Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 3. szám - KÖRKÉP - Széll Margit: Sorsunk és vágyaink beteljesítője: az Isten
Rásejtünk ugyan az élet végső titkára, de — különös módon — az ember védekezik is a rátörő titokkal szemben. Számtalan titokföloldó kísérletről tudunk. Az ember menekül saját végső titka elől, illetve titokpótlékokkal kísérletezik. S miért? Mert a titok színe előtt már nem az ember rendelkezik önmagával, hanem a titok rendelkezik vele. Legegyszerűbb föloldás az, amikor a titkot leszállítjuk problémává. Ha pl. az élet értelmének kérdését leszállítom a karrier kérdésévé, és ha sikerült karriert csinálnom, akkor úgy vélem (persze csak látszólag), hogy a kérdést megoldottam. A legveszedelmesebb föloldási kísérlet az, amikor a „pillanat" aktualitásában, az élvezet extázisában vélünk egyesülni titkunkkal. Egy pillanatra legalább úgy tűnik, részem volt az élet titkában. De sajnos, a pillanat tovaszáll. Csak a nyitott lelkűek, a tiszta szívűek képesek megragadni és őrizni az élet maradandó titkát. Az élet számukra kimeríthetetlen titok, amely szüntelen új kérdéseket vet föl, új fordulatokat teremt, igéző célokat állít elénk. Határtalan érzés és öröm tölti el azt az embert, aki fölfedezte életének személyes titkát. A keresztény ember hisz az élet misztériumában, abban, hogy az élet Isten ajándéka, és vele maga Isten örök élete. P. Claudel így ir barátjának, G. Frizeau-nak: „Nem kétséges, hogy határtalan boldogságra, elmondhatatlan gyönyörűségekre születtünk. S ennek az örömnek a teljessége az isteni szeretet, vagyis annak az önálló Lénynek a jelenléte bennünk, akit Istennek nevezünk, s aki végtelenül tiszta, gyöngéd, és ártatlan, ismer minket és személyes szeretettel szeret. Jóságának és bölcsességének kincsei közepette végtelenül szebb és szentebb teremtményeket alkothatott volna, s mégis egy személyes kis titok rejlik köztünk, van egy kis zug, amely egészen a miénk, egy parányi pont, amely által létezünk, s amelyért egészen különleges szeretettel szeret minket. Ami pedig minket illet, mi különbözünk és külön állunk tőle, hogy legyen valamink, amit neki adhatunk, hogy szívéhez kapcsolhassuk szegény emberi szívünket. Ez az igazság, és ha ezt hiszi, hiszi az egész katolikus tant." Az élet végső titkára ráeszmélt ember tudja, hogy életét csodálatos misztérium veszi körül. Szerény életünkben hordozzuk az isteni titkot. Fila Béla SORSUNK ÉS VÁGYAINK BETEUESÍTÖJE: AZ ISTEN Batyum a legsúlyosabb Nincsen ... Utam a nagy Nihil, a Semmi. A sorsom: menni, menni, menni S az álmom az Isten. Ady Endre Az életútnak a nagy kísértését, a Semmit, ugyanakkor leküzdhetetlen vágyát, az Istent egyszerre hordozza magában az ember. De ma ez a vágyálom is gyakran szertefoszlik. A javakat, a sikert hajszoljuk, egyiket a másik után. Az egyéni élet, de talán az egész történelem kevés ahhoz, hogy célunkat felismerjük. Van-e egyáltalán értelme az egésznek? Vagy kezdetünk éppen úgy, mint végünk, a semmi ködébe vész? — Minden idők embere remélte, hogy élete a halálon túl beteljesül. Hogy miként? — azt a társadalmi rendszerek, kultúrák, istenképek szerint fogalmazta újra: az egész ember él tovább, a lélek üdvözül, újjászületik vagy beolvad a Világszellembe. A nyugati emberre főleg a görög gondolkodás hatott. Platon az ember énjét a szellemi lélekbe helyezte, a gyarló testet az enyészetnek szánta. Arisztotelész ,,ember”-fogalmát a test—lélek konkrét egységéből határozta meg. A Biblia embere húsból-vérből való. Az Újszövetség a test feltámadásával az egész ember átalakulását hirdeti. A szellemi lélek egészen ura lesz a testnek, egységessé, sugárzóvá, örökéletüvé „impregnálja" (vö. lKor 15, 42—45). A kezdeti gondolkodás összegezése Az emberiség felismeréseit mindig a következő korok gondolkodói foglalják össze. Ezt tette a lét céljával Arisztotelész (főleg Metaphysika IV. 2; Physika II. 3.). Célszemléletét Aquinói Szent Tamás a saját korába (XIII. sz.) helyezte át, és ezzel alapozta meg az általános megismerést a kinyilatkoztatás befogadásához. Ma az újkori gondolkodás is eljutott az összegezéshez. Egyik keresztény összefoglalója Karol Wojtyla (II. János Pál pápa) aki, többek között, Szent Tamás célszemléletét Husserl fenomenológiai módszerével (a tudatnak a tárgyra irányuló pontos leírásával) és Scheler értékszemléletével aktualizálja a mai ember számára. A keresztény tanításban is a személy emberi és isteni értékrendjét emeli ki: „A személy akkor jut célba, ha áthatja a legtökéletesebb Személy szeretete.” 38
