Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Hosszú Lajos: Aquinói Szent Tamás istenélménye
Hosszú Lajos AQUINÓI SZENT TAMÁS ISTENÉLMÉNYE Napjaink pszichológiája gyakorlatilag is egyre jobban igazolja azt a bölcseleti tanítást, amely az ember lényegi egységét vallja. Nemcsak azt mélyíti el, hogy a test és a lélek legbensőbb mivoltuknál fogva „egymásért vannak”: igazi „teljességüket" csak együtt, egymásban nyerik el, együtt alkotva a „teljes", az „egész” embert, — hanem nyomatékosan rámutat arra is, hogy az emberi adottságok mennyire egymásba fonódnak, működésükben összekapcsolódnak, hogy valójában az elvonatkoztatás tudja „egészen” szétválasztani őket. Mindennek alapja az ember egyedisége, önálló személyisége, és az a tény, hogy a cselekedeteiért felelős személy az emberi természet gazdagon felszerelt valóságán keresztül tevékenykedik, s cselekedetei éppen ezért szükségszerűen magukon hordják ennek a természetnek a sokszínűségét... Korunknak ez az emberszemlélete, amely az embert a maga egészében akarja látni, hozza magával azt is, hogy az embernek a világban való tájékozódásában, a körülötte lévő és élő valóságokkal kiépülő kapcsolataiban az „élményt” hangsúlyozza. A mai gondolkodás a túlzottan kiemelt intellektualizmust vagy voluntarizmust - helyesen és joggal — elutasít- ja_ Az élményben e kettőnek, sőt velük együtt egyéb adottságainknak is az „egész” embert átfogó, egzisztenciális harmóniája fejeződik ki. — Az igazi élmény gyökerében mindig legalább valamiféle felismerés húzódik meg, amely az akaratot állásfoglalásra indítja, s amely állásfoglalást érzelmi világunk teszi színessé. Felismerés, elismerés, elkötelezettség, akarati készség és odaadás, érzelmi melegség: mindez benne rejlik az élményben. Ezért lesz természetszerűen egzisztenciális emberi megnyilatkozás. Különös jelentőséget kap az élmény, amikor valamiféle titokra nyitunk rá. Az értelem ez esetben — legalább is fogalmi ismereteinek meglehetősen szűk kereteiben — valóban csak „rányit” a titokra: csak annyit láthat belőle, hogy „van”, de magába a titokba nem — vagy alig-alig - tud behatolni. Nagyon homályos látás ez, sőt sokszor csak sejtés, mégis közvetítője lehet a titok vonzásának, amelyre éppen egész emberségünket átfogó élményünkkel és élményünkben válaszolunk. - Ez teszi érthetővé azt a tényt, hogy manapság még az értelem fényével előretapogatózó filozófia is nemegyszer az élményt hangsúlyozza a maga területén is az értelem tiszta látása helyett, hisz oly sokszor a valóság nagy titkai előtt inkább az élmény döbbenetével, mint a világos látással kell megállania. Még nagyobb lesz az értelme és az értéke az élménynek a vallásról — különösképpen is a természetfölötti vallásról - szólva. A vallás ugyanis elsősorban és alapjában az egész embernek az Isten előtt való magatartását jelenti: éppen azt, amit az élmény felismerése, elismerése, elkötelezettsége, odaadása és melegsége foglal magában, a vallás Isten felé tájékozódó életalakítást jelent; az egész embert átfogó erény. A vallás a „teljes” ember döbbeneté a lehető legnagyobb és legvalóságosabb Titok: Isten előtt, hogy annak irányító vonzását befogadja. így látja és így értelmezi, ennek folytán így értékeli a vallást, más szóval a vallásosság erényét Aquinói Szent Tamás. így foglalja össze Summájában (II—II. qq. 81—82), és így fejti ki még bővebben többi más művében is. S bár ő nem beszél „élményről”, ezen az alapon mégis joggal beszélhetünk Szent Tamás „istenélményéről”. Ha rendszerének alapvonása is az intellektuális magatartás, sohasem lesz ez nála egyoldalúvá, hanem — éppen életszentsége rá a bizonyíték! — olyan alap csupán, amely egy szent, Istentől egészen lefoglalt, Vele meleg szeretetben összetört életre indított. Ezért Szent Tamás istenélménye a miénket is segítheti. Szent Tamás fctenélményének kiindulópontja Josef Pieper — korunk egyik legmélyebb Tamás-ismerője - „Unaustrinkbares Licht” c. művében meggyőzően mutat rá, hogy Szent Tamás világnézetében — teológiájában és filozófiájában egyaránt — középponti jelentősége van a Teremtő-teremtmény fogalompárnak. Kulcsfogalmak ezek, tanításának részben és egészben való megértéséhez. De e két valóság magyarázza meg egész életvitelét, mindenkori magatartását is. így tehát azt mondhatjuk, hogy Szent Tamás istenélményének az a foglalata, hogy „a teremtmény ott áll Teremtője előtt, aki lehajol hozzá". Annak azonban, hogy Szent Tamás eljut istenélményének ehhez a — mondhatjuk — összefoglaló teljességéhez, megvan az előzménye és a kiindulópontja. Ez pedig nem más, mint Tamás nagyon józan és megfontolt intellektualizmusa, amely mindig a sokak által megcsodált 207
