Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)

1984 / 4. szám - KÖRKÉP - Hetényi Varga Károly: Menedék az üldözötteknek

végül — különösen a háború utolsó hónapjaiban — sokan találtak menedéket rendházaink­ban ellenzéki politikusok, pl. Rakovszky Iván Pannonhalmán; szökésben levő katonatisz­tek, mint pl. Gidólalvy Lajos őrnagy, a híres KISKA-alakulat későbbiekben eltűnt legendás hírű szervezője Budapesten a Mária utcai jezsuitáknál; továbbá dezertált katonák, mint pl. az elzászi származású SS-közlegények a Högyes Endre utcai marista iskolatestvérek rend­házának padlásán. A bencés obláták 10 politikai üldözöttet rejtegettek a VIII. kerület Mária utca 7. szám alatti otthonukban. A 10 ellenzéki politikus kiléte máig ismeretlen. A Szent Szív Zárda nővérei (Ajtósi Dürer sor 21.) a velük szomszédos gimnáziumba szál­lásolt munkásszázad minden tagjának megszerezték a pápai menlevelet. A munkaszolgála­tosok zömének az oltalomlevél birtokában már sikerült megszöknie, amikor tovább akarták őket hurcolni. Ne íeledjük, mivel biztatta Gottstein SS-őrnagy a nyilasokat: A budapesti gyűrűből egyetlenegy zsidónak élve menekülni nem szabad, mert ez Hitler és Himmler egyenes kívánsága. Számos rendház nem várta ki, amig kétségbeesetten kopogtatnak ajtaján, hanem segitő- készségével elébesietett a szerencsétlen üldözötteknek. Ezek a rendházak elsősorban azok számára kínáltak menedéket, akik maguktól nem találtak volna el a kolostorok kapujáig: az árván maradt gyermekeknek, kiknek szüleit már hónapokkal korábban elhurcolták, s azóta minden bizonnyal megölték. Az irgalmas nővérek Nagyboldogasszony út (ma Ménesi út) 27. sz. alatti anyaházában 150 árva kapott menedéket. Bár a zárdában 50 íelnőtt is rej­tőzködött, a nővérek elsősorban az elhagyott gyerekek befogadására specializálták magu­kat. A VIII. kér., Mikszáth Kálmán tér 1. sz. alatti Sophianum Intézetben 80 felnőtt mellett 40 gyermeket is bújtattak. A ferences missziós nővérek (Hermina u. 19.) 120 gyermeket, a Kollegium Marianum (VIII., József u. 11.) 100 zsidó származású lányt rejtegetett. A marista tanítórend Champagnat Intézetében 100, az Isteni Szeretet Leányai svábhegyi anyaházában 150, az angolkisasszonyok Váci utcai zárdájában 100, zugligeti rendházukban 60 gyermek talált menedéket a nyilasok elől. A Központi Szeminárium Prohászka (ma Eöt­vös) u. 7. sz. alatti épületének pincéjében Nyéki Kálmán professzor 80 iskolás korú fiút bújtatott. Az óbudai Irgalomház (III., San Marco u. 30.) 15 üldözött kiskorút fogadott be, a szalézi atyák óbudai Szent Alajos-háza (III. Kiscelli u. 79.) 40-et, a Collegium Josephinum (VI., Vörösmarty u. 34/a) 60-at, a Szent Szív Zárda 200 nőt és gyermeket. A karmelita nővé­rek (X., Maglódi u. 125.) zárdájában 330 kiskorú állt a nővérek védelme alatt. — Az első szerzetesrend, amely a nácizmus üldözöttéinek Magyarországon tömegméretű segítséget nyújtott, a Szociális Testvérek Társasága volt. Szállást adtak és hamis papírokkal látták el azokat a zsidókat, akik a halált jelentő deportálás elöl már 1942-ben szöktek át hozzánk Szlovákiából. Dr. Szabinszky Jenő, jelenleg pozsonyi lakos visszaemlékezése: A szociális testvérekhez úgy kerültem, hogy több mint egy évig éltem hamis papírokkal különböző helyeken, borzasztó nagy nyomorúságban. Egy alkalommal meglátogatott engem a testvéremnek a lánya, Flórika. O Amerikában született, s amikor átszökött Szlovákiából Magyarországra, a budapesti svájci követség helyezte el a szociális testvéreknél. Ö vitt el engem a szociális testvérekhez, akik aztán 1943. május elejétől egészen a felszabadulásig rejtegettek különböző házaikban. Nekem bujkálnom kellett, papírjaim nem voltak, munkát sehol sem vállalhattam. A szociális testvérek minden ellenszolgáltatás nélkül, teljesen in­gyen tartottak több mint másfél évig oltalmuk alatt. De nemcsak tőlem, másoktól sem fo­gadtak el semmit, hiszen nem is volt már semmink. Már a szociális testvérek házába kerülésem után tudtam meg Margit testvértől, hogy egy földalatti, titkos zsidómentő akció folyik, amióta Szlovákiában a zsidókat deportálták. Az egyébként lengyel származású Slachta Margitnak jó ismerőse volt Törnek Vince piarista rendfőnök, Törnek Vincének pedig dr. Spisiák, a budapesti szlovák nagykövet. Törnek Vince kieszközölte dr. Spisiák nagykövetnél, hogy a Szlovákiából Magyarországra átszivár­góit zsidóknak hamis névre szóló útleveleket állítson ki. Magam is elkísértem néhányszor Vince atyát a szlovák nagykövetségre. Kint vártam meg, aztán ő jött egy halom hamis szlovák útlevéllel. Ezeket ö szétosztogatta minden ellenszolgáltatás nélkül. Sok száz üldö­zöttet mentett meg így az elhurcolástól. Nekem nem volt ilyen útlevélre szükségem, mert korábbi hamis papírjaimmal éltem, s nem akartam már változtatni ezeken a dokumentum­alapokon. Soha, egyetlen rendház sem kérte védenceitől, hogy a menedékért mintegy „cse­rébe” vagy „hálából" vegyék föl a keresztséget. Akik azonban ezt mégis óhajtották, azok számára előkészítő tanfolyamokat szerveztek. A Szociális Testvérek Társasága külön ebből a célból kérte ki a veszprémi püspöktől dr. Kis Györgyöt, akkor még romándi plébánost. (Veszprémi Püspöki Levéltár, 3591/1944. sz.) Nincsenek megbízható adataink arra nézve, hogy a deportálások kezdeti szakaszában valamelyik vidéki rendház vagy más egyházi intézmény belogadott volna nagyobb lét­számú üldözöttet. Ferenczy László csendőr alezredesnek egy Kolozsvárott, 1944. május 10-én kelt helyzetelemzése mégis arról tanúskodik, hogy intézményeink már az üldözé­sek legelején menedéket adtak: 30

Next

/
Thumbnails
Contents