Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Kerényi Lajos: Élményszerű istentalálkozások
Mire várunk adventben tulajdonképpen? - Krisztus első eljövetelére? Az már mögöttünk van. - Második eljövetelére? Attól félünk és nem kívánjuk. — Karácsonyra? Az ünnep várásának vallásos eseményéből kereskedelmi kampány lett. Úgy tűnik, hogy ma a keresztény semmire sem vár. A keresztény remény üres szó, és éppen ezért a vákuum törvényét követi: más reményekkel tölteti fel magát. Dehát csakugyan nincs mit várnunk? Igazán az az abszurd „Gondot"-ra várás, a soha meg nem érkezőnek a várása-e a keresztény hit, amilyennek Samuel Beckett darabja próbálta leleplezni? Valóban mögöttünk van Krisztus első eljövetele? Vagy nem élnek-e inkább egyes földrészek és mi magunk is alapjában véve még Krisztus születése előtt? Vannak emberek, akik még Krisztus előtt élnek: akik még soha nem találkoztak Istennel, azzal az Istennel, aki nem úgy gyógyítja szenvedésünket, hogy elveszi, hanem úgy, hogy velünk szenvedi át. — Istennel, aki a világ igazságtalanságát azzal győzi le, ma is csatlakozik az igazságtalanság áldozataihoz Vannak emberek, akik Krisztus után élnek, — látták őt és tovább mentek. Nem jobb-e még mindig Krisztus „előtt”, mint Krisztus „után” élni? - Szabad-e, hogy első eljövetele egyszerűen „mögöttünk" maradjon? Nem marad-e inkább mély értelemben mindig „előttünk”? Nem kell-e valójában egy életen át felé tartanunk, és nem abban kellene-e segítenie az adventnek? Lassan az is kitűnik, hogy Jézus Krisztus első és második eljövetelének várása legmélyebben egy és ugyanaz. Min a kettő végső soron nem más, mint beilleszkedés a Miatyánk első könyörgésébe: „Jöjjön el a Te országod!” - Ha Jézus „első eljövetele” egyszer mindenkinek valósággá válik, akkor éppen ez lesz a „második eljövetele”. Ha mindenki odatalált a betlehemi istállóba, akkor az istálló a dicsőség színhelyévé válik. Az Istállónak a világ két részre oszlik. Mert a kitaszított Gyermek lesz az ítélet vagy az üdvösség. De mi van a karácsonnyal, az ünneppel, az egyház liturgiájával? Szabad-e neki örülnünk? - Igen, szabad. Az ünnep azt jelenti, hogy évünk nemcsak a csillagok járása jegyében folyik le, hanem az emberek jegyében, akik emberibbé tették az életet. Azoknak az embereknek a jegyében, akiknek történetébe belépett az Isten. Az ünnep ezért nemcsak a csillagok ritmusában részesít, hanem az előttünk élt emberek örömében és szenvedéseiben is. Részesít Isten titkában, amely összeforrt történetünkkel. Az ünnep ezért felszabadító, ezért becses, ezért örvendetes Az igazi öröm annak a közösségnek ajándéka, amelyet Isten magáénak ismer. Nem kellene-e újból megtanulnunk, hogy készüljünk fel az ünnepre? Joseph Ratzinger A betlehemi Jászol az egyszerűség, a szegénység és az alázatosság tanúsága. A mai társadalom ezeket az erényeket gyakran gyengeségnek, az emberi személyiség megalázásának tekinti. Pedig Isten Fia egészen kiüresítette magát értünk, hogy velünk együtt járjon és megváltson minket. Nyisd meg szívünket, mennyei Atyánk, hogy Jézus érkezését örömmel fogadjuk, mindig az ő akaratát teljesítsük, és minden szeretetre szoruló emberben őt lássuk! A Karácsony az „ember” ünnepe. Egy „ember” születik. Egy a sok milliárd közül, aki született, születik és születni fog a földön. Az ember ma statisztikai elem. Nem véletlen, hogy Jézus is egy népszámlálás alkalmával jött a világra —, amikor a római császár tudni akarta, hány alattvalója van. Az ember számítások tárgya, egy a mil- liárdok közül. És mégis: egyetlen, egyedülálló és megismételhetetlen! Azért ünnepeljük olyan fénnyel Jézus születését, hogy tanúsítsuk: minden ember „valaki”, egyedülálló és megismételhetetlen II. János Pál pápa 272
