre való felosztása természetesen nálunk sem végleg megoldott és lezárt folyamat. — A harmadik sajátosság az, hogy rendkívül nagy különbség van a falusi, vidéki-városi és a tővárosi egyházközségek élete, adottságai, lehetőségei és problémái között. A Szabályzat készítésében ez nem is kis nehézséget okozott. Végül is arra az álláspontra kellett helyezkedni, hogy olyan Szabályzatot nem lehet készíteni, amelyik mindegyik fajta egyházközség összes igényét ki tudná elégíteni. Így biztosra lehet venni, hogy az új Szabályzatot minden oldalról kritika fogadja.- Mit jelent a kísérleti jelleg? összegyűjtik-e a lelkipásztorok és a hívek véleményét és javaslatait? A kísérleti jelleg azt jelenti, hogy a Szabályzat szövege nem végleges, annak rendelkezései csupán a következő 5 esztendőre jogérvényesek. A próbaidő alatt minden lelkipásztornak és katolikus hívőnek megvan a joga és a lehetősége, hogy a Szabályzat szövegét és rendelkezéseit bírálja, és változtatási javaslatokat tegyen A zárórendelkezések 46. §-a kifejezetten felhívja a lelkipásztorokat arra, hogy a próbaidő letelte előtt egy évvel jelentsék észrevételeiket és javaslataikat hatóságuknak. Az egyházmegyei hatóságok ezeket összegyűjtik és eljuttatják ahhoz a bizottsághoz, amely a Szabályzat összeállításában közreműködött. A lelkipásztorokra van bízva, hogy milyen módon gyűjtik össze a hívek véleményét. A helyi lehetőségek szerint alkalmat adhatnak a nyílt párbeszédre is. A katolikus sajtó sem zárkózik el bizonyára a hívek közérdekű észrevételeinek a publikálásától — jómagam természetesen továbbra is szemmel tartom a Szabályzat sorsát és mindent elkövetek azért, hogy az ne váljék „írott malaszttá” és élettelen előírások tömkelegévé. A TEOLÓGlA-nak ez a száma a lelkipásztorkodás megújításával foglalkozik. Ebben a szellemben próbáltam bemutatni a „Magyarországi katolikus egyházközségek általános szervezeti szabályzatát" is az olvasóközönségnek. Szükségesnek tartom eleve lehűteni azoknak a várakozását, akik abban a hcmis illúzióban élnek, hogy szabályokkal, rendelkezésekkel és előírásokkal lehet friss életet ébreszteni. Egy szabályzat csak arra való, hogy meghatározza azokat az alapelveket, amelyekre az élet épül, és megjelölje azokat a kereteket és irányvonalakat, amelyek között a fejlődés kibontakozhat. Ettől a Szabályzattól se várjon senki ennél többet Viszont mindenki vegye komolyan ezt az értékét és jelentőségét és ne térjen el annak szellemétől. Egy szabályzat annyit ér, amennyi életet abba belevisznek, és amennyire annak elveit megvalósítják. Az alapvető fogalmaknak és a hivő közösség feladatainak az összefoglalása (1-4. §) tulajdonképpen nem tartozik a szabályzatba. Azok azonban azért kerültek bele annak bevezetésébe, hogy aki a Szabályzatot tanulmányozza, tisztában legyen azzal, milyen 29
