Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kiss László: "Az egész világ Isten fiainak megnyilvánulását várja"
dik” tűzben fog elhamvadni (vő. 2Pt 3,5—12). Mi pedig Isten ígérete alapján új eget és új földet várunk, az igazságosság hazáját (vő. Pt 3,13). Az „új” a végső reménynek, a várva várt javaknak a kifejezései ezek: „Új bort” iszunk a mennyei lakomán (vő. Mk 14,25), majd „új nevet” kapunk (vő. Jel 2,17), „új éneket” énekelünk (Jel 5,9), „új Jeruzsálemben" lakunk (vő. Jel 21,2). Csak ilyen képek módján fejezhető ki, hogy amit Isten az őt szeretőknek készít, az minden elképzelést felülmúl: „szem nem látta, fül nem hallotta...” (1Kor 2,9). Isten felfoghatatlansága jár át mindent. Ebben az új világban Isten igazságossága, azaz Isten akarata tökéletesen teljesedik, úgy, ahogy a Miatyánkban kérjük (Mt 6,10). Ez nem földi paradicsom lesz, hanem Isten országa, ahol az ő dicsősége tölt és ragyog be mindent. A Jelenés könyvének látnoka előtt megjelenik az új ég és az új föld. Úgy látja, hogy „A szent város, az új Jeruzsálem alászállt, az égből, az Istentől... Nézd, ez az Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és ők az Isten népe lesznek, és az Isten maga lesz velük” (Jel 21,2 k.). A szerző itt látomásszerűen felsorolja a világ minden szépségét és értékét annak érzékeltetésére, hogy „az Úr, az Isten ragyogja be őket, s uralkodni fognak örökkön örökké” (22,5). Ha majd a mennyből alászállt az új Jeruzsálem, a szent város, a káoszból rend lesz, az Isten az embert környezetével együtt a beteljesedés boldogságában részesíti. Isten országának a teljességét már nem a mi erőnkből valósítjuk meg, de most az a kötelességünk, hogy eszerint az isteni terv szerint formáljuk életünket, védjük környezetünket, nemesítsük a kultúrát, bízva abban, hogy „megőriz az Úr mindenkit, aki szereti" (Zsolt 145,20). Jegyzetek: — 1. M. Weber: Die protestantische Ethik, Hamburg, 1975. — 2. Vö. U. Krolzik: Umweltkrise — Folge des Christentums? Stuttgart-Berlin, 1980. — 3. Vö. G. Liedke: Im Bauch des Fisches, Stuttgart-Berlin, 1979. 109. — 4. Christian Link: Ein biblischer Weltentwurf, Humanökologie und Frieden, Hrsg.: C. Eisenbart, Stuttgart, 1979. 383. — 5. Vö. H. 1. Hermisson: Studien zur israelitischen Spruchweisheit, Neukirchen, 1968. 150. k. — 6. Vö. G. Liedke: Manipulation der Natur, Deutsches Pfarrblatt, 17. 1976. 484. kk. — 7. Karl Barth: Kirchliche Dogmatik, 111/1. 266. — S. Vö. G. von Rad: Theologie des Alten Testaments, II. München, 1961; vö.: O. H. Steck: Der Schöpfungsbericht der Priesterschrift, Göttingen, 1975. — 9. Ch. Link: i. m. 387. — 10. Rudolf Bultmann: Theologie des Neuen Testaments, Tübingen, 1961. 3. — 11. A. Ritschl: Unterricht in der christlichen Religion. Bonn, 1981. 5. — 12. Ch. Link: i. m. 388. — 13. G. Altner: Das Christentum und der Fortschritt, Evangelische Kommentare, 1974/7. 197. — 14. Karl Kertelge: Der Brief an die Römer, Geistliche Schriftlesung 6, Düsseldorf, 1971. 149. — 15. Karl Barth: Der Römerbrief, Zürich, 1940. 291. — 1. „A nukleáris háború bűntény az emberiség ellen!” A Vatikán a Pápai Tudományos Akadémiának nagy feltűnést keltő nyilatkozatát 1982. október 2-án tette közzé a veszélyeztető „atomholokausztum” megakadályozására. A különböző felfogású tudósok a felhívást kísérő iratban azt is közölték, hogy a „Pápai Tudományos Akadémián valóban ideális helyet találtak arra, hogy teljes szabadságban és a barátság szellemében tárgyaljanak az atomháború megakadályozásáról.” A négyrészes nyilatkozat szól arról, hogy: — 2. „Ellenőrizhető megállapodást kívánunk, melynek végcélja a totális nukleáris leszerelés.” A PTA felhívásában rámutat arra a szörnyű ellentétre, ami az emberi tudat fejlődése és az egyre pusztítóbb fegyverek fejlesztése között áll fenn. „A nukleáris fegyverek további előállítása fokozza az atomháború kockázatát és hozzájárulhat ahhoz, hogy létrejöjjön az a'omterrorizmus, valamint, hogy egyre pusztítóbb fegyvereket fejlesszenek ki.” A tudósok elsőrendű feladata, hogy kialakítsák a fegyverkezési ellenőrzés módszereit, és kutatási mércéül tekintsék azokat az erkölcsi alapelveket, amelyek tiszteletben tartják az emberiség jogát a békében való élethez. Az egyházi hi- va alviselők egyre jobban ébresszék fel az emberiség lelkiismeretét azzal, hogy szüntelenül rámutatnak az atomháború súlyos veszélyeire: „Ahhoz, hogy a háborúkat elkerülhessük és eljuthassunk a valódi békéhez, nem csak az értelem erőit, hanem az (emberi) etika és a (vallás) morális erőit is mozgósítanunk kell." (Folyt. 27. o.) 22
