Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)

1983 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Barsi Balázs: A Naptestvér éneke. Assisi Szent Ferenc és az anyagi világ

A „testvér" és „nővér” megszólítás látszik legtávolabb állónak mai világfelfogásunktól, és talán mégis ez vonz leginkább bennünket. A mai ember az „elemeket", a Tüzet, Vizet, Földet és Szelet ok-okozat és funkció láncolatában szemléli. Uralkodóként és fogyasztóként lép fel velük szemben. Ebben a költeményben azonban az esztelen dolgokat is személyes szimpátia melege járja át. Ha ismerjük Szent Ferenc korai életrajzát, tudjuk, hogy nem átmeneti érzelmekről van szó, melyek egy felfokozott élethelyzetben spontán költői képekben törnek elő. Ö állandóan így szólította a teremtményeket. Isten egyetemes atya- ságának valóságában nézte a világot. Ez az atyaság nyújtott neki védelmet atyja köve- telődzései ellen, amikor Assisi piacán mezítelenre vetkőzve visszaadott mindent a földi atyának, hogy Azt nevezhesse egyedül atyjának, aki a mennyekben van. Szent Bona- ventura a Legenda Maiorban megjegyzi, hogy Ferenc minden teremtményben, mint tükörben, különleges áhítattal szemlélte az egyedül jó Isten egyetlen jóságának megnyilatkozását. Természetesen igaz ez, Ferenc számára azonban ez a szemlélet nem teológiai meglátás csupán, hanem átélt, eleven érzés.

Lehetetlen nem észrevenni azt a szerelmes vonzódást, testvéri érzést, amely őt a létezőkhöz húzza. Pontosan mihez is kö'ődik ez a testvéri érzés? A felületes olvasó és az eddigi elemzők nagy része a hagyományos felfogást vallja: a Naptestvér éneke kozmikus himnusz; a külső, látható természet elragadtatott szemlélete Isten szeretetének fényében. Eloi Leclerc az első, aki a külső, kozmikus elemeket minősítő gazdag jelzők világát megvizsgálva felhívja figyelmünket arra, hogy itt a belső univerzumról is szó van. Bibliai előzményeitől éppen ebben különbözik ez a vers. Ott például Dániel énekében a Nap, a Hold semmiféle jelzőt nem kap. Itt igen gazdagon leírt, minősített világgal állunk szemben. A jelzőhasználatban egyébként Ferenc mint író eredeti (Istenről azt mondja: „alázatos"), és ezekben a jelzőkben fejezi ki legmélyebben önmagát, eredetiségét. Annak bizonyítására, hogy itt nemcsak a külső, hanem a belső univerzumról is szó van, egyetlen jelzőt hozunk példának. Kétszer használja a latin „pretiosus”-ból származó korai olasz jelzőt:

Laudato si, misignore, per sora luna ele stelle:

in celu lai formate clarite et pretiose et belle.

Laudato si, misignore, per sor aqua,

laqale e multo utile et humile et pretiosa et casta.

Tehát a Hold, a csillagok és a Víz „pretiose", „drágák”. A latin „pretium" értéket, drágaságot jelent. Nem furcsa ez a Poverello szájából, aki a dolgokat éppen nem a pénzben, a kincsben lemérhető értékük alapján szokta nézni? — Ha meg akarunk érteni egy jelzőhasználatot, meg kell néznünk a jelzőt minden környezetben, minden szövegösszefüggésben, ahol a szerző használta. A Papoknak írott levélben a korabeli visszaélések ellen óvja testvéreit, amikor arra buzdítja őket, hogy az Eucharisztiát „in loco pretioso” őrizzék. Az őrökhöz intézett levelében ugyancsak az Oltáriszentséggel kapcsolatban kétszer használja ezt a jelzőt, és Végrendeletében szintén inti testvéreit, hogy „ezeket a szentséges titkokat — in loco pretioso — őrizzék'. Erre a kizárólagos használatra oda kell figyelnünk. Ferenc számára a Hold, a csillagok és a Víz szakrális világ, az Oltáriszentség titkaihoz hasonló jelentést hordoznak. És azok a csillagok, az a Hold és az a Víz, mely így „drága”, az nem kint, hanem bent a psziché egén ragyognak vagy mélységében meghúzódnak. Itt vége a naiv olvasásnak. Többé már nem „egyszerű" a vers, tulajdonképpen minden egyes jelzőt újra meg kell vizsgálni önmagában, jelzős szerkezetében és a többi jelzőkhöz való viszonyában.

Még inkább megerősödünk meggyőződésünkben, hogy itt nemcsak a külső, hanem a belső természetről is szó van, ha a felsorolt kozmikus elemek nyelvtani nemére figyelünk. A nyelvtani nemek ebben a versben a nyelvi kényszeren túl valami többet is jelentenek. Hím- és nőnemű alkot egy-egy párt. Házaspárokról és azok egységéről van szó:

Nap úr-testvér — Hold nővér

Szél testvér — Víz nővér

Tűz testvér — Föld anya-nővér

Platzeck német kutató meglepődve fedezi fel, hogy Ferenc felforgatja az ókori fizikusok által tanított sorrendet, melyet ő is ugyanúgy, ugyanabban a sorrendben tanult meg iskolás korában. De éppen erre az általa „önkényesen” felállított sorrendre kell felfigyelnünk. Ez a felsorolás inkább megfelel a mítoszokban található ősi házaspároknak: pl. Ég-Föld. Nem véletlen, hogy költőnk a Nappal kezdi és a Földdel zárja be a sort. Ebből az ősi házasságból születik minden. Ennek a házaspárnak uralkodó szerepét húzza alá jelzőkkel:

14