Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Széll Margit: Tanúságunk Jézus szeretetéről
Alapvető feladatunk tehát, hogy az Isten szeretetét továbbítsuk. Az első János-levél tömören foglalja össze, mit is jelent Isten végtelen szeretete, ami Krisztus keresztjében válik számunkra nyilvánvalóvá és hatékonnyá, feltámadásában pedig végleg megdicsőíti a világ előtt az Atya szeretetét. ,.Krisztus szeretete sürget minket” (2Kor 5,14) Szent Pálnak ez a vallomása és egyben buzdítása, magába foglalja az a g a p é -nak, a mindent átfogó keresztény szeretetnek, és ezen belül a diakóniának, a szolgálatnak a lelkületét. Az isteni szeretetnek és a mi szeretetszolgálatunknak belső kapcsolatát a zsinat szellemében próbáljuk áttekinteni, fölhasználva Raphael Schulte OSB, a bécsi dogmatikus irányelveit. (Christliche Diakonie das menschenfreundliche und glaubwürdige Evangelium. Diakonie der Gemeinde, Herder, 1978. 31—49.) Magunkban és másokban mindenekelőtt igyekszünk azt tudatosítani, hogy az embernek és a világnak igazságtalanságai, ínsége, szenvedése és a halálnak ez a gyötrelmes módja nem Istentől ered. A Szentírás a rossz forrását a bűnben jelöli meg. Jézus a bűnt kereszthalálával legyőzte, vállalta érte a szenvedést és a halált. Megváltásával nem kész tények elé állított, hanem előkészítette az utat, amelyen — üdvösségünkön szüntelenül munkálkodva — eljuthatunk Isten Országába. Az egyház tehát nem a saját erejéből nyújtja az üdvösséget, hanem állandóan könyörög Isten ajándékáért, miközben teljes erővel építi az Országot. Hogy az alázatos kérésnek és a közösség áldozatos tetteinek a helyes egyensúlyát megtaláljuk, először elmélkedjünk — A TEREMTÉS TITKÄ.RÖL. Az első János-levélben ezt olvassuk: ,,. . . abban mutatkozik meg a szeretet (Isten szeretete), hogy nem mi szeretjük Istent, hanem először ö szeretett minket . . ." (ÍJn 4,1). Isten számunkra alig sejthető szeretetének a gyümölcse: a teremtés. Julien Green igy élte át: „érzem, hogy Teremtőm szeretetének kellős közepében élek" — Istent semmiféle szükségszerűség sem kényszeríthette arra, hogy teremtsen. Jól tudjuk, hogy a tökéletes szeretet csak áraszthatja — és nem befogadja — a jót. De, mert ö a tökéletesség — független és szabad. Isten szabadsága éppen a kiáradó, ajándékozó szeretetéböl ismerhető fel. — Mi erre a titokra csak igy válaszolhatunk: „Szeressük Istent, mert ő előbb szeretett minket.” (ÍJn 4,19) — A szerető ember gyakran így sóhajt a másik felé (mint azt például G. Marcel és J. Pieper teszi): Milyen jó, hogy te vagy! Míg az emberi szeretet már eleve feltételezi a másik létezését, Isten szeretete mindenekelőtt létet ad. A létezés az elsődleges jó, amint a Teremtés könyvében olvassuk: „Isten látta, hogy (amit teremtett) jó" (Tér 1,10). Isten felénk nyújtott gesztusával önmagát közli, jóságában részesíti teremtményeit. Előbb a lét ajándékával tesz szeretetreméltóvá minket és ezzel az ő jósága tükröződik vissza bennünk. Csak nehezen érthetjük helyesen ezt az igazságot. Emberi léptékünk szerint talán önzésnek tartanánk, mert tökéletlenségünk miatt minden jót inkább befogadni kényszerülünk, és alig-alig vagyunk képesek a jót árasztani. Isten, aki a leginkább szeretetre méltó, nem éhezi a szeretetet, hanem mindenkire árasztja, és ezzel mindmegannyi létet fakaszt. A teremtés titkából számunkra megfontolandó igazság: — AZ EMBERI LÉT AJÁNDÉK. „Az embernek Istentől eredendően olyannak kell lennie, amilyennek ö a fenntartás nélküli, felénk áradó szeretetéböl megalkotta. Mindenestül Isten ajándékai vagyunk. Istentől nyert természete szerint (eredetileg) az ember éppen ellentéte a koldusnak, a könyörületre szorulónak” — hangsúlyozza Schulte. A környező világ éppen úgy Isten ajándéka, melynek létbiztonsága azonban reánk van bízva. — 1. Isten akarata szerint az ember létezése eleve megkívánja, hogy részesedjék a természet gazdagságából és bőségéből. Tehát senki sem irgalomból vagy szánalomból juttatja a javakat a másiknak. — 2. Kezdeti részesedésünk alapján Istennel való együttlétezésünket másokra is árasztanunk kell. Már pusztán emberi mivoltunkkal is öt hirdetjük. Életünk irányát így eleve megszabja a szeretetben való összetartozás törvénye, az, hogy Istenben való együttlétezésünk örömét csak a másikért való életben találhatjuk meg. Mindenünk az isteni Szeretet ajándéka Az önkiilresités útján Az ember a bűn után többé már nem ragyogó képmása Istennek. Elvesztette eredeti fényét, erejét, elvesztette javait is. A bűn után és a bűn miatt Isten szeretete a megváltásban 15
