Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Boda László: Találkozás Istennel az emberben
arcát, akkor is, ha inkognitóban jelenik meg" (emberi személyek közvetítésével). A lényeges az, hogy megőrizzük, sőt fejlesszük embervoltunk nyitottságát. Ábrahám nyitott sátora mintha erre is utalna. Erre utal a Jelenések könyvének idézett mondata: „Az ajtóban állok és kopogok”. Isten nem alkalmaz erőszakot. Nem kényszeríti ránk, hanem ajándékozza Jelenlétének megtapasztalását. Lehet, hogy a meglátogatott nyit ajtót, lehet, hogy a Látogató. Az ajtónak azonban nyitva kell lennie, ha nem is kitárva Ez alapfeltétel. Ha ez megvan, megvan az esélye annak is, hogy — miközben embert fogadok be a vendéglátó szeretetben - egy-egy kivételes alkalommal hirtelen szíven talál a fölismerés és a bizonyosság, hogy benne és általa Isten is megjelent nálam. Vendégem lett, mint egykor Ábrahámnak. Az ilyen elemzésekben mindig biztonságot ad, ha mások — nálunk avatottabbak — már hasonló következtetésre jutottak. Jean-Marie Le Blond jól megérlelt igazságként írja le a személyes megtapasztalás sajátos természetét és közvetett voltát: „ez a találkozás Istennel, bármennyire is személyes, a másokkal való találkozásban gyökerezik.” A találkozás közvetítője: Jézus Krisztus A megváltás titkát sokféleképpen lehet megközelíteni. Témánk szemszögéből az Istennel való találkozás új és végérvényes lehetőségét jelenti számunkra. Jézus a közvetítő ebben a tekintetben is. Mindez azonban látszatra megnehezíti, hogy Isten közelébe jussunk, hogy Jelenlétét belső megtapasztalással átéljük. Mintha Ábrahámnak vagy egy hindu misztikusnak könnyebb volna a helyzete, mint a kereszténynek. Hiszen az út most már összetettebb: emberek közvetítésével kell Krisztussal találkoznunk, hogy általa Istennel találkozhassunk. Mintha az Ószövetséghez képest most már kettős falon kellene áthatoljunk, hogy részeseivé váljunk a Jelenlétnek. De nem így van Mert. Jézus nem akadály, hanem közvetítő. S ez nagy különbség. Az ember, az egészen más. Az ember lehet közvetítő és akadály is. És igen sok esetben akadály. Elvileg az ember Isten létének és jelenlétének leghatásosabb érve és képviselője. A gyakorlatban többnyire visszatartó akadály, nehezen legyőzhető torlasz. Krisztus embervolta az egyetlen megbízható kapaszkodó. Az „Őáltala, Ővele, Őbenne” azt is jelenti, hogy a keresztény misztika a megtestesülés fényében már nem egyszerűen „Isten megtapasztalása”, hanem Isten megtapasztalása Jézus Krisztusban. Aki tehát — a szó teológiai értelmében — Krisztussal találkozik, az Istennel is találkozik, és az emberrel is találkozik. 1 , j A Szentírás megemlít néhány nagyon jelentős eseményt. Amikor például Fülöp találkozik Jézussal és az azt mondja neki: „Kövess engem" (Jn 1,43), s amikor Fülöp elmondja ezt Nátánaelnek, amikor továbbá Nátánaelből kitör a vallomás: „Te vagy az Isten Fia!” (Jn 1,49), az egész jelenet a misztikái élményhez hasonló, megrendítő személyes megtapasztalás eseményéről tanúskodik. Zakeus és Magdolna esete talán még ennél is meggyőzőbben mutatja be, mit jelent a szívig hatoló találkozás Jézussal, amelybe az egész személyiség beleremeg, amely több és hatalmasabb az értelmi fölismerésnél Mindkét esetben az érintett személyek megtérését eredményezi. Pál apostol látomásban találkozik Jézussal. Ö is ez által kapja meg a megtérés ajándékát. Egészen különleges a jelentősége a szenvedő Jézussal való találkozásnak. Simon, Veronika és Mária, az édesanya tanúskodik erről. Ez a találkozás ugyanis a szenvedés értelmének kiváltságos megtapasztalását és a vele kapcsolatos megvilágosodást is jelenti. A feltámadt üdvözítő tanúi egyúttal a legmegrendítőbb misztikái élmény és tapasztalat kitüntetettjei is. Az isteni Jelenlét megtapasztalása azonban még ebben az esetben is közvetett. Amikor Tamás apostol kimondja a belső megvilágosodás és a kegyelmi szuggesztió hatására: „Én Uram és én Istenem” (Jn 20,28), ez is közvetett megtapasztalás, amely föltételezi a hitet. Az isteni Jelenlét misztikái élményét tehát csak dialektikus szóval lehet jellemezni: közvetett közvetlenség. Közvetlen ugyanis a fontolgató és következtető értelem felismeréséhez képest, de közvetett a végső színelátáshoz viszonyítva. Az emberben ajándékul kapott isteni Jelenlét „Fülöp, aki lát engem, látja az Atyát" — mondta Jézus De életének közvetlen tanúin kívül mi már nem láthatjuk őt. S bár van a misztikának rendkívüli útja is, amikor belső látomások, az üzenetet átadó, rendkívüli álmokhoz hasonló víziók közvetítik a megtapasztalt Jelenlétet (Keresztes Szent János és Avilai Szent Teréz ír erről), egyre inkább fölfedezzük a mindennapok misztikáját, amit a szeretetben való találkozás jelent az emberi kapcsolatokban. Többek között Páli Szent Vince is a látomások nélküli misztika egyik jellemző képviselője az újkorban. „Ő maga jelenti ki egy ízben félreérthetetlenül, hogy egyetlen egyet kivéve ... víziója sohasem volt" — írja róla Rónay György, Mégis egyik leghitelesebb tanúja 201
