Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Bolberitz Pál: Ősi kérdések és válaszok
Bolberitz Pál ŐSI KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK Ha valamely dolog értelmére ,,rákérdezünk", akkor — megfogalmazottan vagy megfo- galmazatlanul — arról is tudnunk kell, hogy lehetséges az értelmes, értelmet megnyugtató válasz. Ám ha mégis kizárjuk ennek lehetőségét, azt is az értelem nevében s annak segítségével tesszük, és akkor ezt tartjuk az egyetlen „értelmes" megoldásnak. Amennyiben az élet értelmére vonatkozóan tesszük fel a kérdést, a válaszok különfélék lehetnek. Ez pedig azzal magyarázható, hogy a választ eleve meghatározza a kérdező és a kérdezett valóság viszonya. Nem mindegy ugyanis, hogy ki és hogyan kérdez — akar-e választ kapni vagy sem —, milyen szinten kívánja megragadni valaminek az értelmét, s hogy a kérdéses dolog hordoz-e magában olyan érthető szerkezetet, ami a tárgyat a kérdező számára is értelmessé teszi. Épp ezért fontos, hogy az alanyi és a tárgyi pólus kölcsönhatásának összefüggésében, s különféle szinteken közelítsük meg azt a valóságot, aminek értelmére választ akarunk kapni. Az „értelem" értelme Valaminek az értelmén azt értjük, ami az értelem (vö. helyesen működő értelmi tevékenység) elvárásainak megfelel, az értelem számára megragadható és képes arra, hogy feltárja érthető szerkezetét. A megismerés összefüggésében „valaminek” az értelmét megragadni annyit jelent, mint felfedezni az alany és a tárgy egymásrahangoltságát, közös természetét, azonos struktúráltságát. E felfedezés gyümölcse a belátás. A belátás intellektuális harmónia-élmény s az értelem öröme. Egyrészt azért, mert a megismerő elme megragadta valaminek az „értelmét", s így már (legalábbis egy bizonyos szinten vagy összefüggésben) nem kell tovább kérdeznie, másrészt azért, mert a belátás során a szellem „önmagára talált", s felfedezte magában és a tárgyban a valóság „szellemi magját", azaz túllépett a dolgok első megközelítésben mutatkozó szétesettségén, sokszerűségén, hétköznapiságán és így felfedezte a dolgok eddig rejtőzködő eredendő egységét, vagyis „értelmét". A dolgok értelme a nyelvi közvetítés jelentés-összefüggésében is feltárul előttünk. Amikor egy kijelentést hallok és megértem tartalmát, akkor azt mondom, hogy felfogtam értelmét. Ami által valami érthető lesz számomra, azt a dolog értelmének nevezem. Ha a kijelentés tartalma ésszerű, akkor azt mondom, hogy helyes az értelme. Itt a dolog értelme azt jelenti, hogy valami, a puszta megértésen túl is, helyeselhető számomra. Általában elmondhatjuk, hogy valamely dolog értelme abban áll, ami által az a valami az értelmi megközelítés számára érthető és helyeselhető lesz. így nyernek értelmet a tudatunk tartalmait képező kijelentések, dolgok, események és cselekvések. Am tudatunk tartalmait nemcsak egymástól elszigetelten értjük meg. Ezért a dolgok értelme valamely tágabb értelmi összefüggésben tárul fel előttünk, s ebbe beleágyazva lesz az egyes dolog is érthető számunkra. Ez a tágabb összefüggés valamely megelőző értelmi horizont. Ezért az egyes szavakat és kijelentéseket csupán az egész nyelv és a szóhasználat hagyományában és élő gyakorlatában értjük meg. A kijelentések lényege a beszéd vagy az írott szöveg tágabb rendszerében tárul fel, és az elkülönült értelmi tartalmak csak a megelőző (és meglevő) „egész" értelmi rendszerében válnak érthetővé. Ez a megelőző értelmi „egész" lehet egy gyakorlati cselekvési összefüggés is, amiben a konkrét tennivalókat értelmesnek ismerjük föl, és a felhasználható eszközöket is értelmesen alkalmazzuk. Tehát a dolgokkal való gyakorlati foglalatosság során is ezen dolgok „értelme" tárul fel előttünk, és így válnak a dolgok számunkra érthetőkké. így valójában minden tudati tartalom — közvetlenül vagy közvetve — a maga sajátos „értelmében” és jelentésrendszerén belül lesz érthető, illetve teljesíthető számunkra. A cselekvés értelme Az „értelem" értelmének, a megismerés és a nyelvi közvetítés összefüggésében való megvilágítása után az akarati cselekvés oldaláról is feltehetjük a kérdést: mi a cselekvés értelme? Valamely dolog értelmét a célra irányuló cselekvés horizontjában is értelmezhetjük. Ez esetben az a dolog értelme, ami miatt a dolog használható s amiért használata célszerű. Ha a célt értelmesnek tartom, akkor az arra irányuló cselekvés is értelmes lesz számomra. Ily 5
