Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Soóky István: Az egyházi zene és a lelkipásztor
,,A jelen a titokzatos. Tiéd csak mindenestül: Amit magadból most megélsz, Annyi vagy, az vagy mindegész örökléten keresztül.” Zsirai Szabó Zoltán AZ EGYHÁZI ZENE ÉS A LELKIPÁSZTOR „A régi görögöktől Comeniusig élt az a felfogás, hogy a zene föltétlenül szükséges az ember fejlődéséhez, a nevelés lényeges része, nem pedig valami nélkülözhető élvezeti cikk, puszta szórakozás . .. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be." - Ez a Kodály-idézet mintha egyenesen a papokhoz és leendő papokhoz szólna. A pap lelkekkel foglalkozik. Kell, hogy amikor pasztorációs munkáját megkezdi, saját lelke át legyen itatva a szent zenével. Ha maga nem is műveli, legalább értenie, szeretnie kell a zenét. Felkészületlenül, üres lélekkel hogyan tudná átadni híveinek azt a szentséget, szépséget, megnyugvást, ami az ének és zene útján Istenhez vezet. — Szomorú lersie, ha egy pap alul maradna az átlagos tudású felnőtt, vagy egy jól képzett iskolás gyermek zenei felkészültsége mellett. Sajnos, ez nem ritkaság! Miért fontos mindez? Az egyházi zenének általában pszichológiai jelentősége van. Az esztétikusok egyértelműen vallják, hogy az összes művészetek között a zeneművészetnek van legközvetlenebb hatása az emberre. A zene bennünk van: a hang saját bensőnkbe hatol, énünkké válik, átélésünkké lesz. Innen van olyan nagy hatása benső világunkra. Az ének és zene az ember legősibb természetében gyökerezik, - a Teremtő értékes ajándéka. Talán emlék, talán zálog, talán útravaló az ember örök hazájából ... A zene a szívnek, az érzelemnek nyelve s mint ilyen, elsősorban érzelmeink intenzitását és árnyalatát, egész kedély- és hangulatvilágunkat tudja közvetíteni. Ha az ember boldogságát vagy fájdalmát, örömét vagy szomorúságát, Istenhez való vágyódását már nem tudja kifejezni, akkor dalba tör a lelke. Ezt a kikívánkozó éneklést kell a papnak irányítania, elősegítenie. Természetesen erre csak akkor lesz képes, ha az ő lelkét is betölti a szent zene ismerete és szeretete. Ezen keresztül jobbnak és szebbnek láthatjuk a világot, áhítatra hangolja a lelkeket és Istenhez vezető utat lát a szent zenében. A szemináriumi énekoktatás önfegyelemre is nevel. Tudatosan és erős akarattal meg kell tanulnia a számára nehéz, vagy érthetetlen anyagrészt is. Ezzel edzi akaratát, tudatosan készül jövendő élethivatására. Mi az egyházi énektanulás célja? Az egyházi zene az ünnepélyes liturgiának szükséges és teljességhez tartozó része (vö. Sacr. Conc. 112. p.). Az egyházi zene tehát nem a liturgia díszítője, nem is hozzátoldás, nem is nevezhető egyszerűen a liturgia alázatos szolgálóleányának, hanem része és alkotó eleme. Az egyházi muzsika maga is liturgia, mert célja és rendeltetése is ugyanaz, mint az egész liturgiának: „Isten dicsőítése és a hívek megszentelése." Az egyházi zene a szertartások szépségét és fényét emeli, díszíti a liturgikus szöveget. Ezáltal a hívek könnyebben gerjednek áhítatra és fogékonyabbak lesznek azokra a kegyelmekre, melyek éppen a szent titkok ünnepléséhez fűződnek. Számos esetben éppen az ének volt az, ami a szertartásokat és imádságokat mostani szép, tökéletes formájukba öltöztette. Imádságra segíti a lelket. Az imádság a lélek szárnya, amelyen Istenhez emelkedhetünk. De sokszor milyen nehezen mozgatjuk szárnyunkat s milyen alacsonyan maradunk lelki és érzelmi életünk világában! Az egyházi ének lehet a kedvező szélroham, mely küzdő szárnyunk alá kap s nagy lendülettel egyszerre felragad az imádság magasabb régióiba. Szent Tamás szerint az imádság a lélek felemelkedése Istenhez. Ha ez így van, akkor az ének kétszeresen az! Az egyházi zene mélyebb megértését adja a hit igazságainak és a liturgikus 184
