Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 2. szám - KÖRKÉP - Hetény János: Sarlósboldogasszony ünnepének magyar hagyományai
képének megalkotására? — A látogató Szüzanya irgalmas cselekedetei! Felismerték a Vizitáció egyszeri eseményében a maradandó tanulságot: Mária oda ment sietve, ahol az élet kibontakozását szorongva várták, és érkezésére „örömtől repesett”, akit meglátogatott. Az adott magyar társadalmi és gazdasági helyzet ebből formálta ki szegényes életének félragyogtatására ezt a kultuszt. A körülmények azonban megváltoztak; azonos gyakorlatban a sarlósboldogasszonyi ünneplésnek nincsen lehetősége. Vissza kell térni e kultusz ihletöjére: a Szent Szűz látogatásában megnyilvánult irgalmas cselekedetre, a kegyelemközvetitésre. Ez a Vizitációból már eddig is kiformált másfajta meglátásokat. Említettük a skizma megszüntetésére irányuló könyörgést. Ezt a cselekvő szeretetet tették eszményükké a vizitációs nővérek. Ehhez kapcsolódott a hajdani Nyomorgók Céhe Sopronban, mely feladatának tekintette, hogy segítsen a társadalom szélére sodródottakon. E jámbor társulat oltára Sarlósboldogasszony tiszteletére volt szentelve.10 — A látogató Szűzanyának irgalmas szeretete, amely paraszti népünket „Sarlósboldogasszony" képzetére ihlette, vihetné tovább az irgalmas cselekedetek ösztönzésével a mai híveket is. A kultusz lényege: ő a kegyelemközvetítő és a Megváltó kegyes társa. Erre meghív mindnyájunkat „megmentett" ünnepe által. Jegyzetek: 1. Polycarpus Radó: Enchiridion Liturgicum II. 1353. Romáé 1961. — 2. „Sacrosanctum Concilium" const, nr. 102. — 3. nr. 103. — 4. vö. Hetény János: „A misztériumokat valósággá tenni". Szolgálat, 1984. — 5. Slavacius Péter craccai asztrológus után kiadott Jvdicivm magyar nyelven 1583. esztendőre. — 6. Hiányos ponyvafüzet a m. szd. végéről, saját gyűjt. Bocsárlapujtő, 1951. — 7. Bálint Sándor: Népünk ünnepei. Bp., 1938. 276—77. o. — 8. „Hét legújabb ének . . ." Gitzy György ponyvafüzete a m. szd. végéről, saját gyűjt. Kapuváron, 1947. — 9. Magyarság Néprajza, 1. kiad. II. 211. és Bátky Zsigmond: Aratósarlók a Néprajzi Múzeumban. Néprajzi Értesítő, 1926. 77. o. — 10. Házi Jenő: Sopron középkori egyháztörténete. Sopron, 1939. 99. és 303—304. o. Hetény János A Teremtő Isten szeretetének munkatársai. Isten a maga teremtő müvét a saját képére és hasonlóságára alkotott férfi és nő megteremtésével fejezi be és teszi tökéletessé: meghívja őket arra, hogy részesei legyenek az ő szeretetének és teremtö-atyai hatalmának azáltal, hogy szabadon és tudatosan részt vállalnak az emberi élet ajándékának továbbadásában. „Megáldotta őket Isten és szólt hozzájuk: Legyetek termékenyek és sokasodjatok, töltsétek be és hajtsátok uralmatok alá a földet" (Tér 1,28) A család alapvető feladata tehát az élet szolgálata, s századok folyamán beteljesedik a Teremtő ősi áldása, miközben nemzedékről nemzedékre ember adja tovább embernek az isteni képmást (vö. Tér 5, lkk) A termékenység, a házastársi szeretet jele és gyümölcse, eleve bizonysága annak, hogy a házastársak kölcsönösen és teljesen átadják egymásnak magukat: „A házastársi szerelem helyes gyakorlása és ennek megfelelően az egész családi élet — a házasság egyéb céljainak háttérbe szorítása nélkül — arra irányul, hogy a házastársak legyenek készek bátran együttműködni a Teremtő és Megváltó szeretetével, aki általuk gyarapítja és gazdagítja Családját." A(GS 50.) A házastársi szerelem termékenységét nemcsak a gyermekek világrahozása jelenti, jóllehet elsősorban ezt értjük rajta, hanem a termékenység jelentése kitágul, és magába foglalja az erkölcsi, lelki és természetfölötti élet mindazon gyümölcseit, amelyeket az édesapa és édesanya hivatásának erejéből a gyermekeknek, és általuk az Egyháznak, illetve a világnak adnak. Familiáris consortio 28. 47
