Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 2. szám - KÖRKÉP - Gyürki László: A család méltósága az Ószövetségben
2. A klerikusok sajátos kötelességei közt a Codex első helyen emliti, hogy tisztelettel és engedelmességgel tartoznak a római pápa és saját ordináriusuk iránt (273. k.). A kánon szövegében az 1917-es Codex 127. kánonjához képest újdonság a római pápa külön említése. Ez azonban csupán formai eltérésnek látszik, hiszen az ordinárius szó a régi és az új törvénykönyvben egyaránt jelöli a pápát is (1917-es CIC 198. k. 1. par., CIC 134. k. 1. par.). A klerikusi engedelmesség kánoni kötelességének közvetlen alapja az inkardináció köteléke, távolabbi alapja pedig a maga klerikusi állapot. A kánoni engedelmesség logikus következménye annak a teljes szolgálati viszonynak, amelyet az inkardináció — az egyházmegye vagy más erre jogosult intézmény szolgálati kötelékébe való tartozás — jelent. Azonban éppen ezért ennek az engedelmességnek a területét és terjedelmét is a szent szolgálat határozza meg. Az engedelmesség arra vonatkozik, ami objektív, egyenes és közvetlen kapcsolatban van a szolgálattal. A magánélet egyéb területein a klerikusok törvényes autonómiája érvényesül. Megjegyzendő azonban, hogy vannak olyan kérdések, amelyek általában a magánélet területére tartoznak, de a klerikusok esetében a szolgálattal való sajátos kapcsolatuk miatt külön jogszabályok és ezek végrehajtását illető parancsok is szabályozhatják őket. Ilyen többek között a lakás (283. k. 1. par.) és az öltözködés (284. k.) kérdése, nem is szólva az ordináriusnak a többi sajátosan klerikusi kötelességek megtartásával kapcsolatos utasításai iránti engedelmességről. 3. Egészen különleges módon kötelesek az engedelmességre azok a krisztushivök, akik az evangéliumi tanácsok követését vállalják akár szerzetes intézményben, akár világi intézményben (institutum saeculare), akár pedig az apostoli élet egyes társaságaiban (vö. 712. k., 731. k. 2. par.). Itt a különös engedelmességi kötelesség alapja éppen az engedelmesség evangéliumi tanácsának szabad vállalása (573. k. 2. par.). Ezzel a sajátos engedelmességi kötelezettséggel kapcsolatban itt csupán annyit kell megjegyeznünk, hogy ez sem határtalan, hanem arra korlátozódik, amit a törvényes elöljárók az intézmény saját szabályzata szerint parancsolnak (601. k.). Tehát a parancs törvényességéről tett általános megállapításaink az engedelmességnek erre a különleges fajtájára is érvényesek. Befejezésül idézzük fel még egyszer, hogy az üdvösség felé, az Isten felé való törekvés alapvető kötelessége és joga a keresztény embernek. Ezért, aki a hitvallás, a szentségek és az egyházkormányzat egységében a katolikus egyházzal való teljes közösségre (plena communio) eljutott, annak ezt a teljes közösséget kötelessége is megőriznie. Az egyház közössége pedig hierarchikusan rendezett közösség (communio hierarchical. Ez a helye és szükséges feltétele annak, hogy a krisztushivök, mint ilyenek, sajátos jogaikat gyakorolják és szabadságukkal éljenek. Felhasznált irodalom: Código de Derecho Canónico. Edición bilingüe comentada. Dirección L. de Echeverria, Biblioteca de Autores Cristianos, Madrid 1983. — Código de Derecho Canónico. Edición anotada. A cargo de P. Lombardia y J. I. Arrieta, Ediciones Universidad de Navarra S. A., Pamplona 1983. — Nusser, K.: Gehorsam, in: Historisches Wörterbuch der Philosophie, Hrsg. J. Ritter, Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt 1971 kk., III. 146—154. — Warnach, W., Pesch, O. H., Spaemann, R.: Freiheit, uo. II. 1064—1098. — Vetter, H.: Freiheit, in: Katholisches Soziallexikon, Hrsg. A. Klose, W. Mantl, V. Zsifkovits, Tyrolia Vlg.—Styria Vlg., Innsbruck—Graz—Wien—München—Köln 1980, 768—773. — Potz, R.: Die Geltung kirchenrechtlicher Normen, Herder Vlg., Wien 1978 (Kirche und Recht 15). — Bonnet, P. A., Ghirlanda, G.: De christifidelibus. De eorum iuribus, de laicis, de consocia- tionibus. Adnotationes in Codicem, Pontificia Universitas Gregoriana, Romae 1983. — Schwendenwein, H.: Das neue Kirchenrecht. Gesamtdarstellung, Styria Vlg., Graz—Wien— Köln 1983. — Krämer, P.: Religionsfreiheit in der Kirche, Paulinus Vlg., Trier 1981 (Ca- nonistica 5). — Composta, D.: La Chiesa visibile. Lezioni di teológia del diritto, Cittá Nuova Ed. Róma 1976. — Handbuch des katholischen Kirchenrechts, Hrsg. J. Listl, H Müller, H. Schmitz, Pustet Vlg. Regensburg, 1983. — Del Portillo, A.: Laici e fedeli nella Chiesa, Ed. Ares, Milano 1969. Erdő Péter A CSALÁD MÉLTÓSÁGA AZ ÓSZÖVETSÉGBEN Az egyén és a társadalom értéke nagymértékben a család értékétől függ. Szent könyvei alapján ez mindig meggyőződése volt a választott népnek. Arra törekedett, hogy az Isten törvényére épülő családi életet őrizzen meg. A Biblia és a rabbinista hagyomány alapján 38
